A véletlennek köszönhetően került a Folyondár utcába Kiss Dániel erőnléti edző, de ma már ezer szállal kötődik a teniszhez. A korábbi olimpikon gátfutó szerint izomerőre minden sportágban szükség van, az tartja össze az egész rendszert. A Vasas Körmöczy Teniszakadémia szakembere nem igazán érti, hogy a teniszezők miért váltogatják olyan sűrűn az edzőiket.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres olimpikon 110 gátas Kiss Dániel, a Vasas Körmöczy Teniszakadémia erőnléti edzőjeként nap mint nap találkozik a sportág fizikális felkészítésének problémáival. A szerénységét és alázatosságát atléta múltjából átmentő szakember mégsem gondolja, hogy ő lenne a legalkalmasabb ezeknek a megoldására. A hozzá fordulóknak ennek ellenére mindig segít, bár vannak dolgok, amiket nem igazán ért. Ilyen például a gyakori edzőváltás, amelyet saját sportágában sohasem tapasztalt.
– Széttárt karokkal állok a jelenség előtt, igazi eredményt ugyanis csak hosszú távú, jól megalapozott tervek alapján lehet elérni. Jól kell ismerni a sportoló testének a reakcióit, és nagy terhelés esetén bizony bizalomra is szükség van, amely nem alakulhat ki egyik napról a másikra – mondja Kiss Dániel, aki mesterét, az Ikarus SE kiváló edzőjét, ifj. Tomhauser Istvánt hozza fel példaként, akivel vállvetve edzette és versenyezte végig egész karrierjét, együtt fejlődtek, s együtt tanultak az esetleges hibákból is. Igen aktív, szoros kapcsolat volt közöttük, amelyben a versenyző visszajelzéseinek is fontos szerepe volt. Ezt a szemléletet jelenlegi munkakörébe, a teniszesek közé is hozta magával.
– Én is igyekszem baráti viszonyt kialakítani a srácokkal, szívemen viselem a dolgaikat. Ez azért is fontos, mert egy sportolónak tisztában kell lennie azzal, mit miért csinál, és mi lesz a közös munka eredménye. Ehhez pedig beszélgetnünk is kell, nem is keveset. Ami a teniszezőket illeti, velük az a legnehezebb a munkámban, hogy szinte soha nem kapok „friss anyagot” a kezembe, hosszú és megterhelő edzések után, sokszor fáradtan érkeznek hozzám. Éppen ezért ilyenkor gyakran valami lazább, felrázó programot választok, mert ezzel többet segítenek nekik. Annak ellenére, hogy pontosan tudom, az igazi erőfejlesztést egyszerűen nem lehet kihagyni. Még a teniszben sem. Biztos vagyok benne, hogy Nadaltól kezdve Djokovicson át Federerig, a legjobbak mind tudnak például szabályosan nagy súlyokkal guggolni és konditeremben eltöltött órák sokasága van mögöttük. Úgy érzem, hogy itthon ebben van a fiataloknak lemaradásuk, szerintem nem oldható meg minden fejlesztés a teniszpályán. Azoknál, akikkel mostanában dolgoztam általában a széles alapokat hiányoltam, amelyet az évek múlásával egyre nehezebb pótolni.
Kiss Dániel gyakorlatilag a véletlennek köszönheti, hogy belecsöppent teniszbe. A Sávolt Akadémián egyik barátja, a korábbi kiváló távolugró, Dömötör Balázs felelt a játékosok erőnléti felkészítéséért, s amikor ő vissza akart térni saját sportágába, az amerikai tanulmányait éppen befejező, Achilles-ín műtéten átesett gátfutó vette át a helyét. Első tanítványai egyike Szávay Ágnes volt, igaz mindössze két hónap erejéig. A folyamatosan cserélődő játékosokkal szemben a Folyondár utca képviseli életében az állandóságot, hiszen azóta is ott dolgozik, amiben nagy része van Fonó Lászlónak is, akivel közösen folytatták a Sávolt Akadémián elkezdett munkát, immáron a Vasas égisze alatt. Borsányi Csilla, Anna Szavics, Jani Réka, Susányi Zsófia, majd a Kotormán Ákos és Füle Mátyás fémjelezte generáció következett, de rövid ideig Stollár Fanny és sokan mások is jártak hozzá edzésre.
– Folyamatosan jöttek mentek a teniszezők, mindig volt valaki, aki a sportágban tartott, de soha senkit nem tudtam úgy igazából végig vinni az úton – jegyzi meg Kiss Dániel hozzátéve, hogy ezt még akkor is nagyon bánja, ha nem tartja magát teniszszakértőnek.
