Udvardy Luca a junior világranglista 116. helyen zárta a 2021-es évet, márciusban pedig már a 24.-en jegyezték. A fiatal játékos hét héten keresztül első kategóriás dél-amerikai tornákon gyűjtötte a pontokat. Punyi Gábor tanítványa számára a korosztályos Roland Garros a következő állomás, amelynek a főtábláról vághat neki.
Gy. Szabó Csilla írása * Saját magát, edzőit és szüleit is meglepte héthetes dél-amerikai sorozatának eredményességével Udvardy Luca. A 16 éves játékos szeptember végén, a junior Billie Jean Cup küzdelmein részt vevő magyar válogatott elsőszámú játékosaként, még a korosztályos világranglista 141. helyén állt, a héten viszont már a 24. legjobbként jegyezték. A hatalmas ugráshoz persze sok megnyert meccsre volt szükség, január közepe és február vége között egyesben egy tornát nyert, kétszer elődöntőzött, párosban pedig háromszor emelhette magasba a győztesnek járó trófeát. És ami még talán ennél is fontosabb, valamennyi egyes kategóriás volt, az utolsó, brazíliai pedig A minősítésű. S bár a híres Banana Bowl-on már kiütköztek a fáradtság első jelei, azért a negyeddöntőig itt is eljutott, az azt megelőző második fordulóban pedig nagyon magas színvonalú mérkőzésen győzte le a korosztályos top 50-es, amerikai Macavei-t. Luca éppen ezért a hosszú sorozat három legfontosabb találkozói közé sorolja.
− Az első helyre mindenképpen az ecuadori győztes tornám második fordulójában, a lengyel Lincer ellenit tenném – idézi fel a sorozat harmadik salinas-i állomását Luca, aki a hét elején érkezett haza Magyarországra, a balatonakarattyai szülői házba. – Az első szettben már három gémmel vezetett Olivia, onnan jöttem vissza. S bár előző héten volt egy gyomorrontásom, amit még ekkor is éreztem, ezen a tornán fantasztikusan jól játszottam. A tajvani Jessup elleni finálé nagyon nehéz meccs volt, többször is hátrányból jöttem vissza. Ráadásul két héttel korábban, San Joséban, még három szettet játszottam ellene a második fordulóban, most viszont kettőben sikerült legyőznöm. Fejben voltam erősebb, a kulcspontoknál én összpontosítottam jobban, és a tökéletes alapozásnak köszönhetően a lábam is bírta a rohamokat. Az amerikai lány ellen, már a sorozat végén, pedig igazi ki-ki meccset vívtunk, s bár a második szettet nullára hoztam, ez az eredmény egyáltalán nem tükrözi a játék képét. Sok egyenlő állás volt a gémeken belül. De annyira összeszedett voltam, hogy minden fontos pillanatban megtaláltam, hogy mit kell ellene játszanom.
Az őt elkísérő édesanyjának, Udvardy Editnek is ez utóbbi a kedvenc meccse, s nemcsak azért, mert születésnapi ajándékként kapta leányától ezt a győzelmet, sokkal inkább a pályán mutatott nagyon magas színvonalú játék miatt.
− Hatalmas küzdelmet, színes és változatos teniszt hozott meccs, Luca pedig kiemelkedően jó, intelligens megoldásokkal kerekedett ellenfele fölé – véli az édesanya, aki érzelmi szempontból viszont a salinasi kettős győzelmet tartja a legemlékezetesebbnek. – Annyira szépen és talpraesetten beszélt a díjátadón, hogy bizony elsírtam magam. Számunkra mindig a gyermekeink boldogulása volt a legfontosabb, a legnagyobb jutalom pedig az, ha elégedettnek látjuk őket. Nem számoljuk a teniszsikerek érdekében hozott áldozatokat, most azonban sok minden átfutott rajtam. A nehéz és fájdalmas pillanatok is, amelyek éppen úgy Luca útjának részét képezik, mint a győzelmek. Eddig is tudtam, hogy ő a világ legnagyobb küzdője, ám ehhez a tényhez most már semmi kétség sem férhet. Láthatóan versenyről versenyre fejlődött, tanulta a különböző stílusok elleni játékot, minden meccsén agresszívan és támadóan lépett fel. S miközben a mezőny folyamatosan cserélődött, Luca végig kitartott, hét héten keresztül.
A Banana Bowl-on való részvételhez is a fiatal játékos ragaszkodott, s bár a negyeddöntőben már látszott, hogy ereje végén jár, azért azt se felejtsük el, hogy az ITF junior világranglistáján 14. helyezett, későbbi győztestől szenvedett 6:2, 6:2-es vereséget. A cseh Havlickova a korosztályos tornát követően pedig már egy felnőtt 25 ezres tornára utazott tovább, ahol sikeresen vette a kvalifikáció első két fordulóját, s a főtáblán is a második körben búcsúzott. Luca azonban a fáradtság ellenére is követni szerette volna azt az utat, amelyet legnagyobb példaképe, a nővére, Udvardy Panna (WTA 83.) néhány évvel korábban járt. A ma már top százas felnőtt teniszezőnő is játszott a Banana Bowl-on, s meg is nyerte azt 2016-ban.
