Nem támadásnak, sokkal inkább utolsó, elkeseredett próbálkozásnak tartják kezdeményezésüket a vidéki teniszélet megmentésére összefogó szakemberek.
A „Tenisz Vidéki” nevet kapó közösségi csoport céljáról és programjáról a kiváló teniszezők sorát nevelő Hajnal István nyilatkozott honlapunknak.
Gy. Szabó Csilla írása * A Davis Kupa-csapat sikerét követően talán ünneprontónak tűnik a magyar teniszsport gondjairól beszélni, pedig korántsem az. Ezek ugyanis a madridi repülőjegy megváltása ellenére is léteznek, s minél előbbi orvoslásra várnak.
Az egyik és talán legnagyobb probléma a régi vidéki bázisok megszűnése, amelyek helyett csak elvétve létesülnek újak. A negatív mérleg következtében nyugodtan kijelenthető, a fővárosba kell költöznie annak, akinek komoly tervei vannak a sportággal. Pedig a jelenlegi legjobbak közül többen is vidékről indultak és sokáig ott is nevelkedtek, Babos Tímea Sopronból, Fucsovics Márton Nyíregyházáról, Gálfi Dalma Balatonfüredről, Bondár Anna pedig Szeghalomról, hogy csak a legjobbakat említsük. Pedig a korábban kiváló munkát végző nevelőedzők közül még mindig sokan hűek szűkebb pátriájukhoz, csak éppen egyre nehezebb körülmények között kénytelenek végezni munkájukat.
Néhány szakember megelégelte a sűrűsödő nehézségeket, s közös platformot hozott létre érdekeik megvédésére. „Tenisz Vidéki” elnevezéssel facebook csoportot szerveztek, s elképzeléseiket mind az MTSZ-nek, mind pedig a Tiszta Tenisz képviselőinek elküldték. Mint ahogy azt a közösségi médiában is hangsúlyozták, a kezdeményezés kizárólag a vidéki, s ezen keresztül, tágabb értelemben a magyar tenisz érdekében jött létre. Nem keresik a konfliktusokat, csak és kizárólag a megoldásokra koncentrálnak.
− A fővárosiak mindig is előnyben voltak velünk szemben, ám korábban nem húzódott ennyire mély szakadék a vidéki és a budapesti lehetőségek között – vélekedik Hajnal István, a Sportmánia Egyesület vezetője, korábbi klasszis teniszezők nevelőedzője, aki jelenleg Drahota-Szabó Dorka felkészülését irányítja. A szegedi szakember vállalta, hogy nevét és arcát is adja a kezdeményezéshez, amelynek sokkal több szimpatizánsa és támogatója van, mint azt sokan gondolnák.
– Nagyon friss még az ötlet, ezért még nem is elemeztünk ki minden problémát. Első körben azokkal foglalkozunk, amelyekben részünkről teljes az egyetértés. A szándékaink mindenképpen javító jellegűek, szeretnénk, ha senki sem venné ezt támadásnak. Úgy érezzük, ez az utolsó pillanat, amikor még megállíthatjuk a teljes vidéki leépülés folyamatát. Már most vannak olyan korábban tradicionálisan fontos bázisok, amelyeken a versenytenisz teljesen megszűnt. Hosszan sorolhatnánk az egykor szebb napokat látott teniszes városok nevét. Ma már csak ott nevelnek versenyzőket, ahol egy-két megszállott edzőben még van elegendő ambíció.
De mit is kívánnak a kezdeményezéshez csatlakozó vidéki egyesületek?
A fiatalok versenyeinek kétharmad részét jelenleg Budapesten rendezik, amelyen a vidékiek csak jelentős többletköltség árán tudnak részt venni. A szakember szerint ez az oka annak is, hogy a korosztályos ranglistákat többnyire a fővárosiak vezetik, hiszen jóval több viadalon tudnak részt venni. Ezért egy okosabb versenynaptár összeállítását kérik, amelyet kevesebb, de jobban átgondolt eseménnyel tudnának hasznosabbá tenni. Ennek megvalósítására, valamint a további érdekeik érvényesítése érdekében, az elnökségbe, valamint a verseny- és sportbizottságba is szeretnének tagot delegálni.
