A férfi szakág utánpótlásért felelős edzője, Kisantal Péter adatbázis-építéssel kezdte munkáját, amelyből a korosztályok legjobbjainak profilja fog elkészülni A jövő építése érdekében a szakember a legfiatalabb, vagyis a 12 év alatti korosztály képzését tartja kulcsfeladatnak.
Az utánpótlás-válogatottak nyári szereplése alapján látható, hogy nagyon sokat kell még fejlődnie fiataljainknak.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Márciusban nevezték ki Kisantal Pétert a férfi szakág utánpótlásért felelős edzőjének. A szakember azóta szorgalmasan látogatja a korosztályos viadalokat, miközben a versenyzőket nevelő klubok jelentős részét is végigjárta. A szövetségi edzővel az eddig szerzett tapasztalatairól és az utánpótlás-válogatottak 2021-es eredményeiből levonható következtetésekről beszélgettünk.
− Mi volt a legfontosabb terve, amelyet meg szeretett volna már az első évben valósítani?
− Először is az volt a célom, hogy a korosztályok legjobbjairól profilt állítsak fel, az összegyűjtött információkból pedig végül egy komoly adatbázis álljon össze. Ebbe az alapinformációk mellett a heti programtól kezdve az éves versenynaptárig, a pszichológiai, erőnléti és ortopédiai tesztek eredménye éppúgy bekerül, mint a táplálkozási szokások alapján kialakítható típus. Ez körülbelül ötven játékost érint, és nagyon fontosnak tartom, hogy ezek az adatok minél előbb egységes egésszé álljanak össze.
− Az adatbázis alapjainak lefektetése nagyon nagy munkát igényel az ön részéről, mennyire együttműködőek a fiatal játékosok?
− Ezen a téren még valóban van javítani való, de hát minden új dologhoz hozzá kell szokni. Egyelőre még csak kevesen ismerték fel, milyen nagy lehetőségeket rejt ez a profilalkotás. A munka dandárját én végzem, igaz, adatszolgáltatás nélkül én sem tudok haladni, így az ő közreműködésükre is szükség van. A kisebbek jobban partnerek, mint az idősebbek, talán azért, mert az előbbieket még segítik a szüleik, s ők jobban átlátják a rendszer hasznosságát. Én mindenesetre maximálisan támogatok mindenkit a rendszer használatában, személyre szabottan küldöm meg nekik a linkeket, csak meg kell adniuk az általam kért adatokat. Hosszútávon nélkülözhetetlen információkat tudunk így a játékosokról gyűjteni, s ezáltal a fejlődésüket is hatékonyabban tudjuk segíteni. Lassan haladunk, de biztos vagyok benne, hogy el fogom érni a célomat.
− Van-e olyan terület, amelyen maradéktalanul meg tudta valósítani az elképzeléseit?
− A versenyekre történő kísérés szerintem egész évben nagyon jól működött, bár ehhez kicsit körül néztünk a többi nemzet háza táján is. A franciákra jellemző, hogy már egészen kicsi korban nagy, öt-hat fős csapatokban utaznak a tornákra, igaz az ő költségvetésük össze sem hasonlítható a miénkkel. A szlovákok viszont többnyire párokban versenyeznek. Mi a csapatos formát választottuk és nagyon jó versenyeink voltak. Számomra fontos, hogy ilyenkor is eddzünk, amihez a mi fiataljaink láthatóan nincsenek hozzászokva. Az edzők féltik őket a fáradtságtól, pedig az eredményekhez igenis feszegetni kell a határokat. Maximális terhelés alatt ismerhetjük meg leginkább a játékosunkat, ekkor derül fény arra, hogyan reagál az extrém helyzetekre. Márpedig egy tétmérkőzés folyamatosan a komfortzóna túllépéséről szól. Ez a mi fiataljainknak egyelőre nem megy könnyen.
− A nyári Summer Cup sorozaton már ön irányította a korosztályos válogatottakat. Milyen tanulságokat vont le a csapat Európa-bajnokságon tapasztaltakból?