A tavaly még sérülésekkel bajlódó Udvardy Luca számára a héthetes sorozat teljesítése különösen nagy fegyvertény volt, hiszen azt bizonyította, hogy az őt korábban hátráltató problémák végre megoldódtak. Ebben nagy része volt az egy évvel ezelőtti edzőváltásának, Punyi Gábor és felesége, Krisztina, ugyanis addig nem mentek tovább a közös úton, míg nem találtak megoldást.
− Az egyoldalú terhelésből fakadó fájdalom rendszeresen visszajött, amit plusz teherként cipelt magával – magyarázza Punyi Krisztina, aki elsősorban gyógytornászként járult hozzá Luca felépüléséhez, de a Luke Passman (Udvardy Panna amerikai erőnléti edzője – a szerk.) által meghatározott kondiprogram végrehajtására is ő figyelt. A dél-amerikai túra első hetében pedig kísérőedzőként állt a fiatal játékos mellett. – Az volt a baj, hogy túl sok volt a tenisz, kevés a prevenció. Nyár végén ugyan egy teljes hónapot ki kellett hagynia annak érdekében, hogy minden a helyére kerüljön, de az akkori intenzív gyógytornának és manualterápiának, most világosan látszódott az eredménye. Nem szoktam külföldre utazni, nem ismertem a mezőnyt, de én úgy láttam, hogy ellenfelei semmivel sem jobbak Lucánál. Ezt őszintén meg is mondtam neki, ami vélhetően sokat lendített az önbizalmán. Meg voltam győződve az igazamról, ezért ő is elhitte, hogy ott a helye ebben az elit mezőnyben. Ahogy kinézett rám a meccsek közben, láttam a szemében az elszántságot, amely a velünk kiépített bizalomra épül. Utóbbi nélkül ugyanis nem megy. Lányok esetében pedig különösen nem.
A PG Tenisz alapítója és vezetője, Punyi Gábor nem titkolja, tanítványa bőven túlteljesítette a dél-amerikai túra előtt elvárt eredményeket. S bár ő is egyetért azzal, hogy ebben hatalmas szerepe volt a komoly erőnléti alapozásnak, úgy gondolja, egy ilyen sorozatot mégis pszichésen a legnehezebb végigcsinálni.
− Amikor Luca nekivágott az útnak, tudtam, hogy nagyon egyben van, ugyanis elvégeztük azt a nagy mennyiségű munkát, amire szüksége volt – jelenti ki Punyi Gábor. – De még én sem reméltem, hogy ilyen eredményeket produkál, ráadásul egyes kategóriás versenyeken. Ehhez kellett a jó erőnlét, a kiváló versenyszellem és a mentális állóképesség. Technikailag mára igazi fegyverévé vált a tenyeres oldala, és szervában is hatalmas előrelépést tettünk. A felnőtt mezőnyben éppen ezen a két elemen van a legnagyobb hangsúly, mi pedig most a fontos juniortornák megtartásával éppen azok irányában indulunk tovább.
A Kőér utcában tevékenykedő szakember azonban nem szeretné teljes egészében magának tulajdonítani Luca jelenlegi sikerit, azokhoz a család által vállalt áldozatokra, és a korábban megkapott jó alapokra is szükség volt. Szerinte a fiatal játékos pontosan tudja, mit szeretne elérni, és hogyan jusson el odáig, az ő feladata „csak” annyi, hogy ezen a jól látható úton tartsa, amíg rá van szüksége.
Luca célja az volt, hogy az idei korosztályos Roland Garroson már a főtáblán legyen a helye. Ehhez az első ötvenet célozta meg, s a huszonnegyedik hellyel ezt messze túl is teljesítette. Az indulás joga tehát biztosnak látszik, s mivel a későbbiekben sem lesz túl sok megvédendő pontja, ez vélhetően az egész évre igaz lesz. A jó helyezésnek ugyanakkor a távolabbi célokra is van hatása, hiszen ezzel már a felnőtt női 15 ezer dollár összdíjazású tornákra is kaphat szabadkártyát. Az ő gondolatai azonban most érthető módon leginkább a párizsi utazás körül forognak:
− Tudtam, hogy ezeken az első kategóriás versenyeken nehéz dolgom lesz, de azt is, hogy nagy álmomért, a Roland Garros főtáblájáért keményen meg kell küzdenem. Boldog vagyok, hogy sikerült. S bár tényleg hosszú volt és fárasztó, s most jó itthon lenni, bármikor szívesen újra útra kelek. Imádom a teniszt és a versenyzést, számomra nem jelent terhet, hogy a legapróbb dolgokra is figyeljek. A pihenésen, az étkezésen, a nyújtáson, a bemelegítésen is sok múlik, hiszen a korosztályos top százban már mindenki jól játszik. A győzelem többnyire fejben dől el, ki mennyire tud odafigyelni, ki bírja tovább a mentális és fizikális megterhelést. Én is úgy érzem, hogy jó úton járok, ami annak köszönhető, hogy nagyon jó csapat vesz körül, és minden összeállt körülöttem.