Tovább nehezedik a helyzete azoknak a teniszpálya üzemeltetőknek, akik piaci áron kapják a sátrak fűtéséhez szükséges gázt és az áramot. Az érintett klubok vezetői szerint egy telet még túl lehet így élni, kettőt azonban aligha. Körképünkben négy egyesületi képviselőt kérdeztünk erről a súlyos problémáról.
Gy. Szabó Csilla/Árvay Sándor írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az energiaárak drasztikus emelkedése eddig is komolyan érintette a hazai teniszklubok többségét, az ukrán-orosz konfliktus kirobbanása azonban vélhetően tovább súlyosbítja a helyzetet. Különösen most, télen, hiszen a sátrak fűtéséhez rengeteg gázra van szükség. Az ár azonban nagyban függ a mennyiségtől is, így azok a magánkézben lévő klubok kerültek most igazán nagy bajba, akik három, vagy annál több pályát fednek be, méretüknél fogva tehát kikerülnek a kisebb mérőórával igénybe vehető kedvezményes kategóriából. De az üzemeltető személye sem mellékes, hiszen az önkormányzatok is az előnyösebb árat fizetik.
Varga Roland számára duplán nehéz a mostani időszak, hiszen a Bikás Tenisz mellett, a Poén Teniszklub üzemeltetéséért is felelős. Előbbinél már meg is kapta az első sokkoló számlát, amely nem kevesebb, mint 4,3 szoros emelésről tanúskodik. A Hamzsabégi úti pályákkal kapcsolatban a napokban kapott értesítést arról, hogy április elsejétől ott is hasonló költségnövekedéssel számolhatnak.
− A Bikás parkban tizenkét fokra mérsékeltük a fűtést, s mivel a bérlőinkkel fix szerződést kötöttünk, csak kérhettük őket arra, hogy aki teheti, az fizessen rá húsz százalékot a már rendezett szezonbérletére – tájékoztatta honlapunkat a sokakat érintő, igen súlyos problémáról, Varga Roland.
bikas park kisBikás Tenisz
– Az önkormányzatnak sajnos nincs erre forrása, hiszen az uszoda, és a focisátor költségei is az egekbe szöktek. Arra viszont lehetőséget kaptunk, hogy támogatókat szerezzünk, akiknek a molinóit kitehetjük a pályák mentén. Csak a tagságunkra támaszkodhatunk, akiknek vannak üzleti kapcsolataik, azok próbálnak most segíteni rajtunk. A ThyssenKrupp magyarországi vezérigazgatója például személyesen hívott fel, s egyszeri támogatást ajánlott, amelyet a számlák kifizetésére fogunk fordítani. Lehetetlen helyzetbe kerültünk, s nem is tudom, merre lesz a kiút. A délutáni hatezerötszáz forintos bérleti díjakat nem tudjuk emelni, hiszen akkor elveszítenénk a bérlőinket.
A Bikás parkban az sem segített, hogy fix áru szerződésük volt az Újbuda Sportjáért Nonprofit Kft. és a JAS gázszolgáltató között. Utóbbi ugyanis pillanatnyilag szünetelteti a szolgáltatás nyújtását, a helyére ideiglenesen belépő piaci szereplő pedig kizárólag a világpiaci árakat alkalmazva vállalta a feladatot. Éppen ezért nem is marad más lehetőségük, mint a „kalapozás”, az országos csapatbajnokságban induló LASZ SE számára például névadó szponzort keresnek, amiért cserébe vállalják, hogy a magyar bajnok teniszezők pólójukon viselik majd a vállalkozó kedvű cég emblémáját, munkavállalói pedig tetszőleges időpontban teniszezhetnek, akár a versenyzőkkel is.
