Az MTSZ elnökével, Lázár Jánossal az elmúlt egy esztendő eredményeiről, valamint jövőbeni terveiről beszélgettünk. A sportág vezetője szerint egy jogi, pénzügyi és erkölcsi csődöt kellett az elmúlt egy év során menedzselni, utóbbi különösen súlyos volt. Lázár János ennek ellenére nem bánta meg az egy évvel ezelőtti döntését, hogy csatlakozott a teniszezők családjához.
Gy. Szabó Csilla interjúja (tenisz-palya.hu/MTI)
− Tavaly júliusban bizonyára tudta, hogy nehéz feladatra vállalkozik a szövetség elnökeként. A valóság végül megegyezett ezekkel az elvárásokkal?
− Tavaly is nagyon meleg volt a közgyűlés idején, és ez az idén sem volt másképpen. Ez a párhuzam kicsit képletes is lehet, hiszen a szövetség életében is voltak meleg pillanatok az elmúlt egy évben. De komolyra fordítva a szót, a magyar közéletről azért elég jók az ismereteim, és a sport ügyekben is az átlagosnál tájékozottabb vagyok. Azt hiszem, hasonló nehézségekbe ütköztünk, mint több más sportszervezetnél, ám nagyságrendjüket illetően a teniszben történt visszaélések kilógtak a sorból. Nagyon sajnálom, hogy egy jogi, pénzügyi és erkölcsi csődöt kellett az elmúlt egy év során menedzselni, amiből az utóbbi lett végül a legsúlyosabb. Manapság, ha egy rosszul működő sportágra vagy sportági szakszövetségre kell gondolni, akkor mindenkinek a teniszszövetség jut az eszébe. Miközben Fucsovics Márton éppen most ért el történelmi eredmény Wimbledonban. Erről kéne szólnia a híreknek, nem pedig a korábbi visszaélésekről.
− Ezzel szemben még múlt pénteken is arról tájékoztatott a szövetség honlapja, hogy csaknem egymilliárdos keresetet nyújtott be az A-Z Tenisz Produkció Kft ellen…
− Megválasztásomkor azt ígértük, hogy az évvégig lezárjuk a múltat. Ez sajnos nem sikerült. Mostanra azonban lényegében készen vagyunk, három milliárd kilencszáz millió forintnyi adósságot fizettünk ki, s bár a jogi konszolidáció még folyik, a pénzügyi gyakorlatilag lefutott. Eljött a pillanat, hogy végre a jelen fontos dolgaival is foglalkozzunk, s ezáltal megalapozzuk a jövőt. A magyar kormánnyal két ügyben is tárgyalunk, remélhetőleg rövid időn belül mindkettőben döntés születik. Az egyik egy az utánpótláskorú gyermekek számára létrehozandó kiemelt szakmai fejlesztési program, amelyet a korábbi legendás teniszezőnőről, Körmöczy Zsuzsáról szeretnénk elnevezni. A másik egy infrastrukturális fejlesztés, amelyben a teniszpályákat fenntartó önkormányzatok kaphatnak állami támogatást, amennyiben megfelelnek a szakmai feltételeknek. Azt szeretném, ha az országban és Budapesten egyaránt pezsgő teniszélet lenne, s a jelenleginél több és jobban felszerelt teniszcentrum közül válogathatnánk.
kozgyules copy
− Az Ön számára mi a legfontosabb feladat jelenleg a magyar teniszben?
− Ha a szívemhez legközelebb állót kérdezi, akkor a bázisteremtést említeném. Szeretném, ha minél több gyerek játszana, illetve általánosságban is minél többen teniszeznének Magyarországon. Ez egy csodálatos sportág, akár egyéniben, akár párosban, akár versenyszerűen, akár a társaság vagy csupán az együttlét öröme miatt játsszuk is. Jó lenne, ha mindenhol, ahol erre igény mutatkozik, meglennének hozzá a kulturált infrastrukturális feltételek is. A gyerekek például az egész nyári szünidőt a teniszpályán tölthetnék. Személy szerint én azért dolgozom, hogy minél nagyobb legyen az érdeklődés, amelyet természetesen szakmával és infrastruktúrával is alá kell támasztani. Az idő nekünk kedvez, hiszen olyan sikeres játékosunk van, mint Fucsovics Márton, akihez hasonló régen nem volt már.
− A hazai tenisztársadalomban mindenkit érdekel az ön által már említett infrastrukturális fejlesztés. Tudna erről részleteket elárulni?
− Több mint tíz éve zajlik már egy szakmai tervezés arról, hogyan is lehetne a hazai teniszéletet beindítani nyugat-európai, vagy akár cseh példa alapján. Ennek feltétele, hogy legyenek vidéki teniszcentrumok és nagyobb klubok. Pillanatnyilag hatvan-hetven önkormányzat képes úgy több teniszpálya fenntartására, hogy azoknak öt-tíz-húsz év múlva is gondját tudja majd viselni. A fejlesztések azonban pénzbe kerülnek, amihez támogatásra van szükségük az egyesületeknek. Ennek a fejlesztési programnak az a lényege, hogy közpénzből az önkormányzatok tulajdonában lévő közvagyon jönne létre, amelyet a helyi klubok használnának, illetve üzemeltetnének. Úgy gondolom, pillanatnyilag hat-hét nagy teniszközpont létrejöttére van országosan igény. A kisebb városokban családi teniszcentrumokat lehetne létesíteni annak érdekében, hogy a fiatal gyerekeknek, vagy fiatal felnőtteknek kulturált találkozási pontjuk legyen, miközben életvitelszerűen megszerethetik ezt a sportot.
− Önről köztudott, hogy lelkes amatőr teniszező. Még mindig az? Egy évvel a megválasztását követően is?
− Természetesen, hiszen imádom a sportágat. Az utóbbi másfél hónapban egy sérülés miatt nem tudtam játszani, s most a szívem szakad meg, ha másokat látok teniszezni. Bevallom, az utóbbi hetekben már álmomban is előjön a teniszpálya, annyira hiányzik. Egyelőre azonban marad az uszoda, ami viszont számomra meglehetősen unalmas.
− Ezek szerint nem bánta meg, hogy egy évvel ezelőtt elvállalta az elnöki tisztséget?
− Egyetlen percig sem. Ennek ellenére hamarosan bizalmi szavazást fogok kérni, hiszen korábban egyetlen évre fogadtam el a felkérést, ami most lejár. Azt szeretném, ha mielőtt nagy dolgokba vágnánk, megtudnánk, számíthatunk-e egymásra. Akkor tudom érdemben folytatni a munkámat, ha a tagság részéről kapok egy megerősítést, illetve a terveimhez megfelelő támogatást és bizalmat. Úgyhogy hangsúlyozom, semmit sem bántam meg, továbbra is nagyon szeretem a sportágat, és annak valamennyi szereplőjét. Ez egy értékes közösség, amely érdemes a támogatásra. Különösen a teniszező gyerekek, hiszen övék a jövő!
kozgyules 2 copy
kozgyules 3 copy