Megdöntötte a korábbi Guinness rekordot: 84 ütőt húrozott 24 óra leforgása alatt.
A Match-Point Teniszklubban a sportág hazai ismert személyiségei jöttek össze a csúcskísérlet és a klubtulajdonos 60. születésnapjának ünneplésére. Velcz Zsolt igazi alkotó munkának tartja a teniszütők húrozását, amihez saját birodalmat alakított ki a klubházban.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Tripla ünnephez hűtötték a pezsgős üvegeket pénteken este a Marczibányi téri Match-Point Teniszklubban. A tulajdonos Velcz Zsolt előző nap ünnepelte 60. születésnapját, amelyre egy Guinness rekord megdöntésével szerette volna megajándékozta magát és barátait, az idén éppen 25 esztendős klub kertjében felállított sátor alatt. A csúcskísérlet stílszerűen a 24 óra alatt behúrozott ütők számára vonatkozott, amelynek a holland Tim Rothengatter volt 2018 óta a rekordere, szám szerint 71-gyel.
A BSE egykori játékosa közel negyven éve foglalkozik ütőhúrozással, amiben nemcsak magyar szinten tartozik a legjobbak közé, hiszen a Roland Garroson is megmutathatta szakértelmét.
− A húrozás számomra alkotási folyamat – mondta Velcz Zsolt honlapunknak a rekordkísérlet utolsó órájában, amikor már messze túlszárnyalta a korábbi holland csúcstartót. – Itt a Match-Pointban olyan sarkot alakítottam ki, amelyben szinte milliméter pontosan megvan minden eszköznek a helye. Itt minden a tökéletes munkát szolgálja, annyira jól érzem magam az én kis birodalmamban, hogy maga a húrozás el is veszti a munkajellegét. Minden egyes ütőben ott van az én lelkem is, bár abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a mai fiatal játékosok ugyanolyan fontosnak tartják az állandó és tökéletes húrozót, mint én.
A rekordkísérlet tehát sokkal több egyszerű választásnál, Velcz Zsolt a szakma fontosságára is fel akarta hívni a hazai teniszbarátok figyelmét, miközben a nevezetes dátumokat ünneplik. Az üzenet értő fülekre talált, hiszen nem volt hiány a húrozásra váró ütőkből, köztünk olyanokkal, amelyek a világ legjobb teniszpályáit is megjárták. A 70. ugyanis Dominic Thiemé, a 71. Babos Timeáé, az új rekordot jelentő 72. pedig Fucsovics Mártoné volt. Ráadásul már a 20. órában sorra kerültek, így az utolsó négy órában már felszabadultan dolgozhatott a „mester”.
S bár Velcz Zsolt mindig is elhivatott és kitartó ember és teniszező volt, azért 24 órán keresztül talpon lenni, és maximális koncentrációval dolgozni, neki sem volt egyszerű feladat. A csütörtökön 18 órakor megkezdett maratoni csúcskísérlet különböző fázisait a következőképpen látta:
− Az első körben gyakorlatilag tizenegy órán keresztül nem álltam meg, reggel ötig jó ritmusban, hatékonyan ment a munka. Ekkor mindenki azt tanácsolta, hogy pihenjek egy kicsit, és egy óra frissítés következett. Mozogtam picit, átöltöztem és felvettem egy kompressziós zoknit, amit a rajt előtt nem tudtam, mert kicsúsztunk volna az időből. Egy hivatalos csúcskísérletnél márpedig erre nincs lehetőség. Nagyon jól esett ez a kis pihenés, felfrissülve álltam vissza a gép mellé, és újabb három és fél órán keresztül jó ütemben húroztam. Ekkor Dulganov doki barátomtól kaptam egy gyors manuálterápiás kezelést, ami kicsit kizökkentett, de mentem tovább. Nem sokkal később a két legjobb barátom köszöntött fel a születésnapom alkalmából, s ismét összeszorított fogakkal kellett folytatnom. Ekkora szinte teljesen szétestem, szenvedtem minden mozdulattól. Az utolsó négy-öt óra nagyon nehéz volt, s talán furcsa, de éppen a hetvenegyedik és a hetvenkettedik „fájt” a legjobban. De hát nem volt más választásom, összeszedtem magam és haladtam tovább. Nagyon hasonló volt ez egy teniszmeccshez. Ha nincs ott a fejed, akkor véged.
