Debrecen és Hajdú-Bihar vármegye másfél évszázados teniszsportjának múltját és jelenét mutatja be a most megjelent album. Könyvismertető beszélgetés augusztus 22-én, csütörtökön délután a DEAC új tribün-épületében.
TotalTenisz
Bizonyos szempontból sportágtörténeti esemény helyszíne lesz augusztus 22-én, csütörtökön 15 órától a nagyerdei DEAC sportcampus új tribünépületének előadóterme. A vármegye teniszhistóriáját dolgozta fel a szülővárosa sportéletéhez ezer szállal kötődő újságíró és nemzetközi teniszbíró, Árvay Sándor.
A szerző magánkiadásában napokban megjelent kötet a debreceni és hajdú-vármegyei teniszsport múltját és jelenét mutatja be. A 400 oldalas albumban a régió másfél évszázados tenisztörténete elevenedik meg az ezernyolcszázas évek végétől napjainkig, rengeteg cikk, 286 fotó és 294 életrajzi portré segítségével.
Könyvborító
A Debreceni TE alapító tagja volt az 1907-ben alakult Magyar Országos Lawn Tenisz Szövetségnek, ám a város már azt megelőzően, 1885-től is számos teniszpályával rendelkezett. A DEAC tenisz szakosztályának tevékenységét, eredményeit az 1920-as alakulástól napjainkig követi a kötet.
Mivel a sportág ezen a tájékon elsősorban a debreceni felsőoktatási intézményekhez, DEAC-hoz kötődött, kötődik, nem csoda, hogy a Debreceni Egyetem az album szöveges részében, fotóanyagában és az életrajzi biográfiában is főszerepet játszik. A Debreceni Egyetem (s elődei: KLTE, DOTE, Agráregyetem), valamint a DEAC szakosztálya mindig a sportág meghatározó területe volt, ennek kapcsán az intézmények számos egykori és jelenlegi munkatársa, hallgatója, oktatója, híres professzora szerepel a könyvben, rektorok, debreceni MTA-tagok teniszes kötődéséről olvashatunk.
A könyvből megtudhatjuk, hogy nem csupán Debrecenben zajlott aktív teniszélet, hanem a régió jónéhány településén. Berettyóújfalu például annak idején, a hatvanas évek végén, a hetvenes évtizedben országos szinten is kiemelkedő szakosztályt működtetett a Kórház SE telepén, ahol a szabadtéri pályák mellett megépült hazánk első kizárólag csak a teniszt szolgáló csarnoka is. De a háborút megelőző, majd az azt követő időszakban Hajdúböszörményben, Szoboszlón, Nánáson, s a megye számos településén működött teniszklub.
Olvasói ankét
A szerző személyes motivációja a könyv megírására, hogy élete pontosan egyharmadát, az első 24 esztendőt klinikatelepi lakosként töltötte – édesapja, a háború utáni esztendők jeles orvosprofesszori generációjának tagja jóvoltából –, s annak pedig 65 esztendeje, hogy gyermek teniszezőként átvehette a DEAC tagsági könyvét.
Egyetemi diplomaszerzése után dolgozott a Hajdú-Bihari Napló vezető munkatársaként, 1982 után pedig a Magyarország című hetilap, később a Magyar Nemzet rovatvezetőjeként. A teniszhez való kötődése során Ausztráliától Botswanáig bejárta a fél világot, meccset vezetett nagy sztároknak, Supervisorként pedig 32 országban tevékenykedett.
Teniszes tapasztalatait a sportág történetével kapcsolatban az elmúlt évtizedek során számos könyvben, albumban, lexikonban megörökítette (A magányos vándorok; Tenisznosztalgia; Magyar Teniszpályák Képes Lexikona; A Wonderful Game On Wonderful Courts; Magyar Teniszlexikon; Ki kicsoda a magyar teniszben? Teniszévkönyv 2019 óta minden esztendőben). Mostani kiadványa is ebbe a sorozatba illeszkedik.
- Annyi szépet és jót, barátot kaptam ettől a sportágtól az itteni pályákon, a hajdúsági játékosoktól, a családként működő kluboktól, hogy a könyv megírásával szeretnék valamit visszaadni, hálából a sok-sok élményért - mondta a szerző.
A csütörtöki beszélgetést színesíti jó néhány régi teniszütő, az egykori játékos, napjainkban edzőként a DEAC 13-as pályáján dolgozó Tóth Zoltán (Szulti), valamint Juhász Péter muzeális gyűjteményeinek néhány darabja. A mini kiállítás egybecseng a könyv múltidéző hangulatával.
Ilyen ütőkkel játszottak egykor a hajdú-bihari teniszezők is
