A 16 éves Fajta Péter karrierje első junior ITF-tornagyőzelmét ünnepelhette nemrégiben. Rögtön jött a második is.
S bár a sérülés miatti, augusztusi kényszerpihenő kicsit visszavetette a menetelésében, azért így sem maradt el sokkal, az esztendő végére kitűzött korosztályos Top 250-től.
A következő cél már a juniorok legjobb százasának klubja.
Gy. Szabó Csilla írása * Nagy utat tett meg az idén Fajta Péter (ITF-junior 301.) a korosztályos ITF tornák selejtezőtáblájától a november elején, Dubajban aratott első tornagyőzelméig. A 16 éves játékos korábban inkább a Tennis Europe korosztályos versenyein indult, így az idény elején a nemzetközi szövetség összevetésében még nem is volt értékelhető helyezése. Az U16-os magyar fiúválogatott tagjaként azonban volt alkalma a kontinens és a világ legjobbjaival találkoznia, a júliusi moszkvai egyéni Európa-bajnokságon pedig Velcz Zsomborral ezüstérmes lett a párosok mezőnyében. A sikert követően azonban sérülés miatt kellett néhány hetet kihagynia, s éppen csak vissza tudott térni a budapesti junior Davis Kupa küzdelmeire, amelyen a Velcz Zsomborral és Buzonics Dominikkal alkotott triójuk a 10. helyet szerezte meg.
A csattanó a szezon végére maradt: karrierje első junior ITF-tornáját (G4) Dubaiban, november elején nyerte meg, egy héttel később pedig Kairóban (G5) ismételt. A héten Zágrábban (G4) indult, ahol a második körben a francia Giovanni Mpetshi Perricardtól szenvedett 7:6, 6:4-es vereséget, ami semmit sem von le a hónap elején aratott sikereinek értékéből.
– A szezon elején nem voltam irigylésre méltó helyzetben, hiszen a három kvalis meccs után mindig pihent ellenfelekkel játszottam, gyorsan ki is pottyantam az első körökben – emlékszik vissza a GYAC színeiben játszó fiatal teniszező sikerei előzményére. – Az edzőmmel, Palágyi Miklóssal január óta elvégzett munka azonban már a nyári Európa-bajnokságon érezhető volt, nagyon jól ment a játék. A lábsérülésem ugyan rosszkor jött, de viszonylag gyorsan vissza tudtam térni a pályára. A junior Davis Kupa után Kazahsztánban három szettes szoros meccsen kaptam ki a főtáblára jutva a torna elsőszámú kiemeltjétől. Furcsa, de a vereség ellenére éreztem, hogy minden rendben lesz. Ekkor beteg lettem ugyan, de a budapesti tornán ismét hasonló érzés kerített a hatalmába. Ezt követően jött a két tornagyőzelem, amely kárpótolt mindenért. S mindez olyan természetesen, szinte erőlködés nélkül történt. Szerintem fizikálisan és mentálisan egyaránt belenőttem a mezőnybe. Nagyon feldobott ez a két győzelem, bizakodva várom a jövő évet.
A fiatal válogatott játékos úgy gondolja, hogy a mentális területeken javult a legtöbbet, miközben önbizalma is sokat gyarapodott, az erőnléte pedig talán még soha nem is volt ilyen jó. Utóbbiban persze nagy szerepet játszhatott az is, hogy bár megterhelő és eredményes évet zárt az U16-os fiúcsapat egyik vezéregyéniségeként, a nagyszámú és színvonalas válogatott mérkőzésekből volt mit tanulnia. És a kondiját is javította.
Edzője, Palágyi Miklós elégedetten értékelte honlapunk számára a közel egy esztendős közös munkát, különösen a novemberi két tornagyőzelmet:
– Egyértelműen a sérülés számlájára írom, hogy Peti végül nem tudta hozni a kitűzött célt, vagyis a legjobb kétszázötvenbe kerülést. De még így is közel voltunk, pedig a lábadozással értékes heteket veszítettünk. A legjobban annak örülök, hogy a játékában fejlődött nagyon sokat. Most azt szeretném, ha jobban megválogatná melyik helyzetben, melyik ütését választja. A stílusa megvan hozzá, csak még egy kicsit okosabban és fegyelmezettebben kell alkalmaznia a fegyvereit, amelyekkel rendelkezik. Ez lehet a tovább lépés kulcsa pillanatnyilag. Nagyon okosan kell összeállítanunk a jövő évi programját. Kemény téli alapozást tervezünk, majd az év elején egy-két könnyebb önbizalomnövelő tornát, azután jöhet majd a neheze.
Ez a neheze pedig mind Péter, mind pedig edzője számára a korosztályos Grand Slam-tornák selejtezőjét jelenti, amelyre az új idényben már nagy valószínűséggel fel fog férni. Palágyi Miklós ezt tartja a 2019-es esztendő nagy kihívásának, de miután az év elején szinte nem is veszít pontot, s az idősebbek kifutásával is automatikusan feljebb lép majd néhány helyezéssel, talán már a Roland Garroson is valóra válthatja ezt az álmot.
– Az első százat tűztem ki magamnak jövő évi célként az évvégére, valamint a Grand Slam-tornákon indulást – tervezgeti a jövő évi idényét bizakodva Fajta Péter. – Ha ez sikerülne, az mindenképpen mérföldkő lenne a karrieremben. Májusban leszek tizenhét, szerintem nagyon jó úton járunk, én legalábbis nagyon optimista vagyok. A sérülést leszámítva minden úgy alakult, ahogy terveztük. Sőt, még így is, éppen csak lemaradtam a kitűzött kétszázötvenről. Az biztos, hogy fizikálisan kell még fejlődnöm, ami pedig a játékot illeti, a szervák és a stabilitás terén kell javulnom.
Palágyi Miklós szerint tanítványa fejlődése nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken mutatott teljesítménye alapján egyértelmű, de az eredményeiben is egyértelműen megnyilvánul. Az idényzáró két tornagyőzelemnél szebb befejezést el sem lehetett volna képzelni. A másodikkal a 293. helyen érte el karrierje eddigi legjobb pozicíóját. Igaz, ez még csak a kezdet. Jövőre az ideinél is komolyabb kihívások várnak rájuk.