Marozsán Fábián a vasárnapi perugiai győzelmével a 91. helyen lépett be a férfi teniszezők top100-as elitmezőnyébe. Kicsit több mint egy hónappal Carlos Alcaraz legyőzését követően, újabb mérföldkőhöz érkezett a 23 esztendős játékos, aki Balázs György edző (a kép jobb szélén) vezetésével mindent megtesz azért, hogy stabilizálja fantasztikus formáját.
Gy. Szabó Csilla
Kevesen gondolták volna, hogy a spanyol Carlos Alcaraz római legyőzését alig több mint egy hónappal később már felül is írja Marozsán Fábián, mégpedig minden teniszező álmának valóra váltásával, vagyis a top100-ba történő belépéssel. A május végi Roland Garroson ugyanis nem sikerült újabb meglepetést okoznia, a selejtező második fordulójában az akkor 200. helyen rangsorolt, ma már 162. kínai Jun Cseng Shangtól szenvedett vereséget, majd a heilbronni challenger-tornán is a második körben búcsúzott, a feltörekvő, de még mindig csak a 264. helyen álló német Mollekertől szenvedve kétszettes vereséget.
Fábi azonban rendületlenül haladt tovább, s ahogy eddig, most is kifizetődő volt kitartása és alázata. Perugiában, ismét minden tökéletesen összeállt, az elődöntőben az argentin Pedro Cachin személyében top100-as skalpot szedve nyerte meg a tornát, s ezzel együtt a világelitet is.
− Egyáltalán nem volt könnyű idáig eljutni, még akkor sem, ha ezúttal szettveszteség nélkül mentem végig – jelentette ki Marozsán Fábián honlapunk azon kérdésére, amely a két mérföldkő között eltelt viszonylag rövid időt firtatta. – Nagyon jó döntés volt, hogy salakon maradtunk, mert tovább tudtam vinni a lendületemet, és egyébként is ez a kedvenc borításom. Ezúttal közepesen erős sorsolásom volt, viszonylag feküdt nekem a pálya is, egy jól szervezett torna volt, amelyen jól éreztem magam és a lépés is jól jött ki.
Az első fordulóban az olasz Agamenone ellen 6:4, 7:6(4)-re nyert a magyar teniszező, s ezt egy igencsak ki-ki meccsként értékelte. Még akkor is, ha tavaly kicsit könnyebben egyszer már megverte, a nyitómeccs azonban mindig nehéz, mindkét fél próbálgatja még ilyenkor a játékát. Fábi nem is tagadja, hogy a továbblépéshez mindig jól jön egy kis szerencse, ahogy általában a tiebreakhez is, márpedig a második szettet rövidített játékban nyerte meg. Ezt egy viszonylag könnyebb második forduló követte, majd a harmadikban egy újabb olasz, és ismét egy csak látszólag egyszerű találkozó.
Egy nagyszerű Marozsán megmozdulásDaniele Combi MEF Tennis Events
− A negyeddöntőbe eredetileg Dominic Thiemet vártam, felcsillant a szemem annak a lehetőségére, hogy ellene játszhatok – beszélt az osztrák korai búcsújáról Marozsán, aki így Maestrelli ellen vívta ki a továbbjutást, mégpedig 6:3, 6:4 arányban. – Az olasz nagyon jól pörgetett, igen intenzív meccs volt, nagyon erősen kellett koncentrálnom. Százhuszonötös tornán ráadásul még nem jutottam korábban elődöntőbe, ezért különösen örültem a győzelemnek. Az argentin személyében top százas ellenfél várt rám, ezért a legkisebb teher nélkül léptem pályára. Szerintem kicsit meg is leptem, néha volt olyan érzésem, mintha elvettem volna a kedvét. De ez nem azt jelentette, hogy egy percre is elengedte volna a találkozót, ez is nagy csata volt. Ezen a szinten azonban már minden egyes összecsapás nagy koncentrációt igényel.