A Molnár Teniszakadémiát Budakeszin üzemeltető Molnár Balázs már az ősszel megkongatta a vészharangot, ám az ő helyzetük is mostanra vált igazán veszélyessé. A csapatban korábban többször is magyar bajnoki címet nyerő egykori teniszező igen kemény szavakat használ a pillanatnyi állapotok leírására:
− Ha ez így folytatódik, akkor rentábilisan nem lehet a jövő téli szezonban teniszpályát üzemeltetni – jelenti ki Molnár Balázs. – Az idén termelt veszteséggel egy telet még túl lehet élni, de kettőt már semmiképpen sem. Nálunk három és félszeres az emelkedés, ennek ellenére tartottuk a hőmérsékletet, hiszen több mint száz gyerek jár hozzánk teniszezni, nem vállalhattuk, hogy megfázzanak az edzéseken. A bérleti díjakat ezer forinttal megemeltük, ám emiatt most tizenhét százalékkal kevesebben jönnek játszani. A veszteséget tehát láthatóan nem lehet áthárítani a bérlőkre, ezért más megoldást kell találni. Az egyetlen lehetőségnek azt látom, hogyha a sportcélú gázfelhasználást is központilag a kedvezményes kategóriába sorolják át. Ha nem történik változás, akkor jövőre veszélybe kerülhet a téli szezon.
A budakeszi klub vezetője szerint azon is elgondolkodtak, hogy a jelenlegi három pályát fedő sátrat kisebbre szabják, ám ettől nemcsak a plusz költségek, hanem annak rossz üzenete miatt is erősen ódzkodna. A tágas és kényelmes hárompályás sátorból egyértelmű visszalépés lenne, ha a jövőben csak kettőt fednének be. Pedig a klubot éppen azért alapították 2019-ben Budakeszin, hogy pezsgő teniszéletet teremtsenek, amihez a téli szezon maximális kiszolgálása is hozzá tartozik.
A Grand Slam Parkban működő Alfa Tenisz Iskola ügyvezetője, Szabó Tamás abban bízik, hogy a 2024 októberéig kötött fix áras szerződésük addig semmilyen módon nem változik, ám a jövőt ő sem látja biztatónak.
− Az üzemeltetési költségek folyamatos emelkedése óriási probléma, különösen azért, mert a bérlők esetében van egy felső tűréshatár, amit nem lehet meghaladni – véli Szabó Tamás, aki az MTSZ nemrégiben alakult klub bizottságát vezető Kovács István helyetteseként azt tartja pillanatnyilag az egyik legfontosabb feladatuknak, hogy elegendő információt gyűjtsenek be az egyesületek jelenlegi helyzetéről.
– Az ukrán-orosz válság következményeivel egyelőre még nem vagyunk tisztában, ki tudja, mit hoz a holnap? Több üzemeltetővel is beszéltem a napokban, s meglehetősen lehangoló a helyzet, sokan már most óriási számlákat kaptak kézhez. Bizony, lesz, akinek el kell dönteni, felépíti-e egyáltalán a sátrát télire, vagy inkább bezár. Most mindenki próbálja menteni a menthetőt, s ha az időjárás engedi, akkor minél előbb megpróbál bontani.
grand slam 2Grand Slam Park
Mini közvélemény kutatásunk során olyan klubvezetőkkel is találkoztunk, akiket kevésbé érint a gázárak hirtelen berobbanása. Dunakeszin például két pályát fednek csak be télire, így ők még bele esnek a 20 köbméter alatti, kedvezményes fogyasztásmérő kategóriába.
− Az inflációt ennek ellenére mi is érezzük, s a nadrágszíjat mi is szorosabbra húztuk – beszélt helyzetükről Bogyó Tamás, a Nexon Dunakeszi Teniszklub vezetője. – A sátor hőmérsékletén azonban nem spórolunk, miközben az eddigieknél is komolyabban próbálunk támogatókat szerezni. A terheket ugyanis nem szeretnénk a szülőkre hárítani. Eddig is sok energiát és időt áldoztunk arra, hogy a helyi kis- és középvállalkozókkal jó kapcsolatot alakítsunk ki, ez a jövőben még inkább így lesz. Mi ebben látjuk a megoldást, a klubot próbáljuk minél eladhatóbbá tenni.
