Több mint harminc éve oktat, nevel, edzősködik Nagy Gyula az MTK szakembere, aki a 90-es évek elején, a rendszerváltással sportágukra köszöntő nehéz időkben tette le az ütőt és nyomban élversenyzőkkel kezdett el foglalkozni. Jelenleg a P+S korosztály szakmai vezetőjeként építi újjá a tenisziskolát a Park Teniszklubban. Marozsán Fábián egyik nevelőedzője képünkön balról a legfiatalabb korosztály legutóbbi nyári csapatbajnokságában győztes leánycsapattal látható.
Gy. Szabó Csilla
A klubhűség megtestesítőjeként is jellemezhetnénk Nagy Gyulát, aki 1992. óta dolgozik a Feneketlen-tónál, s a több mint harminc esztendő alatt a lehető legváltozatosabb munkakörökben tevékenykedett. Pályakezdő edzőként nyomban versenyzőket nevelt, kisvártatva pedig már a Nagy Zoltán, Kisgyörgy Gergely, Hultai Gergely, Madarassy Péter csapatot edzette. Egy időben Nemes Gáborral, Győrbíró Zsolttal és Kalmár Gáborral négyesben vitték az MTK teniszszakosztályát, majd a Park Teniszklub vezetésében is helyt állt.
Igazán jól azonban csak a pályán érzi magát, ezért most az ő irányításával épül újjá a kék-fehér klub tenisziskolája. A Play and Stay szakmai vezetőjeként örömmel foglalkozik a legkisebbekkel, hiszen élete a tanítás. Ugyanakkor a kihívásokat is kedveli, amelyek most a bázisépítés területén várják.
− Ha jól számolom, Marozsán Fábián volt az utolsó élversenyzőm, akit viszont a későbbi munkákat megalapozó Dénes Tibi barátomtól vettem át Százhalombattáról – idézte fel a jelenlegi legmagasabban jegyzett férfi teniszezőnkhöz fűződő kapcsolatát Nagy Gyula. – Fábi későn érő típus volt, egy-másfél évvel járt hátrább, mint a korosztálya, a Valkusz Máté, Szintai Dávid, Kotormán Ákos, Piros Zsombor alkotta négyes azonban igen nagy húzóerőt jelentett a számára. Teljesítményorintált, elemező tipus volt, nagyon jó adottságokkal. Úgy gondolom, hogy a koronavírus-járvány kifejezetten jót tett neki, a NEK-en a legjobbakkal edzve utolérhette magát, mostanra pedig túl is szárnyalt mindenkit. Teljesítményorientált, elemző típus volt, akivel mindent meg lehetett beszélni, figyelt a megjegyzéseimre. Edzőként minden tudásomat igyekszem átadni a játékosaimnak, de végül csak annyit tudok átadni, amennyire ők maguk is hajlandóak. Szerencsére az apukájával is jól megértettük egymást, hiszen pontosan ugyanazt akartuk. Fábit előbbre vinni. Visszanéztem az eredményeit, igen szabályosan, folyamatosan fejlődött, s minél feljebb jutott, annál sikeresebben vette az akadályokat. Bírta a gyűrődést, ami nagyon fontos a sportágunkban. Szívesen idézem Taróczy Balázs szavait, miszerint hiába vagy a világ legjobbjai között, gyakorlatilag minden héten veszítesz. A teniszpályán nagyon gyorsan jön a pofon, ha csak egy pillanatra nem figyelsz, már az ellenfelednél az előny. Úgy látom, a mai világban egyre nehezebben élik meg a gyerekek ezt a helyzetet. Ők is és a szüleik is gyors sikerre vágynak, ami nálunk elképzelhetetlen. A teniszpályán semmire sem jutsz türelem és kitartás nélkül.
Egy BSE-edzőtábor a múltból. A magyar teniszezők Björn Borg mellett gyakorolhattak Stockholmban. Az akkori világelső mögött Nagy Gyula.
