A Hungarian Openen két fiatal, Makk Péter és Marozsán Fábián jutott lehetőséghez, a sztárok edzőpartnereként. Előbbinek nagy álma vált valóra azzal, hogy Marin Cilic társaként gyakorolhatott.
A játékosok kiszolgálásáról gondolkodó szolgálat vezetője, Kardhordo Emese számára az ütőpartnerek kiválasztásában nemcsak a játéktudás, de a megbízhatóság is fontos tényező.
Gy. Szabó Csilla írása * A Budapesten zajló 250-es ATP-verseny magyar szempontból nemcsak a résztvevő játékosok és a nézők számára különleges csemege, de azon fiataloknak is páratlan lehetőség, akik edzőpartnerként kóstolhatnak bele a profik világába. Ez a megtiszteltetés idén Marozsán Fábiánt és Makk Pétert érte. Utóbbinak nagy álma vált valóra, hogy egyenesen a torna sztárvendégével, a 2014-es US Open-bajnokával, Marin Cilic partnere lehetett az edzésen. Az idén 18 esztendős magyar fiatal az előző napokban a német Bachinger, a francia Mannarino és az ausztrál Tomic edzőpartnere volt, s ezután kapta meg a nagy lehetőséget az ATP jelenleg 11. helyén rangsorolt horvát személyében.
– Vasárnap nem lett volna több dolgom, már otthon voltam, amikor telefonáltak, hogy Cilic edzeni szeretne – mesél a Hungarian Openen történtekről Makk Péter. – Természetesen azonnal fordultam vissza, hiszen az volt a nagy álmom, hogy egyszer vele játszhassak. Hálás is vagyok a lehetőségért. Úgy érzem, minden edzésen megálltam a helyemet, fel tudtam venni a ritmust a sztárokkal. Bachinger ellen a legelején még lekéstem egy-két labdáról, de később már nem volt ilyen gondom. Persze ez egy edzés volt, egyikőjük sem játszott teljes sebességgel, Cilic egy-egy megmozdulásánál azonban érezhető volt, milyen az, ha egy fokozattal felkapcsol. Azokra a labdákra mozdulni sem tudtam. Ő volt az, akin a legjobban érződött a profi hozzáállás, leginkább az összpontosításban. Nem véletlenül nyert Grand Slam-versenyt.
A tenisz szempontjából Marin Cilic lesz a legmarandóbb élmény Makk Péter számára, emberileg azonban Bernard Tomic hagyta benne a legjobb benyomást. Pedig a 2016-ban még 17. helyen, ma pedig 77.-ként rangsorolt ausztrál teniszezőt korábban inkább a sportág fenegyerekeként jellemezték, a szimpatikus játékos jelző keveseknek jutott róla eszébe.
− Ezért is nem számítottam arra, hogy vele fogok a legtöbbet beszélgetni, a szükséges néhány mondaton túl. Nemcsak rólam, a terveimről, de Magyarországról is kérdezgetett. Egész jó beszélgetés alakult ki közöttünk, pedig ilyen esetekben ez tényleg nem szokás. Összességében az egész hétvége hatalmas élmény volt, s bevallom nagyon feldobott a lehetőség, amit kaptam. Az ATP-torna légköre nagyban hasonlít ahhoz, amelyet már év elején a korosztályos Australian Openen megtapasztalhattam, s bevallom, még nagyon sokszor szeretném átélni. No, persze előbb vagy utóbb inkább résztvevőként, mint edzőpartnerként.
A NEK-en készülő 18 éves játékos mindezt már Szlovákiába érkezve nyilatkozta honlapunknak, ahol egy G2-es junior ITF-tornán vesz részt a héten, majd Olaszországban és Ausztriában folytatja a pontgyűjtögetést. A korosztályos világranglistán 64. helyezett Makk Péter számára a Roland Garros kvalifikációs tábláján való indulás már biztosra vehető, a főtáblás szerepléshez azonban még kellene néhány helyet előbbre lépnie.
A Hungarian Openen a játékosok kiszolgálásáért Kardhordo Emese felel, így az ő hatáskörébe tartozik az edzőpartnerek megszervezése is. A korábban az Egyesült Államokban tanult teniszező, aki ma már nemzetközi tévétársaságoknak dolgozva járja a tornákat, remekül ismeri a világ élmezőnyét, miközben a hazai erőviszonyokban is jártas.
– Az edzők és a szövetség véleményét meghallgatva döntök az ütőpartnerek kilétéről, mivel állandó embereket keresünk erre a fontos feladatra – avat be munkája rejtelmeibe Kardhordo Emese. – A kiválasztott játékos megbízhatósága és lelkiismeretessége legalább olyan fontos, mint a játéktudása. Marozsán Fábiánra már tavaly is számíthattam, és akkor nagyon jó visszajelzéseket kaptam róla. Volt, aki idén már kifejezetten az ő személyét kérte. Kuhárszky Zoltán válogatott edző a viadal előtt jelezte, hogy rajta kívül Makk Peti is a rendelkezésünkre áll. Őt is ismertem korábbról, tudtam, hogy jó játékos és nem is kellett csalódnom benne, felelőségteljesen és lelkesen végezte a feladatát. Szerencsére tudtam, úgy sakkozni a beosztással, hogy az ő álma itt most valóra válhasson. Úgy gondolom, a lehetőségeimhez mérten kötelességem a hazai utánpótlás arra érdemes játékosait egy-egy ilyen edzéssel segíteni a fejlődésében.