Ahogy Alcaraz ellen, úgy a perugiai finálé előtt sem teltek könnyedén Marozsán számára a percek, ismét erőt vett rajta a feszültség. A tét óriási volt, hiszen a top100 múlt a győzelmen. Ez persze kívülről egyáltalán nem látszott, hiszen rendkívül meggyőző és magabiztos játékkal, alig több mint egy óra alatt 6:2, 6:3-ra győzte le újabb olasz ellenfelét, a ma már a 223. helyen rangsorolt Edoardo Lavagnot. Fábi szerint ismét kedvezett neki a szerencse, hogy a döntőben egy kétszázon kívüli teniszező állt a háló másik oldalán.
− Gyermekkori álmom vált valóra vasárnap este, hiszen mindig is a top százról álmodoztam. És most sikerült. Nagyon boldog vagyok, s bár valóban feszített a programunk, azért igyekszem egy-egy pillanatra megállni és értékelni a sikert. Hosszú és nehéz út vezetett idáig, s igyekszem mindig fejben tartani az eddig történteket. Remélem, hogy emberileg semmit sem változtam, én legalábbis nem érzem, bár a figyelem azért nekem is jólesik. A következő nagy állomás Wimbledon, amely miatt most nem vagyok különösebben izgatott, bár azt azért várom, hogy végre fűvön is bemutatkozhassak. Minél tovább tudok ezen a színvonalon játszani, annál jobban megszokom, és annál kiegyensúlyozottabb leszek. Nem könnyű hétről hétre ilyen magas szinten összpontosítani, de a nagyok ugye attól nagyok, hogy képesek rá. Én is arra törekszem, hogy stabilizáljam a legjobb teljesítményemet. Ugyanakkor a határaimat is egyre tovább és tovább tolom – foglalta össze gondolatait Marozsán Fábián, akit most először kisért el külföldre új mestere, Balázs György, így mindkettőjük számára különösen értékes a tornagyőzelem, és a top100-ba való belépés.
A Hajdúszoboszló SE teniszezője honlapunknak elismerte, hogy sokat számított a BTC szakemberének tapasztalata, de még a legjobb időben érkező jó tanácsoknál és taktikai utasításoknál is fontosabb, hogy emberileg nagyon közel állnak egymáshoz. S bár azért még így is kell csiszolódniuk egymáshoz, a közös bemutatkozás jobban nem is sikerülhetett volna. Neki köszönhetően végre profinak érezhette magát, a levezetések során óriási terheket vett le a válláról a tapasztalt szakember, aki játékosként egykor maga is megtapasztalta a hasonló kiélezett helyzeteket.
− Azt hiszem kihasználtam minden kínálkozó lehetőséget, s ezt így szeretném a jövőben is folytatni – tette hozzá Marozsán Fábián, aki most már nem számolgatja a ranglista pontokat, meccsről meccsre, tornáról tornára halad legjobb tudása szerint. – A hogyan továbbról azonban még nem igazán beszélgettünk. Az éjszaka folyamán már jöttem is át Montechiarugoloba, egy újabb százhuszonötös Challengerre. Nagyon keveset aludtam, de délután már edzettem egy lazát.
(Frissítés: a szereplést még a keddi rajtja előtt lemondta, regenerálódik, s teljes erővel élete első füves pályás tornájára, Wimbledonra készül - a szerk.).
- Nagy volt rajtam a nyomás az elmúlt héten, az az öt meccs sokat kivett belőlem. Tornagyőzelemből egyébként sem könnyű egy újabbra érkezni. Inkább pihenek egy picit Wimbledon előtt. Az igaz, hogy most megnyíltak a lehetőségek az ATP-tornák felé, de még nem tudjuk pontosan milyen irányban változtassunk a programon. Az az igazság, hogy csak a hetvenen belül lehet fixen alakítani a versenynaptárt. A US Open főtáblája volt az idei év nagy célja, azt pedig sikerült elérni. A pillanatnyi forma és lelkiállapot tükrében ugyan, de az eddigiekkel megegyező elszántsággal haladunk tovább.