A háromnál több pálya téli sátras befedésére vállalkozó magánkézben lévő kluboknak azonban úgy tűnik, a nadrágszíjon már egyetlen lyuk sincs, hogy szoríthassanak rajta. Sőt, már most is fulladoznak a fejük felett összecsapó hullámok közepette. Ráadásul a fix szerződések sem jelentenek garanciát, hiszen az egyoldalú szerződésbontás, ahogy az cikkünkből kiderült, bárkivel, bármikor megeshet.
Segítség azonban még ebben a reménytelen helyzetben is érkezik néha, ráadásul a legváratlanabb helyekről. Varga Rolandék, a Bikás Parkban, egy hetven esztendős állandó játékosuktól kapták meg a nyugdíjából félretett megtakarítását. Ez azonban csak egy szívet melengető példa, a magyar tenisz egyik égetően fontos gazdasági kérdésére nem szolgálhat megoldásul.
*
A gazdasági szemlekörút végén gondoljuk tovább a történetet, mit jelenthet mindez szakmai szempontból.
A sátras téli játéklehetőség visszaesése, ne adj’ isten, megszűnése egy-egy településen, régióban agyon nyomhatja a versenysportágat, ugyanis az egyértelmű: aki nem képes 12 hónapon át gyakorolni, versenyezni, az leírhatja magát. Legalábbis: profi terveitől kénytelen elbúcsúzni. Amatőrként teniszezgethet tovább, ám a téli négy-hat hónap kiesése sutba dobja a karrierrel kapcsolatos álmait.
Ha bezárnak a sátrak, vagy azok jelentős része, akkor nem csak a játékosok esnek el a gyakorlástól, de munkalehetőség nélkül maradnak az edzők, s rövidesen más sportágakhoz igazolnak, vagy végleg távoznak a testmozgást irányítók, népszerűsítők táborából.
Az üzemelést áremeléssel tovább vállalók pedig azt tapasztalhatják, hogy megfeleződhet a bérlők száma. Maradnak azok, akik akár a tízezer forintos óradíjat fizetni tudják. Biztos lesznek ilyenek, a vállalkozók, tehetős sportbarátok köréből, ám a hazai tenisz alapját képező utánpótlás-generáció kikophat könnyedén. Éppen azok maradnak el, akiknek szülei már nem tudják állni a többlet terheket, így aztán a gyermekek átjárót keresnek a (valamivel) olcsóbb csapatsportágak irányába. S ha bezár a sátor, vagy kevesebb pályával, kevesebb idővel üzemel, akkor elveszíthetik munkájukat nem csupán a büfében vagy az étteremben dolgozók, a sportszerboltosok, de az oktatók is. Kevesebb (még a mostaninál is kevesebb) lesz a versenyzési lehetőség.
Soroljuk tovább a szomorú következményeket?!
Az a kicsiny váracska, amit nagy nehezen évtizedek alatt felépítettünk, könnyen összeomolhat.
Kiút?
A nagy energiaválság idején Svéd csodaként emlegették azt a megoldást, mely a skandináv országban a 14 év alattiaknak lehetővé tette, hogy ingyen használhattak bármilyen sportlétesítményt, beleértve a sportcsarnokokat, termeket, ha azok üresek voltak. Akkoriban gazdagnak számító Svédország megtehette, hogy sportköltségvetésének jelentős részét ilyen fedett létesítmények építésére költötte. Fel is nőtt egy remek teniszes generáció. Sátraik helyett pedig rövid idő alatt állandó, energia takarékos csarnokokat létesítettek. Nálunk is épült akkoriban egy kizárólag teniszt szolgáló csarnok (1971-ben, Berettyóújfaluban), ahol folyamatos iskolai képzés erősítette az alapokat, s rövidesen OB I-es szakosztály sarjadt a felnövekvő diákokból.
Mostanság fedett teniszcsarnok építéséről alig hallani (kivétel: Győr, Kiskút, Debrecen), pedig az egész éven át használható multifunkciós létesítmények üzemeltetése (talán nem is olyan) hosszú távon üzleti szempontból gazdaságosabb, sportszakmai oldalról pedig mindenképpen hasznosabb lenne, mint az évente októberben felhúzandó, tavasszal pedig lebontandó, egyre több s drágább energiaköltséggel működő sátraké.
poen tenisz klub kisPoén Tenisz Klub