Teniszkarrierje érdekében nemcsak a Tenisz Műhelyhez igazolt Teker Lotti, de budapesti iskolában folytatja tanulmányait is. A székesfehérvári család nagy áldozatot vállalt az ingázással, teniszberkekben azonban ez korántsem olyan ritka. Teker Lotti idén már a nemzetközi mezőnnyel is meg szeretne ismerkedni.
Gy. Szabó Csilla
A teniszben különösen igaz, hogy aki a legjobbak közé szeretne kerülni, annak ezért óriási áldozatokat kell hoznia. A pályán, s azon kívül egyaránt. S nem csupán a játékosnak, de a családjának is. A későbbi profi karrier reményében mégis sokan vállalják az edzésekkel és a versenyzéssel járó többlet terheket, sőt vannak, akik még az ingázástól sem riadnak vissza. Ez utóbbiak közé tartozik a székesfehérvári Teker Lotti, a 2009-es leánymezőny top10-es játékosa (a január 1-jei L14-es magyar ranglista 8. helyezettje – a szerk.) is, akinek tavaly nagyon nehéz döntést kellett hoznia további karrierje érdekében.
A székesfehérvári fiatal ahogy fejlődött, úgy talált egyre nehezebben edzőpartnereket szülővárosában. Éppen ezért a szövetségi edzéseken túl, egy időben a BTC-n adódó lehetőség miatt is gyakran jártak Budapestre édesanyjával. Az állandó bizonytalanság és a biztos háttér hiánya azonban egyre inkább kedvét szegte Lottinak, ezért a család 2022 tavaszán végleges megoldás után nézett. Ekkor vették fel a kapcsolatot Selmeci Petrával, a Tenisz Műhely vezetőedzőjével, aki nemcsak a tenisz terén látott fantáziát a tizenkét és fél esztendős kislányban, de olyan iskolai lehetőségre is felhívta a szülők figyelmét, amely alapjául szolgálhatott a nehéz, de mégis jól meggondolt döntés meghozatalának.
– Bár itt Székesfehérváron mindenki szívén viselte Lotti sorsát, látnunk kellett, hogy elfogytak körülötte a megfelelő szintű edzőpartnerek, s a csapat is hiányzott neki, hiszen még annyira fiatal – mesélt a történtekről Teker-Árva Erika, Lotti édesanyja. – Láttam, ahogy fogy a motivációja, ezért mindenképpen lépni szerettünk volna. A legtöbb megoldás azonban kivitelezhetetlennek tűnt. Selmeci Petra ajánlására kerestük meg a Csik Ferenc Általános Iskolát és Gimnáziumot, ahol nemcsak szeretettel fogadtak bennünket, de olyan rugalmassággal és problémamegoldó készséggel is, amilyennel eddig még sehol nem találkoztam. Hogy egy edző leül az iskola vezetésével és közösen alakítják ki az ideális órarendet, ez egy óriási dolog. Polgár Anikó igazgató asszonynak és a tanári karnak köszönettel tartozunk ezért.
A döntés tehát megszületett, Lotti átigazolt a Tenisz Műhelybe, tanulmányait pedig szeptembertől a II. kerületi sporttagozatos iskolában folytatta. A család azonban maradt Székesfehérváron, így a mindennapok menetrendjéről is dönteni kellett. Szóba került ugyan a kollégium és az albérlet is, ám Lotti még túlságosan kicsi ahhoz, hogy szerettei nélkül, egyedül éljen a fővárosban. Maradt tehát az ingázás, amely ugyan fárasztó, mégis a legjobb megoldás. Igaz ezért Lottinak hétköznaponként 5:30-kor szól az ébresztő órája, 6-kor indul a pesti vonat. A Déli pályaudvarról gyorsan beér a suliba, a napközbeni edzésekre pedig egyetlen villamosra van szüksége. Este az edzések után, gyakran a TM szakemberei segítenek neki abban, hogy elérje a Székesfehérvárra induló szerelvényt.
Velük indult el. Galambos Gáborral és Galgóczy LajossalFotók: Pesti-Tamás/Fejér Megyei Hírlap
– Most már kicsit megnyugodtunk, az elején azonban nem volt könnyű dolgunk – beszélt aggodalmairól az édesanya. – Voltak borzasztó nehéz pillanatok is, amikor sötétben, telefonon navigáltam a számára óriásinak tűnő főváros rengetegében. Bevallom, kaptam kritikákat is, amiért nap, mint nap elengedem erre a hosszú útra. Úgy érzem ezek nem megalapozott vélemények, hiszen nagyon alaposan felkészültünk erre a különleges helyzetre. Sokat beszélgettünk, kivel, hol, hogyan kell viselkednie, kitől és mikor kérhet segítséget. És persze ezerszer megkérdeztük tőle, hogy biztosan ezt szeretné-e csinálni? Ő pedig minden alkalommal igennel válaszolt. Reggelente örömmel ébred, nem kell nógatni, számomra ez a legjobb visszaigazolás. Természetesen én is aggódom, és izgulok érte, de nem volt más lehetőségünk, ha azt szerettük volna, hogy töretlenül fejlődjön a tenisze. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokat önállósodott ezalatt néhány hónap alatt is. Úgy gondolom, ennek a teniszpályán és azon kívül egyaránt hasznát látja majd.
