A boglári platánfák árnyékában 1903-ban épült az első teniszpálya, s hamarosan még további négy készült el, így az 1920-as években – a centrum mai helyén – komoly teniszélet vehette kezdetét. Megalakult a klub, ahol az amatőr játékosok sora mellett megjelent az első igazolt versenyző is, Harmath Lajos, a boglári tenisz későbbi fő szervezője. 

A háborús pusztítások után, az 50-es évek elején az épségben maradt két pályán elindult az utánpótlás nevelés, megkezdődött a rendszeres teniszoktatás. A Balatonboglári Állami Gazdaság támogatásával újjászerveződött az egyesület. A tehetséges tanítványok (köztük a három Harmath-gyermek) hamarosan részt vettek az országos és nemzetközi versenyeken is. 1958-ban a Magyar Tenisz Szövetség mesteredzői címmel jutalmazta Harmath Lajost. Pezsgő élet zajlott a tóparti klubban. 

Az ezredforduló előtti két évtized minden tekintetben sikeres időszaknak mondható. Az országos egyesületi pontversenyben – akkor még BLSE néven – a bogláriak bekerültek a legjobb húsz hazai klub közé. A BB. Rt. és a Boglárlellei Önkormányzat segítségével tovább szépült, bővült a telep. 

Mecénásként nyújtotta kezét a korán elhunyt Mészáros Győző, aki nagyon sokat tett azért, hogy a tóparti telepen 1983/84-ben már az ország egyik legnagyobb teniszcentruma működhessen 14 szabadtéri és egy fedett pályával. 

Az első hazai profi viadalok, a hatalmas nemzetközi mezőnyt mozgató szatelit versenyek elismert házigazdája volt azokban az időkben a klub, ahol azóta is egymást érik a rangos hazai bajnoki küzdelmek, kiemelt korosztályos versenyek, társasági rendezvények.