A sportág legjobb edzőitől tanulhatta meg az alázatos hozzáállást Oláh Attila, a labdarúgóból lett teniszedző. A Nexon Dunakeszi Teniszklub szakembere szorgalmának köszönheti, hogy kívülről érkezettként is befogadta az utánpótlás-nevelő edzők közössége. A 12 éven aluliak oktatását csapatsportágként elképzelő szakember szerint őszinteség nélkül nem lehet a szülőkkel eredményes párbeszédet folytatni.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Nincs könnyű dolga annak, aki úgymond kívülről érkezik a hazai teniszéletbe. Mégsem lehetetlen küldetés megbecsült edzővé válnia annak sem, aki felnőtt korában vesz először ütőt a kezébe. Persze nem árt, ha a bátor jelentkezőnek van némi sportmúltja, a határtalan tudásvágyról és az alázatról már nem is beszélve. Ennek a három feltételnek megfelelve vágott bele a nem mindennapi kalandba Oláh Attila, aki labdarúgóként szeretett bele a teniszbe, és családi kapcsolatai révén nyílt lehetősége a sportágváltásra.
A Nexon Dunakeszi Teniszklubnál mostanra nélkülözhetetlenné vált szakember, aki jelenleg az egri Eszterházy Károly Egyetemen folytat tenisz szakedzői tanulmányokat, már középiskolás korában eldöntötte, gyerekekkel akar foglalkozni, saját közege, a labdarúgás azonban egyáltalán nem vonzotta. Nővére házassága a korábbi játékos és edző Bogyó Tamással azonban megpecsételte sorsát és egyértelművé tette a választást.
– Tomi akkoriban éppen edzőt keresett, és tudta, hogy én pont erre vágyom – mesél a kezdetekről Oláh Attila, aki teniszezni ugyan nem tudott, de a kicsikkel foglalkozni annál inkább, a pedagógiai érzéke pedig már akkor is kiemelkedő volt. – Egyetlen feltételt szabott csupán, rövid időn belül úgy meg kell tanulnom játszani, hogy soha senki ne lássa, felnőttként tettem szert erre a tudásra. Érthető kérésnek tartottam a részéről, ezért nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is odatettem magam. Ahogy volt egy-két szabad órám, már mentem is gyakorolni, ha nem volt partnerem, akkor a teremben, egy tükör előtt ismételgettem a helyes mozdulatokat, vagy a sztárokról készült videófelvételeket bújtam. Nagyon szorgalmas voltam és minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy befogadjon a közeg. Manapság, ha a gyerekeket kísérem tornára, sokan nem is feltételezik rólam, hogy futballista voltam, a kollégák többnyire azt hiszik valahol vidéken, vagy esetleg külföldön teniszeztem. Ők a tanítványaim teljesítménye alapján ítélnek meg, ezért ez számomra a legnagyobb elismerés.
Bár a labdarúgó közeg maga nem vonzotta, azért az általános edzői példákat mégiscsak onnan hozta Oláh Attila. Gyermekközpontú, emberséges trénerek foglalkoztak vele a Dunakeszi Vasutas SE-ben, ahol 17 évesen úgy játszott a felnőtt NB II-es és NB III-as csapatban, hogy tizennégy évesen egy súlyos sérülés miatt másfél évet ki kellett hagynia. De már fiatal sportolóként sem volt híján az akaratnak, így a nyílt bokacsonttörést követően, az orvosok intelmei ellenére is visszaküzdötte magát a csapatba.
olah attila 4
A Fitness Akadémia elvégzését követően a fiatal edző a teniszpályán is jobbnál jobb mestereket kapott. A Sávolt Teniszakadémián Fonó László, Földes Ádám és Bogyó Tamás mellett jegyzetelve tanulta az alapokat, később pedig a sportág olyan edzőklasszikusai oldalán fejlődhetett, mint Keller László, Papp Sándor és Punyi Gábor.
– Nagyon sokat köszönhetek nekik, Fonó Lacónak például a fonákomat teljes egészében – kezdi a segítők felsorolását Oláh Attila, aki a fiatalon elhunyt korábban sokszoros magyar bajnok ugróatlétával, Ordina Tiborral talán azért is került különösen jó viszonyba, mert mindketten más sportágból érkeztek a teniszbe. Tőle leginkább a pedagógiai fogásokat és a szülőkkel folytatott párbeszéd trükkjeit leste el.
