Nehéz évek várnak ránk a járvány távoztával, ezzel már most meg kell barátkoznunk.
A teniszben sem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...
Évekig tarthat az újrarendeződés, s vélhetően nem azon a szinten, ahogy megszoktuk.
Árvay Sándor írása * Ahány ember, annyi vélemény. Olyan időket élünk, olyan helyzetbe kerültünk, amire még nem volt példa – ezért világszerte alkalmazható egységes megoldás, biztos recept sincs, mindenki csak téblábol, s igyekszik saját értelmezés, józannak vélt döntés szerint reagálni a riasztó hírekre. Teljesen bezárkózva, vagy a vírusra fittyet hányva, esetleg középutasként szolid tartózkodással, a napi megszokott ritmuson keveset változtatva.
Magánügy, mondhatnák, ám ebben az esetben minden mindenhez kapcsolódik, s nincs magánügy, mert máris összefügg a családdal, szomszéddal, a bolti eladóval, a buszsofőrrel, a postással, mindenkivel. S a másik, amit csendes kerti magányában végiggondol az ember: jó lenne a járvány távozásáig politikamentessé a vírus elleni harcot. Itthon, az unióban, Amerikában, mindenütt.
De vissza a teniszhez: vajon miként alakul kedvenc sportágunk jövője?
Merthogy módosul, az nem kétséges, s az sem, hogy az egészségügyi helyzet normalizálódása után aligha indul majd minden onnan, ahol abbahagytuk, úgy, mintha mi sem történt volna.
A koronavírus cunamijára a világ nem készült fel, Európa még akkor sem vette komolyan, amikor Kínában már tombolt, Amerika pedig akkor sem reagált igazán, amikor Olaszországban, Spanyolországban már kongatták a harangokat.
A sportvilág változásaira azonban – immár két hónappal a járvány kitörése után – felkészülhetünk. Lelkiekben, s gazdaságilag is.
Egyértelmű, hogy „csendesebb évek” következnek, kisebb bevételeket nyújtó állapot vár a sportra, itthon és a nagyvilágban egyaránt. Kevesebb lesz a beáramló pénz.
Leállt a sportipar – nincs termék, nincs mit eladni.
S jóval kevesebb lesz a vevő, a sportba pénzt fektető cég, vállalat – magyarországi esetben pedig elmarad, vagy jelentősen csökken az állami támogatás. A szponzori támogatások, amelyek a klubok, sportrendezvények bevételének legnagyobb részét képezik, a cégek büdzséjében a marketingkiadások közé tartoznak, márpedig amikor egy vállalat anyagi problémákkal küszködik, ezt csökkenti először – függetlenül attól, hogy nemzetközileg ismert multiról van szó, vagy a kisvárosi hentesüzem tulajdonosáról.
A járvány megállítására költött milliárdos összegek, s a vállalatok "újrahangolásának" hasonló méretű kiadásai lehetetlenné teszik majd évekig a sport megszokott szponzorációját, miként a magyar államkasszából sem fog majd az elmúlt évtizedhez hasonló módon a sportba áramlani a pénz. Tetszik, nem tetszik – el kell fogadnunk, meg kell értenünk.
tennis es covid
Nem tudni még, hogy a gazdaság újjáélesztésére szánt milliárdok hogyan állnak majd össze a minisztériumi büdzsékből elvont pénzekből, de vélhető, hogy a tárca pénzbeli ráfordításainál az egészségügy és az oktatás a most következő időszakban jócskán lekörözi majd a sportot.
Játékosok és versenyrendezők egyaránt szenvedői lesznek financiális gondoknak.
A nagy tenisztornák, a Grand Slam-versenyek, a Davis Kupa és a Fed Kupa a büdzsé nagysága és a tradíciók okán túl fogják élni azt is, ha 2020-ban foghíjas lesz a versenynaptár, vagy teljesen elmarad a torna, ám a kisebb pénzdíjjal rendelkező tornák belerogyhatnak a válságba, ha kihátrálnak mögülük a szponzorok, nem lesz televíziós jogdíj, reklámbevétel. S akkor ne beszéljünk az ITF World Tour viadalokról, melyek eddig sportszövetségi (állami) pénzekből, vagy a házigazda város és klub nagylelkű forintjaiból teremtették elő nagy nehezen a házigazdai költségeket s a pénzdíjat.
E versenyek száma is csökkeni fog – volt már olyan esztendő a magyar tenisz történetében, nem is olyan régen, amikor egyetlen hazai ITF profi versenyt sem rendeztünk.
S noha az ITF egyelőre a „postponed” (elhalasztott) kategóriába tette az áprilisra tervezett budapesti Fed Kupa világdöntőt, némi esélyt adva az év végi rendezésre, a realitás azonban a jövő év áprilisa. S felvetődhet a kérdés, szerződés ide, szerződés oda, nem lenne-e hasznosabb kilépni a kontraktusból, s a 3 évi rendezés jogát a járvány okozta gazdasági nehézségeinkre hivatkozva átadni a pályázatban mögöttünk végzettek valamelyikének – gazdag, nagy büdzsével rendelkező országok könnyebben kigazdálkodhatják a házigazdai jogokat, nálunk pedig itt maradhatna a 21 milliárd forint a koronavírus okozta tarolás után a helyreállításra.
