Tíz esztendővel ezelőtt a szövetség elnöksége MTSZ A Licence Mesterfokozat kitüntetéssel ismerte el öt jeles hazai szakember munkásságát. Sorozatunkban őket mutatjuk be, edzői pályájukról, a múltról, jelenről és a jövő lehetőségeiről is beszélnek.
Ezúttal Keller László portrérajzát tárjuk olvasóink elé.
Az MTSZ 57-61./2010 határozataiban elismerésre javasolt edzői ötösfogat alfabetikus sorrendben: Hegedűs József, Hornok Miklós, Juhász Gábor, Keller László, Papp Sándor.
Gy. Szabó Csilla írása * Ritka a magyar teniszedzők között, aki minden helyzetben megtalálja a jót és a legnagyobb hálával, cseppnyi keserűség nélkül beszél pályájáról. Keller László soha sem kerülte az éles helyzeteket, többnyire a tűz közelében volt, s a Fed Kupa-csapat kapitányaként kapott hideget-meleget. A kilencvenes, majd a kétezertízes évek elején egyaránt irányította a magyar női együttest, s első mandátumáról a tőle megszokott önkritikával csak annyit mond: „A világcsoportban velem játszottak a lányok utoljára, igaz, végül velem is estek ki onnan!” A tényekhez ugyanis minden körülmények között ragaszkodik. Akár jók, akár rosszak.
Az MTSZ 1990−1995 közötti női szövetségi edzője, éveken át elnökségi tagja, ma Dunakeszin, a Bárdos Lajos Általános Iskola testnevelő tanára, tanítás után pedig a Nexon Dunakeszi Teniszklubban edzősködik, a klub példaértékű iskolatenisz programjának egyik kidolgozója. És boldog! Akkor is, ha az egyik kisdiák megtanul bukfencezni, és akkor is, ha játékosa betartja és megvalósítja utasításait a teniszpályán.
Pedig volt másfajta élményben is része. Egyik kedves tanítványával, Gubacsi Zsófiával például hónapokat töltött a híres Bollettieri Teniszakadémián. S bár az éjszakákat a kerítésen kívül, egy szerény albérletben töltötte, a nappalokat a tapasztalatszerzésre használta. Serena Williams, Anna Kurnyikova, Tommy Haas, Mary Pierce készült akkoriban a floridai bázison, és Nick magyarokhoz intézett első kérdése rá is világított a profi tenisz egyik fontos pillérére: „Milyen edzőpartnert szeretnének Zsófinak? Olyat fog kapni!”
gubacsi suliEdző lett az egykori tanítványból, Gubacsi Zsófiból
− Öt feltétel szükséges ahhoz, hogy valaki egyáltalán esélyes legyen a nemzetközi élvonalba kerülésre: játékos, szülő, edző, pénz és csapat, valamennyi igen jó szinten − fogalmazza meg a sikerhez szükséges összetevőket Keller László, s az utóbbi alatt a tenisz esetében a megfelelő edzőpartnereket érti. A szakember szerint a csoportos és egyéni edzéseket sokáig kell párhuzamosan futtatni, előbbit korosztályos szinten tizenöt-tizenhat éves korig biztosan nem lehet kivenni a csomagból. Alkalmanként azonban később is jól jöhet a közös gyakorlás. Saját szemével látta Floridában, hogy még az idősebb, meglett játékosok is beálltak társaik közé.
− Tapasztalataim alapján úgy gondolom, a jó technika még nem elegendő a végső sikerhez. Sok remek kezű zsenit láttam, aki nem vitte túl sokra. De ugyanígy a taktika és az erőnlét is csak eszköz, önmagában egyik sem elég. Ezek azok az alapok, amelyet a legjobb ötszáz játékos mind tökéletesen birtokol. Federer viszont mindenkinél erősebb mentálisan, jobban dönt a kiélezett pillanatokban, pontosabban látja a pálya legkisebb szegletét is. A mindent eldöntő, utolsó legfontosabb tényező azonban a győzni tudás képessége. Ezért nincs a teniszben jó vagy rossz. Egyszerűen csak győztes és vesztes. Az a harc érdekelt mindig is a legjobban, amelyben két egyéniség a rendelkezésére álló fegyvertárával összecsap. És nem biztos, hogy éppen az nyer, akinek a leggazdagabb az arzenálja. Sőt! Az utóbbi időben rájöttek a mentális erő fontosságára, amely szerencsére igenis fejleszthető. Éppen úgy, mint a többi alaptényező, de csakis külön-külön.
Keller László egyébként sem szeret a teniszről az emberi tulajdonságok kihangsúlyozása nélkül beszélni. Edző és tanítványa között nem csak a pályán, de azon kívül is szoros kapcsolatnak kell lennie. Erre az első korosztályos magyar bajnoka, Zentai Balázs esetét említi, aki a sorsdöntő finálét megelőző estét is náluk töltötte. A fiú legnagyobb riválisa egy óvodáskori pajtása volt, aki már a homokozóban is megverte őt. Ettől a tehertől pedig az évek során sem tudott megszabadulni. Az Újpesti Dózsában edzősködő Kellernek azonban elege lett a helyzetből, ezért kérte el tanítványát a szülőktől. Az estébe nyúló baráti beszélgetésnek végül meg is lett az eredménye, a fiú másnap visszavágott addigi tizenhét vereségéért.