– Az atlétikában ez elképzelhetetlen lenne, a befektetett idő és a munka mennyisége határozza meg az eredményeket. Az előbbit pedig nem hónapokban, de még csak nem is egy-két évben, hanem még annál is hosszabb időben lehet csak mérni. A sportban sajnos nincsenek csodák, én legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. Kőkemény munka és tudatosság kell a sikerhez. Utóbbira pedig nemcsak a pályán, de azon kívül is szükség van. Rendkívül fontosnak tartom a regenerációt, amin a gyógytornát és a pihenést egyaránt értem. De az étkezés is kulcsfontosságú. Voltak gyerekek, akiknél csak ámultam, bámultam, hogy rendszeresen visszaestünk ugyanarra a szintre. Végül rájöttem, hogy a mindennapjaikból hiányzik a tudatosság és a profi szemlélet. De ez nemcsak az ő hibájuk, ha a közeg ezt nem követeli meg tőlük, maguktól nem fognak ráérezni az ízére.
A hétszeres magyar bajnok gátfutó szerint nem szabad megfeledkezni a súlyokkal való munkáról, és az ehhez szükséges helyes testtartásról. Egy húsz kilós rudat ugyanis nem lehet akárhogyan felemelni, a hozzá érkezők többségének pedig fogalma sincs, hogy nyúljon egy ilyen eszközhöz. Pedig jól használva, csak előnyükre válhat ez az ismeret is. Másik nagy probléma, hogy nem tudnak a saját testükkel, az izmaikkal bánni, nem is igen ismerik annak működését. Pedig az alapokat nagyon fiatalon kell letenni, jó szélesen, hiszen csak így lehet magasra építkezni. Szerinte az éjjel-nappal teniszezés ideje csak azt követően jöhetne el, amikor a testük ehhez már megfelelő alapot szolgál. A sportág féloldalas mivolta miatt pedig hihetetlenül nagy szükség van a kiegyensúlyozott fejlesztésre, a kevésbé használt izmok megerősítése egyszerűen létfontosságú a többi egészségének megóvásához. A kiemelkedően jó fizikai állapot pedig törvényszerűen javítja a technikai tudást.
– A sportolói léthez gyakran kellenek kudarcok és pofonok. Én magam is sok mindent elhibáztam a pályafutásom során, amire csak később jöttem rá. De a felnőtt korba lépve már úgy égett bennem a győzelem utáni vágy, hogy bármire kész voltam érte. Úgy érzem, atlétaként túl szigorú voltam önmagamhoz, és több energiát fektettem a munkába, mint amennyi végül az eredményekben megmutatkozott. Az például biztos, hogy több minőségi szénhidrátra lett volna szükségem, ám az étkezés terén sajnos még ma sincsenek átfogó, biztos ajánlások egyik sportágban sem. Pedig borzasztó fontos lenne! − összegzi a saját karrierjéből levont tapasztalatait a Vasas Körmöczy Teniszakadémia erőnléti edzője, elismerve, hogy az utóbbi években azért az ő szemléletmódja is sokat változott. A sporttudományok dinamikusan fejlődnek, a nyújtás és a bemelegítés mikéntje is ebből fakadóan hatalmas változásokon ment át. Egyre inkább azt vallja, a kevesebb, néha több! Ezért is hangsúlyozza, hogy egy átfogó kondiedzésben a rehabilitációnak és a regenerációnak is fontos helye van.
Tavaly tavasszal Kuhárszky Zoltán kérésére Valkusz Mátéval is dolgozott, akit a felnőttek közé lépve, sérülések és betegségek akadályoznak tehetsége kibontakozásában. A korábbi korosztályos világelsőt nagyon lelkiismeretes sportolónak ismerte meg, mégis lassan jutottak el odáig, hogy a legegyszerűbb fizikai mutatókban teljesíteni tudja a minimális szintet. Máté most lehetőséget kapott arra, hogy csatlakozzon a NEK-en készülő fiúcsapathoz, s így Vaskó Balázs lett az erőnléti edzője:
– Nagyon tisztelem és elismerem Balázs munkáját, s tudom, hogy Máté a legjobb kezekbe került. Kapott egy lehetőséget, amivel mindenképpen élnie kell. Nagyon drukkolok a teniszezőknek, mert annyi szállal kötődöm most már a sportághoz, hogy szinte meg sem tudom számolni. Bár az igaz, hogy az ő felkészítésük igen sokrétű, hiszen a dinamikus mozgásformák mellett, az állóképesség is főszerepet játszik a meccseken. Ezért nagyon biztos tartalékokra van szükségük, ráadásul a tornák és több naposak. Minél messzebb jutnak egy versenyen, annál jobban kell teljesíteniük, nem fogyhatnak el a végére, a döntőre. És persze nem is sérülhetnek meg a nagy terheléstől. Ehhez azonban komoly izomerőre van szükség, ami összetartja az egész rendszert. Ezért hangsúlyozom ismét, hogy egyszerűen nem lehet elkerülni az ellenállással való kemény munkát. Bármennyire is félnek ettől néha a teniszedzők.