De hasonló a helyzet a kormánygaranciával futó áprilisi ATP250 tornánkkal és vitatott tulajdonjogú WTA-versennyel: átgondolandó volt korábban is, hogy ezekért kell-e lobbizni, vagy elengedni a látványversenyeket, inkább a hazai tenisz alapjainak építésért kuncsorogni állami támogatásért.
A mostani járványhelyzet következményeként vélhetően „maguktól” is elúsznak ezek a nagy pénzek, gondolnunk kell tehát a Day after időszakra, az újratervezésre. Amikor jóval kevesebb pénz érkezik a teniszbüdzsébe.
Menjünk tovább: ha nincs itthoni szereplési lehetőség, külföldre kell utaznia a játékosnak a pontszerzés reményében. Alapból nagyobb kiadás, nem beszélve az idegenbeli szerepléssel járó csökkenő pontszerzési lehetőséggel. S a dominó következő eleme: az edző. Aki szintén pénztől eshet el, ha tanítványa kevesebb alkalommal, vagy egyáltalán nem tart igényt rá.
A sportipar megannyi területe nehéz helyzetbe kerül. Nem túlzás az a vélekedés, hogy a gazdaság különböző ágazatai közül az idegenforgalom és a sport az, amelyiket pénzügyi szempontból a leginkább érinti a jelenlegi helyzet, és az ebből következő válság.
simone mathieuRoland Garros, Simonne Mathieau-pálya: most üres, s még kérdéses, lesz-e ősszel meccs itt
Legutóbbi írásunkban a teniszezők számára létesítendő nemzetközi segélyalap szerveződéséről írtunk. Kétségtelen, egyszeri támogatást nyújthat – de (tévesen) azt feltételezi, hogy a járvány után minden ott folytatódik, ahol februárban megállt.
Nem így lesz.
Leginkább az gyanítható, hogy nemzetközi szinten, s itthon is jóval kevesebb pénz jut majd a sportra, s ezen belül a teniszre is. Újraszerveződik a sportvilág. Futballban, kézilabdában, hokiban, kosárlabdában talán nem lesz annyi légiósunk, sok sportágban kevesebb lesz a verseny. Teniszben világszerte kérdéses a pénzdíjas tornák sorsa: nem tudni, hogy lesz-e/kell-e rájuk pénz. Miként a kis versenyek esetében is.
Könnyen előfordulhat, hogy nadrágszíjszorításba fog az ITF/ATP/WTA trió is, megint módosul a pontszámítás, még nehezebbé teszik a feltörekvők (és a csúcsközelbe jutni képtelen, úgynevezett félamatőrök) dolgát. Kevesebb lesz a pénz, a verseny, s a profi létet vállalni tudó játékos. Nem lesz szükség annyi vonalbíróra, játékvezetőre, közreműködőre. Elmaradnak a fényűző kellékek, a drága VIP-villogások, a nap 24 óráját betöltő tévéközvetítések.
Visszatér a profi tenisz oda, ahonnan indult bő fél évszázaddal ezelőtt? Amikor kevesebb volt a verseny, kevesebb a kereshető pénzdíj, kevesebb a csillogás – mégis volt világtenisz, színvonalas, élvezhető játék, voltak remek edzők és csodálatos játékosok, izgalmas Davis Kupa-meccsek és Grand Slam tornák. S volt minden országban, így nálunk is, sok-sok klub, jóval több, mint manapság, s voltak 128-as bajnoki mezőnyöket is megtöltő játékosok is tömegével, akiket nem a dollármilliárdok motiváltak, hanem a jó játék reményében indultak teniszezni. S volt bázisuk, félállású munkájuk, tanulmányuk, ami kellő hátteret adott ilyen vészterhes időkre.
Vissza a múltba? Vízió lenne, vagy a jövő útja?
Egy biztos: aki manapság a teniszben, teniszből él, jobb, ha gondolkodik a több lábon állásról.
Az alternatív lehetőségről. Hogy sportvezetőként, játékosként, edzőként milyen másik úton indulhat el, annak érdekében, hogy fenn tudja tartani önmagát, a családját, ha szembesül a gondokkal – mint teszik ezt napjainkban világszerte olyan sokan, kik elveszítették biztos állásukat, vagy önálló vállalkozóként a szabadfogású színészi, panziótulajdonosi, sportolói, zenészi életük alól kiszaladt, vagy kiszaladhat a talaj...
Erről morfondíroztam, miközben olvasom, hallgatom, megpróbálom értelmezni a híreket. Összekötve a tenisz közelében töltött sok-sok esztendővel, egész életemmel. Lehet, hogy pesszimista a megközelítés, lehet, hogy mások nem így vélekednek. Nem is az „észosztás” volt a szándék, sőt: gondolatébresztő meditálás, melyre a tenisz-palya.hu várja a Ti véleményeteket is, hátha így közösen tudunk valamit segíteni a nehéz helyzetbe került sportág gondjain.