− A legfiatalabbak esetében látható volt, hogy nagyon sokat kell még fejlődni. A mi teniszezőink képzetlenebbek voltak nemzetközi vetélytársaiknál. Éppen ezért a 12 éven aluli korosztályra mostantól különleges figyelmet fogunk fordítani. Ennek szellemében egészen a play and stay játékosokig lementem és onnan is kiemeltem két ügyes gyereket. Minél előbb ki kell javítani a hiányosságokat, miközben a versenyeztetésüket is gondosan kell felépíteni. Most alakítok ki egy „future-teamet”, amely az U12-es korosztály előszobája lesz.
− Eggyel feljebb lépve, az U14-es válogatott viszont harmadik helyen végzett a selejtező-csoportjában, minimális különbséggel szenvedett vereséget az egyik nagy esélyesnek számító Németországtól.
− Kincses Kolos ranglistahelyezésének köszönhetően kiemeltek voltunk, ami azért nagy segítséget jelentett. Elsőszámú játékosunk végig vállalta az ezzel járó felelősséget, nemzetközi rutinjával nemcsak társainak, de nekem is sokat segített. Major Áron és Almádi Attila is kitett magáért, nagyon sajnálom, hogy utóbbi a hazaérkezést követően lemondta a válogatottságot. Ez a csapat szerepelt a fiú vonalon a legjobban idén nyáron.
− A Mészáros Patrik, Halmos Kornél, Győri Lóránt összeállítású U16-os együttes tagjai már kellő nemzetközi tapasztalattal rendelkeztek, mégsem jutottak tovább csoportjukból.
− Nem volt igazán szerencséjük, hiszen hat csapatos lett a csoport és csupán két meccset játszottak. Az olaszok ellen kis híján negyvenöt fokot mutatott a hőmérő, úgyhogy mindent kiadtak magukból. Ellenfeleink azonban magasabb kategóriájú juniorversenyekről jöttek, nálunk gyorsabb és agresszívebb játékot játszottak. A fennmaradó időt edzésekre használtam, remélem számukra is tanulságosak voltak a több mint háromórás gyakorlások. Egyébként nagyon jó hangulatú torna volt, az ellenfeleink azonban előttünk jártak néhány lépéssel. Ahhoz, hogy ebből a hátrányból faragni tudjunk, nagy szükség van a jó színvonalú ITF-tornákra.
u16 os kisantal halmos meszaros gyoriA szakvezető mellett Halmos, Mészáros és Győri
− A legidősebbeket Selmeci Petra kísérte el Franciaországba, ahol nem sikerült meccset nyerniük és a selejtezőcsoport ötödik helyén végeztek.
− Kétségtelenül nagyon erős csoportba kerültek, ugyanakkor az is tény, hogy ötös és négyes kategóriájú ITF-tornákon készülve a kontinentális viadalon sajnos nem lehet látványos eredményt elérni.
− Mennyire népszerűek a válogatott edzések a játékosok körében?
− A fiatalabbak között nagyon jó csoportok alakultak ki, élvezet velük dolgozni, fontos számukra a közösséghez, a csapathoz való tartozás. Általánosságban elmondható, hogy sok ügyes gyerek van, akik szüleikkel együtt sokat áldoznak a teniszért. Én azoknak szavazok bizalmat, akik egész évben teljesítenek és folyamatosan versenyeznek a nemzetközi mezőnyben is. Ez elsősorban a tizennégy-tizennyolc éves korosztályokra vonatkozik, a kisebbeknél ugyanis nagy hiányosságok tapasztalhatóak. Mindössze három tizenegy éves srácom van idén, a többiek korábban nem is igazán jártak nemzetközi tornákra. A korosztállyal foglalkozó edzők többségével személyesen beszéltem, s a velük folytatott egyeztetések alapján választottam ki az U12-es és a „future-team”-be tartozókat, akikkel elébe megyünk a munkának és a fejlődésnek. Ezúton is köszönöm a kollégáknak a sok segítséget, amit a legkisebbek feltérképezése során kaptam tőlük.
− Összességében elégedetten zárja első évét?
− Annyiban mindenképpen, hogy ideális körülmények között, egy kiváló csapatban dolgozhatom, a szövetség vezetése mindenben támogat, szabad kezet kaptam a céljaim és céljaink megvalósításához. És ez nagyon jó érzés. Ugyanakkor az is látható, hogy nagyon sokat kell fejlődniük a korosztályos fiújátékosoknak ahhoz, hogy a riválisokat utolérjék. Ehhez pedig kemény munka kell, az élvonalba ugyanis nem vezet másik út.