− A piramis-rendszerben hiszünk, amelyben a kis klubok tehetségei a tőlük nem túl messze fekvő vidéki bázisokba kerülnének. Ehhez utóbbiakat mielőbb ki kellene jelölni és infrastrukturális fejlesztésekkel letenni az alapjukat. Ha ezekről a NEK-re lép tovább egy játékos, cserébe megfelelő mértékű támogatást kapna, a soron következő fiatalok neveléséhez. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a NEK-en sokkal magasabb színvonalú képzés folyjon, válogatott edző csak az lehessen, aki igazolt és eredményes szakmai múlttal rendelkezik. Az utánpótlás-nevelési pályázatok esetében is reformokra van szükség, az eredményes nevelőmunkát sokkal nagyobb súllyal kell figyelembe venni, mint a megrendezett versenyek számát, vagy mondjuk a masszázs helyiség meglétét. A szakmai munka minőségét ugyanis az ob-n, a vidékbajnokságon és a nemzetközi tornákon elért eredmények mutatják meg igazán – összegzi a közös gondolkodás eredményeként megszületetett javaslataikat Hajnal István, hozzátéve, hogy a vidékértekezlet újjáélesztését is fontosnak tartják, a korábban megszerzett edzői diplomák elfogadását vagy átválthatóságát pedig a kiszámítható edzői életpályamodell miatt érzik szükségesnek.
A szegedi szakember kitér arra a problémára is, hogy pillanatnyilag hatalmas terheket ró a szülőkre, amennyiben versenyeztetni szeretnék gyermeküket. Kivételt csak az képez, aki hajlandó Budapestre, a Nemzeti Edzésközpontba költözni. Ez pedig a versenyzők lelki szükségletei miatt sem igazán jó megoldás, a 14-15 éves fiataloknak még nagy szükségük van a szerető családra és az ezzel járó érzelmi biztonságra.
Azt is világosan kell látni, hogy a vidéki játékosoknak az utazások miatt több költségük van, ezért őket kéne kompenzálni. És nem fordítva. Hiába a NEK-es invitálás, ha a benzin vagy a vonatjegy árán túl, a szállásukat is maguknak kell fizetniük a messziről érkezetteknek.
A soraiban minden egyetértő edzőt és klubot szívesen látó „Tenisz Vidéki” nem magánzsebekbe szeretne pénzt szerezni, hanem a létrehozandó vidéki központok edzőinek finanszírozásához kérne segítséget a szövetségtől. Ezzel pedig biztos munkát kapnának a szakemberek, a különböző modulokat választó gyerekek pedig ingyenes edzéslehetőséghez jutnának, amelynek szakmai színvonalát természetesen az MTSZ ellenőrizhetné.
− Még egyszer hangsúlyozom, nem támadás, sokkal inkább utolsó, kétségbeesett próbálkozás a miénk, a vidéki versenytenisz megmentése érdekében – teszi hozzá a szegedi szakember, majd saját, személyes kétségeit osztja meg honlapunkkal – Sokszor gondolkodtam el magam is azon, hogy befejezzem a munkát, amit annyira szeretek. Egyszerűbb lenne amatőrökkel foglalkozni, miközben többet keresnék és a családom is sűrűbben látna. De mindig jön egy tehetség, aki miatt érdemes folytatni. Most például Dorka miatt vállalom fel ezt a sok csatározást, s mivel mástól eddig sem kaptam köszönetet, most is csak az ő boldogsága jelenti számomra az ellenszolgáltatást. Jó lenne, ha ez a jövőben másképp lenne, és az engem követő vidéki edzőgeneráció már biztosabb jövőt láthatna maga előtt.