– Akkoriban még itt dolgozott Dunakeszin Buda Judit is, ő amolyan tyúkanyóként felügyelte minden lépésemet, s meglepődött, amikor megtudta, nincs teniszező múltam. A nagyoktól, Keller Lacitól, Papp Sanyitól és Punyi Gábortól szinte fel sem sorolható mennyi mindent tanultam, ám ami a legmeghatározóbb közös tulajdonságuk, az az alázat. Mindig, mindent a gyermek érdekeinek és fejlődésének rendeltek alá. Csodáltam, hogy mindenkit egyformán és demokratikusan tudtak kezelni. Gáborban különösen megfogott az őszintesége, s bizony magam is tapasztalom, a szülőt nem szabad hülyének nézni. Még ha nem is ért a teniszhez, érzi, ha valami nincs rendben. Keller Laci pedig verhetetlen a csapatépítésben, amit részben kiváló diplomáciai érzékének köszönhet. Tőle tanultam a következő mondást: „Mindig úgy viselkedj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.” Próbálom követni az intelmeit, remélem sikerül.
A Nexon Dunakeszi Teniszklub edzője elsősorban még ma is tizenkét éves korig foglalkozik a helyi fiatalokkal, akik között versenyzőt éppúgy találni, mint lelkes amatőrt. Jól érzi magát ezzel a korosztállyal, s úgy gondolja, az idősebb, élversenyzők között talán nem is lenne elég hiteles a személye. A Play and Stay csapatbajnokságot viszont néhány éve megnyerték, és örömmel adta feljebb a nála formálódó gyerekeket, amikor azoknak már többre volt szükségük. Ebben nem lát semmi kivetnivalót, az edzőváltás oka többnyire csak az, mert a szülők nem látják a továbblépés lehetőségét az adott helyen. Ő csak örül annak, ha egykori játékosai, akiknek ő adott ütőt a kezébe, végül sikeresek lesznek, hiszen az az ő munkáját is dicséri.
olah attila 3
– Komlódi Kiara és Szilágyi Ágota fél év után került fel Reif Andrástól hozzám és Tiborhoz, nagyszerű éveket töltöttünk együtt és minden győzelmüknek örülök – mondja Oláh Attila, aki nagyon büszke arra, hogy Kiarával, bár már nem tanítványa, rendszeresen beszélnek, ha kell akár tanácsot is ad neki. – Ma már nekem is meg vannak a saját újító elképzeléseim, tizenkét éves korig én például csapatsportként tekintenék a teniszre, levenném a gyerekek válláról a túlzott lelki terheket, s az összefogás mindenki számára jobb eredményeket hozna. Ezért is fordítok nagy figyelmet arra, hogy a csoportjaimban mindig jó közösséget alkossanak a gyerekek. Nem az a legfontosabb, hogy profik legyenek, hanem az, hogy szeressék a teniszt és sokáig űzzék. Szerintem túl versenycentrikusak vagyunk, egy későn érő gyereket simán elveszíthetünk, pedig kicsit több türelemmel, sokra vihetné később. Ha csapatban gondolkodnánk, az erre is megoldás lenne. Együtt mindig jobban lehet fejlődni, a közösségnek hatalmas motivációs ereje van.
Oláh Attila megtalálta helyét Dunakeszin, ahol a klub elnöke és alapítója, Bogyó László decemberi halála mindenkit megrázott és megdöbbentett. A Magyarság Sporttelepen nemcsak hozzáértése miatt hagyott nagy űrt maga után a sportszakember, de vidám és optimista szemlélete is hiányzik a mindennapokból. Most Bogyó Tamással és a legkedvesebb kollégával, Szücs Csabával tervezik a fejlesztéseket és az előrelépést, hogy a korábbi évekhez hűen, ismét jó versenyzőket neveljenek Dunakeszin.
– Tomi foglalkozik a nagyobbakkal, Csabi is inkább a versenyzőkkel, én pedig egy fiatal kollégával, Borvendégh Áhimmal dolgozom a kezük alá. Szeretnénk visszakerülni a versenytenisz vérkeringésébe, amiért a magunk részéről mindent megteszünk. Csak vállalkozó kedvű gyerekekre és szülőkre van szükség, akik nem rettennek meg a lemondásoktól. Mert bár a tenisz a legszebb sport, aki komolyan akarja űzni, attól sokat is követel – összegzi saját és klubja terveit Oláh Attila, aki a mai napig nem bánta meg döntését, hiszen szorgalmának köszönhetően végül sikerült elfogadtatnia magát választott sportágában. Labdarúgóként is.