Két Challenger-torna győzelmével, és a világranglistán elfoglalt 138. helyezésével az áttörés évének tartja az idei esztendőt Piros Zsombor.
Edzőjével, Noszály Sándorral, mostantól szorosabb csapatot alkot, amely a profi célok mögötti, profi háttér kialakítását szolgálja. A korábbi junior Australian Open-győztes jövőre már főtáblás szeretne lenni a Roland Garroson.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Karriercsúccsal ünnepelhette október közepén huszonharmadik születésnapját Piros Zsombor. Az ATP 138. helyezése pedig már tényleg csak egy karnyújtásnyira van az áhított Top100-tól. S bár ezek az utolsó lépések szoktak a legnehezebbek lenni, a fiatal teniszező úgy gondolja, ez a cél már nem is olyan távoli.
− Körülbelül száz pontot kell még gyűjtenem ahhoz, hogy végre ott legyek a legjobbak között – tudtuk meg Piros Zsombortól, aki 2022-ben valóban nagy lépést tett céljai megvalósítása felé, hiszen a január 3-ai helyezését, a 288.-at, egyenesen megfelezte október közepére, sőt még picit többet is faragott belőle. – Nagyon büszke vagyok erre az eredményre, s ha valaki az év elején megajánlja nekem ezt a helyezést, természetesen látatlanul is aláírom. Szerintem most már kimondhatjuk, hogy ez volt az áttörés éve, hiszen nemcsak a pontok szempontjából tettem nagy lépést, de a két Challenger tornagyőzelem is fontos pillanat volt. Ilyen szintű viadalból hatvan körülit játszottam az utóbbi években, s csak kettőt sikerült megnyernem, ami bizonyítja, milyen nagy dolog. És még nincs is vége a szezonnak. A hétvégén átmegyünk Bécsbe, az ötszázas ATP-re, talán beférek a selejtezőbe. Ha nem, akkor sincs probléma, egy héttel tovább készülök a folytatásra.
− Október elején Dél-Koreában nyert Challenger-tornát, az azt következő, szöuli torna első fordulójában azonban fel kellett adnia egy nyerhető mérkőzést. Mi történt?
− Kvangdzsuiban már a negyeddöntőket is fájdalomcsillapítóval játszottam. Tudom, egy élsportolónak az egészsége a legfontosabb, de olyan jól ment a játék, a hátfájást leszámítva annyira egyben voltam, hogy végig akartam csinálni. Úgy éreztem, óriási lehetőség előtt állok és végül igazam is lett. Ha most újrakezdhetném, akkor sem csinálnám másképpen. Ahogy azt már említettem, a tornagyőzelem igen ritka kincs, meg kell becsülni. Még akkor is, ha akkor néhány napra tényleg kiütött. De amint hazaértem orvoshoz és gyógytornászhoz mentem, az első hét kizárólag kezelésekkel és pihenéssel telt. Nagyon elfáradtam. Az eredmények kifejezetten biztatóak, a korábbi sérv helyén már csak kisebb gyulladás van, de az is szépen gyógyul. Egy-két hét speciális háterősítés után minden rendben lesz. Az edzéseket is újrakezdtem, természetesen fokozatosan és óvatosan.
− A legjobbak is óriási terhelés alatt állnak, ők miért bírják jobban a sorozatot?
− Kevesen látnak bele igazán a teniszbe, így azt sem tudják felmérni, milyen sokat számít a profi felkészülés, a profi háttér. A legnehezebb dolog odáig eljutni, ahol egy játékos már megengedheti magának azt, hogy minden rendben legyen körülötte. Ha az idei sikereimről beszélünk, akkor ezt az én példám is erősíti. Azzal, hogy Noszály Sándor lett az edzőm, akivel tökéletes összhangban dolgozunk, a barátnőm, Rita pedig nyugodt hátteret biztosít a magánéletemben, gyakorlatilag én is rendeztem a legfontosabb dolgokat. Számos dolog azonban még mindig hiányzik. Ezen a szinten ugyanis már nem csak a tenisztudás, az erőnlét és a mentális képességek számítanak, de a már említett profi körülmények is. Úgy érzem, hogy kicsiben ezt idénre sikerült összehoznunk, a valóban optimális helyzet kialakítására pedig most lesz majd lehetőség.
noszaly piros pl 2021
− Ezekbe a tervekbe illik bele az is, hogy Noszály Sándor a válogatott helyett véglegesen önt választotta, és kizárólag az ön útját egyengeti majd?
− Pontosan. Én régóta vártam arra, hogy csak velem foglalkozzon, ezért nagyon örülök annak, hogy magunk leszünk. Persze eddig is nagyrészt együtt voltunk, most azonban jobban összezárunk és egy valóban profi csapatot igyekszünk kialakítani. Úgy gondolom, mindenkinek saját útja van, amit magának kell végig járnia. Szerencsére edzőpartnerként továbbra is számíthatok Marozsán Fábira, aki kemény pályán fantasztikusan játszik, Valkusz Mátéra, akinek egyedülálló képességeit mindannyian jól ismerjük, Fajta Petire, aki sokkal jobb teniszező a jelenlegi helyezésénél, a BTC-n pedig ott van Fucsovics Marci, vagy Füle Matyi. Amikor itthon vagyok, velük tökéletesen meg lehet oldani az edzéseket. Mostantól azonban a gyakorlások miatt is többet fogunk utazni, a tervek szerint Dominic Thiemmel is fogok edzeni, november végén pedig edzőtáborozni megyünk. Sanyi rendkívül kiterjedt kapcsolatain túl, egy francia menedzser is segíteni fog nekem a jövőben. Ezeknek a fontos döntéseknek most jött el az ideje.
