Az egykori válogatott kosárlabdázó, Temesvári Ottó, lányával, Andreával a teniszben is megjárta a legnagyobb csúcsokat.
A hamarosan 84. születésnapját ünneplő szakember honlapunknak mesélt a kedvenc sportágai közötti hasonlóságról, emlékezetes pillanatairól és a család összetartó erejéről, amely sikereik egyik legfontosabb pillére volt.
Gy. Szabó Csilla írása * Hiába érkezett másik sportágból, a kosárlabdából, Temesvári Ottó a teniszben is gyorsan kivívta magának az elismertséget. S bár edzői pályája, lányával, a Martina Navratilova oldalán Roland Garros párosbajnokságot ünneplő, a WTA egyéni ranglistán a 7. helyig szárnyaló Andreával kezdődött, később olyan kiváló játékosokkal is dolgozhatott, mint Noszály Sándor, Markovits László és Sávolt Attila.
A december 9-én 84. születésnapját ünneplő szakember teniszedzői pályafutása alatt, mindvégig sokat merített a kosárlabdában tanultakból. Sőt, egy különleges párhuzamot is fel tud állítani két kedvenc sportága között, amikor a tapasztaltairól kérdezzük:
−Tizenkilenc éves koromban kerültem a legjobbak közé a Honvédnál, szinte a semmiből érkeztem, mégis nagyon hamar mindent megtanultam tőlük. Tehetséget kaptam és egy nagyon jó szemet, amivel elleshettem a nagyok trükkjeit. Szinte ugyanez történt később a teniszben is, mérkőzések és játékosok sokaságát figyeltem meg és elemeztem ki. Ezek alapján építettem fel az elméleteimet, amelyek a sikereket hozták. A női játékosok esetében például a férfiak technikáját próbáltam átültetni, attól függően, milyen fizikai adottságaik voltak. A hölgyek mezőnye ugyanis mindig az urakét követte. Andinak is a Borg-féle pörgetés lett az egyik legnagyobb fegyvere. Abban az időben mindössze három női versenyző volt csak erre képes. Ez egy fárasztó ütésfajta, de kiváló fizikumának köszönhetően Andinak nem akadt gondja a kivitelezéssel.
Temesvári Ottó nem titkolja, hogy munkamorálját és játékelméletének lényegét a kosárlabdából hozta magával. Beidegződései talán ezért is különböztek annyira a teniszezők által megszokott stílustól, a hosszú labdamenetek helyett mindig a nyerő helyzeteket kereste. Mivel a kosárlabdában a labda nélküli mozgással és az üres terek kihasználásával lehet előnyre szert tenni, a teniszpályán is az ellenfél által felkínált betöltetlen felületek támadására ösztönözte játékosait. De az egyhangúságnak is hadat üzent, így lett lánya másik nagy erőssége színes, kiszámíthatatlan stílusa.
−Tizenkétéves korától kezdve csak róla és a karrierjéről szólt az életem – emlékszik vissza sikeres közös éveikre Temesvári Ottó, aki kosaras pályafutása után edzősködni kezdett, s Algériában volt a válogatott szakvezetője, amikor hasznos időtöltésként "belefogott" a teniszezésbe, s a játék tanulásába. Utóbbiba azért is, hogy leányát taníthassa. – Huszonnégy órából huszonnégyben csak az járt az eszemben, hogyan léphetnénk előre, hogyan fejlődhetnénk. Mit kell tennünk a győzelemért. Szerintem sikert csak teljes elkötelezettséggel lehet elérni. Andinak kiváló adottságai voltak, ám ez nem lett volna elég, ha nem társul hozzá a befektetett munka. És persze szeretni kell a végtelenségig. S bár tudtuk, hogy sok pénz van a sportágban, alapvetően nem az ösztönzött bennünket.
