A hazai szenior teniszsport kiemelkedő egyénisége, az egyéniben és párosban is Európa-bajnoki címmel és számos éremmel rendelkező Bakonyi Levente a Facebook-on eleveníti fel, miként javították egykor elszakadt húrozásukat, milyen technikát használtak az edzéseken.
A 76 esztendős kecskeméti játékos visszaemlékezéséből idézünk.
A kecskeméti teniszező közösségben egyre többen „kínálják” magukat húrozóként, ezért pár mondatban ismertetném, hogy is volt 50 éve a faütők korában.
A húrozó szerkezet egy seprűnyél-darab volt, melyre kerékpárgumi volt rátekerve és ezen kívül volt egy szúrószerszám egy úgynevezett ár. A seprűnyéllel tudtuk a húr feszességét előidézni, aztán a lukat megdugtuk az árral, így a húr nem tudott visszaengedni. A megnövekedett igények miatt – bár a húszas éveimben jártam – nem bírtam a sok lyuk megdugását, ezért csináltam egy húrozó fogót. A fogó 2 párhuzamos húrt egy időben fogott meg, és mivel ellentétes irányban mozdultak volna, egyik sem tudott elmozdulni!
Akkoriban a Kecskeméti Főiskolán dolgoztam, s a jelentkező igények miatt számos fogót, labdaszedő kosarat és négypontos befogású húrozó gépet gyártottam és adtam el. Aztán 1969- ben felkeresett az országos tenisz vándoredző azzal, hogy próbáljak tenisz adogató gépet tervezni, illetve gyártani. A gépekből 8 darabot adtam el, természetesen számla nélkül, mert az akkori helyzet ezt lehetetlenné tette – ám mivel az Újpesti Dózsa tenisz szakosztályának potentátjai fontosnak tartották tevékenységem, leszóltak a főiskola igazgatójának, és ment minden…