A Teker család számára azonban nemcsak az iskola volt fontos, de az is, hogy a Tenisz Műhelyben jó kezekben tudhatják kislányukat. Úgy látják, hogy a Selmeci Petra által vezetett szakembergárda valóban szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Lotti esetében például az átigazolás pillanatában egy körülbelül hat hónapnyi verseny nélküli időszakot rendeltek el, kizárólag azért, hogy az esetlegesen meglévő technikai és erőnléti hiányosságokat pótolják. Bármennyire is fontosnak tartották korábban a szülők a ranglistapontokat, megértették, hogy leányuk hosszú távú érdekei számítanak, azt pedig most az edzések szolgálják legjobban. Az év végi L14-es mesterversenyen már ennek volt eredménye Kálmán Luca elleni meglepetésgyőzelme. Az év eleje is jól indult, hiszen előbb a Viszló Trans Kupát nyerte meg az L16-os leányok mezőnyében, majd a Volvex Kupán lett második ugyanebben a korosztályban.
– Novemberben kezdtem újra a versenyzést, s azonnal éreztem a változást – tudtuk meg Teker Lottitól, aki ötéves lehetett, amikor a bátyját edző Galambos Gábor először ütőt adott a kezébe Székesfehérváron. A próbálkozás pedig olyan jól sikerült, hogy hamarosan csoportot is kellett ugrania. Később Galgóczy Lajos, majd Pákai Norbert és Szamos Gergő foglalkozott vele. Tavasz óta pedig a Tenisz Műhely csapata.
– Javítottunk a technikámon és a lábmunkám is jobb lett. Különösen a szerva és a fonák terén fejlődtem, bár utóbbi még most sem tökéletes. Fehérváron Sziklai Esztert győztem le a fináléban, Kardos Lorától viszont kicsit megijedtem Dunakeszin. Szoknom kell még a döntők hangulatát és bátrabbnak kell lennem. Nemzetközi tapasztalatom még nincs sok, de idén ezen is változtatunk. Kálmán Lucát korábban sohasem tudtam megverni, én nagyon jól játszottam azon a meccsen, ő pedig gyengébb volt a szokásosnál. Nagyon szeretek versenyezni, szeretnék jó teniszezővé válni, később pedig gyerekekkel foglalkozni. Fehérváron edzés után többször is beálltam a legkisebbek közé, nagy öröm volt segíteni nekik. Most az célom, hogy ki tudjam hozni magamból a lehető legtöbbet, s ezt jelenleg a Tenisz Műhelynél tehetem. Budapesten pedig nem félek, s bár a koránkelés nem könnyű, most mégis elégedett vagyok. A régi iskolámban nem igazán értették, miért vagyok olyan sokat távol, bár a lehetőségekhez képest igyekeztek segíteni nekem. A Csikben viszont az osztálytársaim is válogatott sportolók, nem lógok ki a sorból, egy elfogadó és barátságos környezetbe kerültem, ahol jól érzem magam.
Lotti jövője
Lotti édesanyja a sok áldozat ellenére is reálisan nézi leánya jövőjét. Most csak abban biztos, hogy pillanatnyilag jó kezekben, jó helyen van, de azt nem tudhatják, mit hoz a holnap. A teniszért is kizárólag azért tesznek meg mindent, mert a kislány imádja a sportágat. Ha nem szeretné, vagy elmenne tőle a kedve, természetesen nem kényszerítenék a folytatásra.
– Többnyire nyolc körül ér haza, legutóbb a másnapi dolgozatok előtt este tizenegyig tanultunk. Ez persze kemény helyzet, de én úgy gondolom, hogy az az alázat, és szorgalom, amelyet így sajátíthat el, az életben is javára válik majd, nemcsak a teniszben. Most összeálltak a dolgok, de nem teszünk fel mindent egy lapra. Ezért volt annyira fontos az iskolaválasztás is. A Csik mentorprogramja révén több tárgyból is felzárkóztatáson vesz részt, úgyhogy a B tervre is gondolunk. Még akkor is, ha most a tenisz számára a legfontosabb – összegezte terveiket Teker-Árva Erika.