− A sikerekhez a játékban is javulnia kellett. Melyek voltak ezek az elemek?
− Talán a taktikai dolgok számítottak a leginkább. Ebben Sanyi fantasztikusan jó. Volt mérkőzés, amelyet kizárólag azért nyertem meg, mert tőle tökéletes tanácsot kaptam. A Luca Nardi elleni metz-i első fordulós meccsemen az elvesztett első szett után például azt mondta: „ne kérdezz vissza, szerva-röpte, csináld”. Bevallom nem értettem, de bíztam benne és tökéletesen működött. Ugyanezen a tornán, Stan Wawrinka ellen is minden a tervei szerint alakult addig, amíg fizikálisan bírtam. Taktikai dolgokban vakon bíznom kell benne. Technikai kérdésekben is többnyire az ő szava dönt, az esetek kisebb százalékában azonban tartom magam a saját elképzeléseimhez is. Egy jól működő csapatban szerintem ez így normális. Egyébként minden egyes lejátszott meccsel fejlődök. Ha győzelem, ha vereség, akkor is egyre tisztábban látom utána a teniszt és benne a saját játékomat. Bátrabb lettem, vagányabb dolgokat is meg merek csinálni, és nem tétovázom, amikor fel kell jönni a hálóhoz. A szervám is jó, amikor nem fáj a hátam. De ez utóbbit úgyis megoldjuk.
− Az áttörés éveként értékelte az ideit. Melyik pillanatra emlékszik szívesen?
− Természetesen életem első Challenger-tornagyőzelmére, Tamperében. Ez fontos állomás volt. Pedig ide Ritával utaztunk, s nem állt maximális profi felkészülés mögötte. Minden feladatot pontosan megcsináltunk, a szabadidőnket azonban városnézéssel töltöttük. Az igaz, hogy éppen ezért nagyon jól éreztem magam és a sorsolásom is kedvező volt. A második fordulóban a nyolcszáz körüli olasznak ugyan meccslabdája is volt ellenem, de fordítottam és onnan kezdve nem volt megállás. A döntő egy hihetetlen hullámvasút volt, óriási mentális erővel tudtam nyerni. Most, Dél-Koreában egészen más volt a helyzet. Sanyi azt mondta, hogy meg kell nyernem és kész. Annyira komolyan gondolta, hogy én is elhittem. Ebből is látszik, hogy siker felé különböző utak vezetnek. Nekem is meg kell találnom a sajátomat, az arany középutamat. Szükség van a kemény, alázatos munkára, de robot sem vagyok.
fajtanoszalypiros 2021Fajta Péter, Noszály Sándor és Piros Zsombor 2021-ben
− És melyik volt a legrosszabb?
− Egyértelműen a Tel Avivban játszott első forduló. Szörnyű meccs volt. A török játékos ellen, háromszor, vagy négyszer is karnyújtásnyira voltam a győzelemtől. Az első szettet rossz játékkal nyertem. A másodikban ápolást kellett kérnem, ami eléggé megzavart. Ez volt az a találkozó, amit egyszerűen képtelen voltam megnyerni. Jó ütéseket ütöttem, jó döntéseket hoztam, de mindig történt valami, ami az ő javára billentette a meccset. Ott a pályán is úgy éreztem, hogy hiába küzdök, az élet, vagy a sors egyszerűen nem engedi, hogy nyerjek. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy Ilkel viszont nagyon jól játszott. Egy napig éreztem csak rosszul magam miatta, s egy héttel később Koreában tornát nyertem. Szerencsére a vesztes meccsek már nem fájnak annyira, mint egy-két évvel ezelőtt. Gyorsabban túllépek rajtuk, és úgy fogom fel őket, mint az utam elengedhetetlen részecskéit. Valószínűleg ez is segít a jobb eredmények elérésében.
− Hogyan tervezi a folytatást?
− Az egyértelmű előrelépés mellett azért nehézségek is bőven akadtak ebben az évben. Két hónapig sérült voltam, a koronavírust is ismét elkaptam, úgyhogy minden volt, csak zökkenőmentes nem. Fáradt is vagyok, és bevallom, hat éve nem voltam nyaralni. A november végi edzőtáborozás előtt idén mindenképpen szükségem lesz egy hét kikapcsolódásra, utána pedig újult erővel vetem bele magam a tornák sűrűjébe. Egyértelműen a Roland Garros főtábláját céloztam meg, s bár ehhez nyolcvan körül kell lennem, szerintem reális ez az elvárás. Az idei szezonban éppen Párizs előtt volt egy hosszabb kihagyásom, tehát ott nem lesznek védendő pontjaim. Optimista és bizakodó vagyok. Edzőmmel, Noszály Sándorral, mindent megteszünk a sikerért!
piros rg 2022Jövőre már főtáblás szeretne lenni Párizsban