Olvasói levelet kaptunk, s közreadjuk, mert érdemes elgondolkodni a felvetésen.
Témája aktuális mindig, de a járvány sújtotta világban még inkább időszerű, hogy miként védjük meg egészségünket.
A labdaszedők törülköző-hordozásával kapcsolatban várjuk olvasóink véleményét is.
Bresztyenszky László írása * Legyőztük a belga váltogatottat és kijutottunk a világkupa döntőbe. Bármi áron is.
Bármi áron!? A miértre egy régi rögeszmém a válasz. Mielőtt fejtegetem a kockázatot, szeretném elmondani, hogy általában a sportot, de azon belül is a teniszt imádom a legjobban. Igazi élmény Nadalt, Federert, Sarapovát látni küzdeni, de sajnos a tenisz fejlődésével együtt kialakult egy gusztustalan és jelen pillanatban életveszélyes beidegződés is.
A küzdő felek nem csak a labda begyűjtését és átadását várják el a 10-15 éves labdaszedő gyerekektől, hanem a lucskosra izzadt törölközőik állandó hordozását is. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a rítus végén az esetek többségében hátra se nézve dobják oda a törölközőket.
Ki ruházta fel erre az ocsmány szokásra a sportág szereplőit?
A „félórás” labdapattogtatás belefér a közvetítésekbe, de a gyerekeket megalázó gesztus kivédésére már nincs mód?
Többször próbáltam a sportot felügyelő és a gyermekek védelmét „ellátó” szervezeteknél felemelni a szavam, sikertelen volt!
Sajnos a koronavírus most extra hangsúlyt ad a rögeszmém érvényesítésére.
A március eleji debreceni Davis Kupa-mérkőzés előtt írásban kértem, hogy védjék meg a gyerekeket a most már nem csak gusztustalan, hanem életveszélyes tevékenységtől legalább egy védőkesztyűvel.
Nem történt semmi.
Jól aludtak az érdekeltek? Most, amikor a kézfogást tiltják, a labdaszedők egy mérkőzésen minimum száz feletti alkalommal fogdossák a teniszezők izzadságtól lucskos törölközőjét.
Remélem, túl óvatos vagyok, de talán a srácok egészsége megért volna egy-egy egészségügyi védőkesztyűt.
Szerkesztői megjegyzésünk:
A törülköző-cipelés sajnos valóban a sportághoz ragadt olyan rossz beidegződés, melyet a nagy versenyek, a televíziós közvetítések hoztak „divatba”. Nemzeti versenyeken, kisebb dollárdíjazású tornákon, ahol nincsenek labdaszedők, a játékosok meg tudják oldani saját maguk a törülközést – ha pedig a megengedettnél hosszabb ideig tartana készülődésük, a játékvezető feladata büntetni az időhúzást.
A tévéközvetítések szabták még szorosabbra az időhatárt. A nagy tornákon immár shot clock pergeti a másodperceket, s teszi egyértelművé a játékosok s a nézők számára is a két labdamenet között eltelt időt. E gyorsítás mellékterméke a labdaszedők bevonása – ha már úgy is ott vannak alapon… Szabály (még) nincs rá, hivatalosan nem is tartozik a feladatkörükbe, ám az esztendők során játékos, bíró, versenyigazgató egyaránt „hozzászokott” e közreműködő gyakorlathoz. Még a gyerekek képzésébe is beépítették, miként figyeljenek a kérésre, mikor szaladjanak, s hova (nehogy valamely reklámtáblára…) helyezzék a törülközőt.
Talán nem ördögtől való, hogy valóban visszaszokhatnánk a régi módihoz, a labdaszedők törülközőhordozgatása nélküli világhoz. A járványtól függetlenül is….
A játékosok, természetesen szívesen élnek – sőt: alkalmanként egy-egy fenyegető rivallással vissza is élnek… – ezzel az extra kiszolgálással, de akadnak bőven ellenvélemények is.
“Not cool,” said Chris Evert, while Judy Murray was at the forefront of those demanding changes, saying: “What about a rule that makes players get their own towels? And the ball kids just look after the tennis balls.”
A sokszoros Grand Slam-bajnok amerikai Chris Evert, vagy a legismertebb brit edzők közé tartó Murray-anyuka a fentiekben meg is fogalmazta véleményét.
Olvasóink mit gondolnak?