De honnan is hozta jó megérzéseit? Nem a teniszpályáról. Keller László ugyanis ifjúsági válogatott futballista volt a Mezey György és Farkas József fémjelezte BVSC csapatában. Ráadásul kapus poszton játszott, vagyis „flúgos”, ahogy azt általában a hálóőrökről gondolják. Ezzel a tétellel maga sem vitatkozik, ő sem tartja normális dolognak, ha valaki önmagát kiszolgáltatott helyzetbe hozva egy bombaként érkező labda útjába áll. Neki mégis sokáig ez volt az élete, a TF-re is labdarúgóként vették fel. Az édesanyjától húsvétra kapott kék fémütő azonban nemcsak tanulmányait, de egész további sorsát megváltoztatta. Néhány hónapnyi gyakorlást követően megnyerte a harmadosztályú magyar bajnokságot, amelyben nagy része volt a futballpályáról hozott tudásának is. Minden labdát elért, és pontosan ki tudta számolni, ellenfele hová üti a következőt. A szakedzői dolgozatát már teniszből írta. Ehhez persze szükség volt egy kivételes személyiségre is, dr. Jákfalvi Bélára, akire szinte apjaként nézett fel az egyetemista fiú.
− Másodéves koromban elvitt magával Bukarestbe egy Románia−Egyesült Államok Davis Kupa meccsre, amely akkora élmény volt számomra, hogy ettől kezdve csak a tenisz érdekelt. S bár sohasem szégyelltem senkitől sem tanulni, Béla bácsinak köszönhetem a legtöbbet. Szerencsés ember vagyok, hogy törődött velem, az első teniszórámat is az ő segítségével adhattam a Mini Garroson. Sok kiváló szakemberrel dolgozhattam együtt, tőlük lestem el a munka iránti alázatot, az edzői viselkedés alapjait és a döntések meghozatalának mechanizmusát. Nélkülük ma nem lehetnék a pályámmal elégedett tréner – beszél a kollégákról Keller László, majd kiemeli Hegedüs József nevét, akivel női szövetségi edzőként hozta először össze a sors. A honvédos válogatottak nem jártak keretedzésre, új szerepkörében azonban ezen változtatni szeretett volna. A 42 magyar bajnoki címmel rendelkező hazai edzőlegenda azonban nem kívánt vele beszélni. Végül este 11 órára hívta fel a Szondi utcai lakására. Éjjel kettőkor Dodi bácsi felállt és annyit mondott: támogatlak!
– A gyémántnál is értékesebb, fatális barátság alakult ki közöttünk, amiért a mai napig hálás vagyok. Sok minden más mellett tőle tanultam a következetességet. S bár néha végletesen ragaszkodott a módszereihez, nekem néha azért sikerült befolyásolni néhány dologban. De említhetem a Bp. Spartacus edzőlegendáját, Balázs Györgyöt is, aki nagyszerű karizmatikus emberként, a lazaság fontosságát és a női válogatott vezetőjeként elengedhetetlen szilárd döntéshozatali képességet mutatta meg nekem. A játékosokról már nem is beszélek, sorolhatnám a tehetséges és motivált teniszezőket, akikkel dolgozhattam. Mondom én, hogy mindig is a tenyerén hordozott a sors.
Abban az érában kiváló eredmények születtek a női vonalon. Míg a felnőtteknél Temesvári Andrea, Földényi Annamária, Csurgó Virág, Györke Kata válogatottja úgy verte meg az olaszokat, hogy kapitányukat másnap menesztették, a juniorok között Mandula Petra, Vidáts Réka és Gubacsi Zsófi halmozott sikert sikerre. Utóbbit kiskorában kezdte edzeni Keller László, a Dózsánál, majd a KSI-be is vele ment, ám később a nagy baráthoz, Dodi bácsihoz kellett letennie. Akkoriban ugyanis szigorúak voltak a szabályok, szövetségi edző nem vállalhatott tanítványt. A jelenleg Dunakeszin dolgozó szakember szerint ez ma sem lehetne másként, hiszen a válogatottak kijelölésénél védhetetlenné és etikátlanná válik az, akinek aktuális játékosáról kell éppen döntenie.
kellerrelHölgykoszorú: Babos Tímea, Arn Gréta, Marosi Katalin, Jani Réka a 2011-es Fed Kupán Keller László kapitány és Babos akkori edzője, Temesvári Andrea társaságában
De visszatérve Gubacsihoz, Keller László szerint öt-hat éves korban még senkiről sem lehet megmondani, hogy világhírű teniszjátékos lesz, így róla sem tudta még ekkor. Mindenkinek végig kell mennie bizonyos állomásokon, s ha ezeket sikeresen teljesíti, akkor lehet esélyes a végső sikerre. Ehhez viszont helyesen kell kitűzni a célokat. Napi, havi és éves szinten éppúgy, mint közép- vagy hosszútávon. Nem megfeledkezve az álomról, mondjuk egy wimbledoni bajnoki címről, amely egy kisgyermek esetében a kiinduló pont lehet és kell is, hogy legyen.
− Számomra az a legnagyobb fizetség, hogy egykori tanítványaim ma már gyermekeiket vezetgetik a pályán, s ha találkozunk, ugyanolyan szeretettel öleljük, csókoljuk egymást, mint régen. Mindegyiknek a szemébe tudok nézni, s velük örülök a sikereiknek. Függetlenül attól, hogy a teniszben, vagy a civil életben érték el azokat.
No persze, a tanítványai által megszerzett tizennégy bajnoki címre is büszke. Igaz ennek kapcsán is inkább azt emeli ki, hogy Kiss Márknak ma már a kislányát tanítja a helyes ütőfogásra. Keller László számára pedig pillanatnyilag ez a legnagyobb boldogság.