Az orosz-ukrán háború elől menekülő embereket fogadott be tenisztelepére a Top Sport SE vezetése. Példa értékű döntés.
Az ETC tagjai segítenek a bajbajutottakon, akik nagyon jól érzik magukat, de abban bíznak, hogy minél előbb hazatérnek otthonaikba.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Közel két hete különleges vendégei vannak az erzsébeti Top Sport SE-nek. A klub gondnoki helységeiben jelenleg nem tornára, vagy edzőtáborba érkező teniszezők pihennek, hanem kárpátaljai családok leltek otthonra, szám szerint tizenegyen. A második világháború óta legdinamikusabban növekvő európai menekültválság idején ez persze nem is annyira meglepő, mint ahogy az sem, hogy a beregszászi járásból érkezőknek korábban semmilyen kapcsolatuk sem volt a sportággal. Most azonban az ő életük is igazodik a klub mindennapjaihoz.
− Nagyon jó itt, minden nagyon tetszik, örülünk, hogy végre biztonságban lehetünk – mondta el honlapunk kérdésére az egyik édesanya, Varga Szindi. – Amikor már nálunk is naponta hétszer felbőgtek a szirénák, nem volt tovább maradásunk, a gyerekek nagyon féltek. Igazából miattuk indultunk útnak, én magam sohasem gondoltam volna, hogy valóban háború lesz. Reméljük minél előbb véget érnek a harcok és hazatérhetünk a saját házunkba és a korábbi életünkbe.
De hogyan is kerültek a kárpátaljai magyar ajkú menekültek éppen Pesterzsébetre, és az ETC-re? Valójában a véletlennek és a segítő szándéknak köszönhetően, hiszen Szindi saját bevallása szerint korábban még csak nem is jártak teniszpályán. Juhász Gábor a klub vezetője, párjára Brányik Györgyire hallgatott, amikor elkísérte őt Székesfehérvárra. A Vári elnevezésű kárpátaljai faluból érkezettek itt kaptak néhány napra menedéket. Ez már a sokadik állomásuk volt Magyarországon, jóllehet ők állandó szállást és munkalehetőséget kerestek.
− A háború kitörését követően, a borzalmas híreket látva és hallva, Györgyi volt az, aki úgy gondolta, hogy segítenünk kell, s miután ebben egyetértettem vele, egy a menekültek ellátásával foglalkozó közösségi média csoportban jelentkezett befogadóként – beszélt a példaértékű cselekedet gyakorlati megvalósításának első lépéseiről Juhász Gábor az ETC és a Topsport SE vezetője. – Egy teniszpályán mindig van tennivaló, különösen most, hogy egy éve személyesen látom el a gondnoki és a pálya karbantartói feladatkört is. Ezért nemcsak szállást, de igény esetén munkalehetőséget is kínáltunk. A kapcsolattartó hívott minket, s nem titkolta, hogy roma származású családról van szó, ezért eddig igen sokan visszautasították őket. Mi azt mondtuk találkozzunk és majd meglátjuk.
A székesfehérvári találkozásból pedig előbb egy család, majd azok rokonainak befogadása következett, annyira megsajnálta őket a házaspár. A családfő ugyanis dolgozni szeretett volna, ám származása miatt többnyire zárt ajtókra talált. Juhász Gábor viszont úgy gondolta, ha már szállást adnak, akkor a vendégeknek is az a legkönnyebb, ha helyben érezhetik magukat hasznosnak. Természetesen csak akkor, ha igény van rá a részükről, s ebben az esetben a szokásos díjazás illeti meg őket is.
− Az a jó, ha az embernek mindig van dolga és tennivalója – véli Varga Balázs, aki érkezésünkkor is Juhász Gáborral közösen építette a tavaszi nyitásra készülő pályák egyikét. – Korábban az építőiparban dolgoztam, a teniszpálya teljesen új dolog nekem, de megtanulom, hiszen gyakorlatilag egy új szakmát kapok most a kezembe. Gábor emberséges főnök és nagyon jól magyaráz. Jól érezzük magunkat ebben szép zöld környezetben, ráadásul mindenki nagyon kedves hozzánk.
Juhász Gábor szerint újdonsült segítője sokkal gyorsabban tanul, mint arra számított, s reméli, hogy később, egy békésebb életben is hasznát veszi majd a teniszpálya építés közben most tanultakat. De nemcsak ők, hanem az egyesület tagjai, edzők, játékosok és szülők is szeretettel fogadták a háború elől menekülőket. Mindenki azzal segít, amivel tud. Egy gyermekorvos hölgy például a teniszpartiját követően megvizsgálta az egyik kislányt és gyógyszert írt fel neki, az informatikus pedig a telefonjaikat állította be. De a szomszédos zöldségestől is kapnak a nap végén termékeket, amelyekből a vendéglátóik számára ismeretlen ételeket is készítenek. Természetesen úgy, hogy őket is megkínálhassák belőle.
− A gyermekeinknek szeretnénk példát mutatni, jó lenne, ha messzebb látnának a mi kis saját világunknál, és észrevennék azokat is, akiknek segítségre van szükségük – indokolta döntését Brányik Györgyi és Juhász Gábor, aki a segítő szándék ellenére azt is látják, hogy hosszú távon ilyen sok ember számára kényelmetlen lesz a három szobás gondnoki lakás. Szerencsére a helyi önkormányzatra is számíthatnak, amely igyekszik a család egy részének elhelyezését megoldani. Ahogy a szomszédos ESMTK is azonnal fociedzés lehetőséget biztosított a tizennégy éves nagyfiúnak, aki lelkesen látogatja a gyakorlásokat. S ki tudja, talán a teniszütővel is egy életre szóló barátságot kötnek a háború elől Pesterzsébeten menedéket lelők.