Az ATP 36. helyén ért el új karriercsúcsot májusban Marozsán Fábián, aki ezzel be is bizonyította, hogy ott a helye a legjobbak között. S bár 2024-es esztendő második fele korántsem a tervei szerint alakult, így is az 56. helyen áll, s ezzel ő a világranglistán legelőkelőbb helyezéssel rendelkező magyar teniszező. A Marozsán Team menedzsere, Somogyi Zsolt, maga is ambivalens érzésekkel tekint vissza a végéhez közeledő szezonra, amelyben a pozitívumok voltak túlnyomó többségben. (Nyitó fotó:MarozsánTEAM/Tumbász Hédi)
Gy. Szabó Csilla
Ahogy Fábián tavaly berobbant a legjobb százba, úgy menetelt be idén az ötvenbe, amelynek környékén továbbra is tartja magát. Kijelenthetjük-e, hogy újabb maradéktalanul sikeres évet zárt?
A világranglista szempontjából nem lehet bennünk hiányérzet, de én nemcsak a harminchatodik hely miatt értékelem sikeresnek az idei évet. Számomra az az igazi nagy teljesítmény, hogy a világ legjobbjai között szerepelve, topversenyeken indulva maradt a legjobb ötvenben. S bár még van néhány hét a szezonból, úgy tűnik, a sérülése és a betegsége okozta kihagyás miatt sem csúszik sokkal hátrább. Ezek nélkül azonban még jobban is alakulhatott volna. Ebből fakad a kicsit ambivalens érzés.
Mi történt pontosan Kínában? Nardi ellen Fábián remek játékkal kezdett és nyert a hangzhou-i 250-es ATP-torna első fordulójában.
Az amerikai túra után kisebb sérüléssel bajlódott, majd egy vírusos gyomorfertőzés ment át rajta. Igazából ezen okok, valamint az amerikai és ázsiai utazás közötti idő rövidsége miatt sem tudott a Davis-kupa csapat rendelkezésére állni, noha mostanáig soha nem is hagyott ki DC-mérkőzést. Igyekszünk programjába illeszteni a válogatott szerepléseket, a kínai út előtt azonban a felépülésre kellett összpontosítania. Ez a körülményekhez képest jól is sikerült, ezért sokat vártunk a távol-keleti túrától. Az első forduló ezt igazolta is, ám egy újabb nagyon komoly vírusos megbetegedés miatt nem csak itt kellett visszalépnie a második meccstől, de sorozatban három tornát is le kellett mondanunk. Ezúttal ugyanis igen nehezen gyógyult. Az esztendő egyik fontos tanulsága lett, hogy még az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk az egészséges táplálkozásra, a megfelelő vitaminbevitelre és persze a pihenésre is. Ezt annak ellenére mondom, hogy Fábi kifejezetten fegyelmezett, profi hozzáállású teniszező.
A szakemberek úgy vélik, hogy az éljátékosok egy folyamatos tanulási és fejlődési folyamat részesei, így tudnak csak a topon maradni. Ezt önök is tapasztalták?
Nagyon is! Nemcsak Fábi, de az egész csapat is napról napra érik, formálódik, lép előre. Még a jelenleginél is tudatosabbnak kell lennie, ahogy nekünk is. Másképp nem is tudna hétről hétre bizonyítani. Ha kicsit fáj, ha kicsit máshol járnak a gondolatai, az ellenfél már büntet is. Indiana Wells-ben, majd pedig Miamiban fantasztikusan teniszezett, ám a salakra való átállás nem sikerült túl jól. Barcelonában és Madridban egy-egy meccset nyert, Rómában és Genfben pedig az első fordulóban búcsúzott, amiben nagy szerepe volt a kézsérülésének is. Ez a rossz széria sokat ártott az önbizalmának.
Ezt követően, a Roland Garroson azonban meccset nyert, a negyeddöntőig menetelő Dimitrovnak pedig a második és a harmadik szettben már egyenrangú partnere volt a második fordulóban. Hogyan sikerült ismét felépítenie magát?