Velcz Zsoltnak azonban végig ott volt a feje, így a vége lett az igazi kezdet, mégpedig a méltó ünneplésé. Hat perccel a 24. óra lejárta előtt a 84. ütőt tette szép sorban a többi mellé, a Magyar Rekord egyesület hitelesítője, Sebestyén István árgus szemei előtt, aki csütörtökön még az Auchan maglódi cukrászüzemében készült három és fél méter átmérőjű, 4000 szeletes Dobos-torta elkészítését hitelesítette a világ legnagyobb tortájaként. A Magyar Rekordok közé bekerült édes remekmű a Guinness rekordra is méltán esélyes, éppen úgy, mint Velcz Zsolt a maga 84 ütőjével. A nemzetközi hitelesítés jóval lassabb a hazainál, így a Guinness-rekorddöntés hivatalos bejelentésére is várni kell még egy kicsit.
Ez azonban egy percig sem zavarta a klubház kertjében növekvő tömeget, amelyben a magyar teniszélet legjobbjai tűntek fel. Többek között Temesvári Andrea, Köves Gábor, Kuhárszky Zoltán, ifj. Gulyás István és Noszály Sándor is izgatottan várakozott ütőjére.
A csúcsdöntési sorozat 24. órájában érkezett Szentirmay Erzsébet, a sportág egyik legeredményesebb hazai szeniorjátékosa, aki ugyan már a 94. évében jár, mégis fontosnak tartotta, hogy személyesen gratuláljon a szülinapos rekordernek.
− Régi barátok vagyunk, kisgyermek kora óta ismerem és szeretem Zsoltot – mondta a BSE tenisziskolájának egykori vezetője, akinek a kedvéért még a csúcskísérletre maximálisan koncentráló, egyetlen pillanatra meg nem álló Velcz Zsolt is kilépett a húrozógép mögül, egy ölelés és egy fotó erejéig. – Sokat tett ő eddig a magyar teniszért, sokat segített a gyerekek nevelésében. Számomra természetes volt, hogy itt legyünk és vele ünnepeljük a születésnapját és ezt a kiemelkedő teljesítményt.
A keszthelyi nemzetközi szeniorbajnokságon ötvenöt aranyérmet nyerő Szentirmay Erzsike szerint a mozgásnak köszönheti, hogy a Marczibányi térre is korát meghazudtoló fittséggel érkezett, hiszen ezen az esős őszi pénteken is túl volt már a szokásos jó néhány kilométeres gyaloglásán.
A WTA világranglistáján pillanatnyilag 182. helyen álló Bondár Anna pedig egyenesen edzésről érkezett ütőjéért, amely legnagyobb örömére a 13. volt a sorban.
− Ez egy nagyon jó szám, remélem szerencsét fog hozni a következő tornámon – mondta mosolyogva Anna, akinek az utóbbi időben nem lehet panasza az eredményekre, hiszen hétről hétre feljebb tornázza magát a női összevetésben. – Korábban én magam húroztam, most Pataki Márk szokta, amikor itthon vagyunk, a versenyeken pedig rábízom magam a hivatalos személyzetre. Egyébként nem vagyok túlzottan érzékeny a húrokra, csak a szélsőségen kemény vagy lágy zavar meg.
Ezzel pedig igazolta is Velcz Zsolt aggodalmát, miszerint a fiatalabbak ma már nem ragaszkodnak annyira a húrozó személyéhez, mint amennyire az indokolt lenne. Bár a többszörös magyar bajnok Krocskó József egy másik okot hozott fel arra, miért vállalja inkább saját magára ezt a feladatot:
− Minden gép másképp húroz, én ezért ragaszkodom a sajátomhoz, miközben az idő is fontos tényező. Mindig a legrosszabbkor tud elszakadni, amikor sürgősen szükség lenne rá. Ráadásul amit én csinálok magamnak, abban biztosan nincs hiba. A külföldi versenyeken egy sajátos módszert használtam. Érkezéskor mindig beadtam egyet amolyan tesztelésképpen, így amikor elkészült már tudtam is, mire számíthatok. A következőnél már pontosan tudtam instruálni a helyi szakembert.
A Velcz Zsolt kezei alól kikerülő ütőkkel azonban senki nem kockáztat, a tulajdonosaik biztosak lehetnek abban, hogy nem a húrozáson múlik majd a mérkőzésük sorsa. A Match-Point Teniszklub tulajdonosa ugyanis szívét lelkét teszi minden egyes darabba, még akkor is, ha a Guinness Rekordok Könyvében szereplés a tét.