Szavait alátámasztandó a még mindig friss és aktív sportember egy indianapolisi történetet mesél el. A Grand Slam versenyek utáni legrangosabb viadalt követően már a repülőtéren üldögéltek, amikor az apa egyszer csak megkérdezte lányától, elhozta-e az őt megillető csekket? A fiatal játékos döbbenten nézett mesterére, hiszen meg volt győződve arról, hogy édesapja már felvette helyette. Nem volt mit tenni, hagyták felszállni a gépüket és visszamentek azért az értékes papírdarabért.
A legfurcsább emlékét viszont mindenképpen Párizshoz és a Roland Garros győzelemhez köti. A mérkőzés reggelén a bemelegítéshez Navratilova a saját edzőjét kérte, így Andi is edző-édesapját hívta be a centerpályára:
−Akármilyen jól megtanultam teniszezni az évek során, azért ott furcsán éreztem magam, mégiscsak egy amatőr voltam. Aztán persze mindez gyorsan feledésbe merült, miután legyőzték a Graf, Sabatini kettőst. De azt sem felejtem el soha, hogy egyszer egy floridai tornán, nagyon kiborultam Andi veresége miatt. A német világelső édesapja odajött hozzám, és csak annyit mondott: Ottó, ne te akarj bajnok lenni, hanem Andi! És mennyire igaza volt ebben.
Temesvári Ottó szerint az edzői munkában nagyon fontos a folytonosság: mesternek és tanítványának hosszútávon kell terveznie. Előbbinek éppúgy sajátjaként kell erre a közös útra tekintenie, mint az utóbbinak. Ezért nem tartja helyesnek, amikor fiatal játékosok, vagy a szüleik, egyik-pillanatról a másikra edzőt váltanak. Azután ismét és ismét. A versenyzőt ugyanis az edzőjének kell a legjobban ismernie, s mindig annak adottságához, tehetségéhez illő technikát és taktikát választania. Ehhez pedig idő és végtelen türelem kell.
−Amikor Noszály Sanyival elkezdtem dolgozni, úgy három méterrel az alapvonal mögül adta vissza a labdákat – idéz fel egy példát a szakember. – Azonnal megmondtam neki, mást akarok vele játszani, hiszen a spanyolok ebben sokkal jobbak nála. Az erősségére kellett alapozni, ez pedig nem volt más, mint a fizikuma. Úgyhogy nekiálltunk az adogatásnak, s nekem lett igazam. Sokszor hagyatkoztam a szememre, Bollettierivel gyakran néztük együtt akadémiáján játékosokat és mindig adott a véleményemre. Nem szégyelltem átmenni például a Vasasra Taróczy Balázs edzését megnézni. Órákon át figyeltem, míg rájöttem a titkára. Ez pedig nem volt más, mint az intelligenciája és az akaratereje. És persze a hozzáállása. Amikor edzője egyméteres outot ütött, ő akkor is ment a labda után.
Az egykori válogatott kosárlabdázó, az 1960-as olimpián 17 pontot dobott a későbbi bajnok amerikaiaknak. A találkozó után meghatódottan vette tudomásul, hogy az Államokban is szívesen látnák őt. Az akkor már 26 esztendős játékos mégsem vállalta a disszidálás lehetőségét. S ezt a döntését a mai napig nem bánta meg. Nagyszerű családját, amely később mindenben támogatta, semmilyen siker nem helyettesíthette volna. S bár kisebbik lányával, a szintén remek adottságú Anitával lehetett volna teljes a kép, ő más utat választott. A vér azonban nem válik vízzé, Andrea húga, felnőtt fejjel azért csak beleszeretett a teniszbe.
Temesvári Ottó szerint a családi összefogás volt sikereik egyik legbiztosabb pillére. Közös vállalkozás volt ez a javából, egyikük sem azt nézte mi hiányzik, hanem azt, hová és hogyan juthatnak el.
−Akkoriban még a labdákat is kiutalásos rendszerben kaptuk, volt, hogy mindössze hárommal kellett edzenünk. De nyerni akartunk, ezért minden problémát megoldottunk. S hogy a lelkesedés mellett, mi volt a másik fegyverünk? Az alázat. Enélkül senki nem juthat fel a csúcsra.