Szerencsére Fábinak óriási az akaratereje, a motivációja sem csökken, kemény munkával mindig visszatér a top szintre, s ez így volt most is. Számomra az is az esztendő eredményeihez sorolható, hogy négyből három Grand Slam-tornán, Melbourne-ben, Párizsban és a US Openen egyaránt meccset nyert. Ugyanakkor az ideit, már januárban tanulóévként határoztuk meg, s ez menet közben sem változott. A topversenyek közegét még mindig szoknia kell. Akkor is, ha a látottak alapján bátran kijelenthetjük, hogy itt a helye a legjobb 50-ben, hiszen a bárkivel felveszi a versenyt.
Melyik győzelmét tartja a legértékesebbnek?
Mindenképpen a Dimitrov ellenit, elsősorban a fordítás miatt. Másodsorban pedig azért, mert éppen a bolgártól kapott ki kicsit több mint két hónappal korábban a Roland Garroson. Fábi Cincinattiban képes volt elengedni a rossz emléket és az elveszített első szettet követően változtatni. Küzdőszellemből kitűnőre vizsgázott. A legszebb siker azonban a Rune elleni volt Miamiban, ráadásul ott a folytatásban is olyan topjátékosokat vert, mint Popyrin, vagy a top tízes de Minaur. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezekben az esetekben sikerült akaratát az ellenfelére kényszeríteni. A másik fontos dolog tehát az, hogy a saját teniszét kell tovább erősítenünk. S bár védekezni is nagyon jól tud, nem igazán fekszik neki ez a stílus, sokkal eredményesebb, ha kezdeményezőként lép fel.
Milyen célokat határoztak meg jövőre és miben kell fejlődnie ezek eléréséhez.
Úgy gondolom, amennyiben egészséges és az alapozás jól, sérülésmentesen sikerül, akkor a top harminc reális célkitűzés. Fejben hihetetlenül sokat fejlődött az idén, egyre rutinosabb. Fizikumán azonban javítani kell, elsősorban a lábmunka terén. A szerváját is igyekszünk stabilizálni, mert bár most is van, amikor nagyon jól adogat, ezt folyamatosan kéne hoznia. A támadó stílusból fakadóan még többet kell röptéznie, és bátran használni a rövidítéseket, bár így is azon kevesek közé tartozik, akik kifejezetten színes játékot játszanak. Amikor az év közepén kicsit elbizonytalanodott, éppen ezek a technikai bravúrok maradtak el, az egyenesek, a röpteütések, a rövidítések. Pedig ezek komoly fegyverei. Amennyiben sérülés vagy betegség nem jön közbe, akkor az általunk meghatározott mikrociklusokat is be tudjuk tartani, miszerint hét-tíz nap felkészülést, három hét verseny követ.
Úgy tűnik, a magyar stáb eddig bejött, így marad a jövőben is?
A csapat láthatóan jól működik, Balázs György vezetőedző munkájával maximálisan elégedettek vagyunk, ahogy Varga Antal kondiedzőjével és a többiekkel is. Bővítés azonban mindenképpen várható, hiszen ez a töretlen fejlődés útja. S igen, jövőre egy másik edző is csatlakozhat hozzánk, mert több szakemberre van szükség egy komplett év végig viteléhez. Ugyanakkor a friss szemre, az új látásmódra is mindig szükség van. Fábinak egyébként is nagy biztonságérzetet ad, amikor nagyobb stábbal utazhat. Úgy gondolom, még mindig rendelkezik tartalékokkal, s bár nagyon könnyű belefáradni az ATP Tour taposómalmába, ő továbbra is hihetetlenül motivált. A céljaink mindenesetre megvannak, és azt is tudjuk, hogy érhetjük el őket. Büszke vagyok Fábi elszántságára és céltudatosságára, s úgy gondolom, az idei tanulóév után, jövőre még szebb sikerekkel fogja megörvendeztetni a magyar közönséget.