Ezeket a tulajdonságokat az első pillanattól kezdve lehet erősíteni és fejleszteni. Az MTK szakembere például egyáltalán nem bánja, hogy az ütővel tett első lépései igencsak különböztek a ma megszokottól. Harminc-negyvenen is voltak az órán, az edző megmutatta a feladatot, ők pedig sorban állva gyakorolták a kívánt mozdulatot. Mindez a KSI-nél történt, ahova egy iskolai toborzást követően jelentkezett, általános iskolai osztálytársával, Dénes Tiborral. Tizenegy-tizenkét évesen napi hat-nyolc órán át voltak pályán, igaz ebből csak két-három óra volt a szigorúan vett edzés. A fennmaradó időben folyamatosan játszottak, versenyeztek egymással.
− Igazi paradicsom volt számunkra a KSI, a nyarakat a Népstadion, Nemzeti Sportcsarnok, Jégszínház határolta területen játékkal és mozgással töltöttük – mesélt a Noszek Péterrel, Dénes Tiborral, Zsitva Zsolttal töltött időkről Nagy Gyula, akit vízilabdázó édesapja pólósnak szánt, az ütő azonban erősebbnek bizonyult az uszodánál. – Mivel könnyen tanultam a mozgásos elemeket, gyorsan jöttek a sikerélmények, balkezesként pedig az edzőm, Lukács István is kifejezetten örült nekem. Tizenhat évesen az ő tanácsára mentünk át a BSE-be Nándori Attilához, s bizony még nála is falazással teltek a délelőttök. Akkor mehettünk csak fel a pályára, ha százszor hiba nélkül ütöttük a tenyerest, a fonákot meg a röptét pedig ötven-ötvenszer. Így tettünk szert stabilitásra, miközben a monotónia tűrésünk is fejlődött. Sokan rácsodálkoztak Federer integrált edzéseire, pedig gyakorlatilag mi is hasonló elvek szerint gyakoroltunk. Olyan sokan voltunk a pályán, hogy amíg a csoport egyik fele játszott, addig a többiek ugrálóköteleztek, zsámolyoztak vagy erősítettek. Persze ma már én is a változatosabb, érdekesebb edzések híve vagyok a kicsik esetében, a mennyiséget azonban továbbra is le kell ütni. Ahogy a kellő számú meccsre is szükség van. Ezt a két dolgot nem lehet megspórolni.
A rendszerváltás előtti időkben minden sportág esetében megegyezett a klubtagság díja, Nagy Gyulanak csak az első faütőt vették a szülők, a következőket már az egyesülettől kapta. Különórákat sem vett, együtt fejlődött a hat-nyolc tehetséges fiúból álló csapat. S mivel a sportiskolából idővel elküldték a lemaradókat, mindenki hajtott, hogy a féléves teszteket követően is bent maradhasson. Egészen más helyzettel találja ma szemben magát a tenisziskola építésekor, hiszen egyre kevesebb a gyerek, s még kevesebben vannak azok, akik a versenyzéssel járó anyagi és időbeni terheket is vállalják. S ez nemcsak a játékosokra, de a szüleikre is igaz. Ebben annak is nagy része van, hogy inkább a tanulásban látják a jövőt, a sport csak másodlagos az iskolák és a különórák után. Mozogni azonban most is szeretnek a kicsik, hiszen ez a lételemük, és az újdonságokra is nyitottak. Ezt kell kihasználni az edzések során.
Az MTK teniszsuli mesterei: Mátyás Bence, Dancs Márk, Nagy Gyula és István László (balról jobbra)
− Pillanatnyilag százharminc gyerek edz nálunk, ebből negyven a szakosztály sportolójaként, utóbbiak közül tízen-tizenöten tartoznak a Play and Stay-korosztályhoz – beszélt Nagy Gyula a Park Teniszklub jelenlegi utánpótlás-nevelési helyzetéről. – Ma már természetesen nem küldünk el senkit, hiszen fontos a létszám. Ennek gazdasági okai is vannak, ami sajnos egyértelműen a versenytenisz ellen dolgozik. Ugyanakkor az is tény, hogy a mi sportágunkban nehéz eredményt elérni. Szabó Éva szavait idézve, tizennyolc évesen kell nyerni, miután legalább tíz év munkát belefektettél a játékos képzésébe. Fontosnak tartom, hogy mester és tanítványa pontosan ugyanazt a nyelvet beszélje, ezért nem is vagyok híve a gyakori edzőváltásnak. Az együtt töltött munkaóra nagyon erős köteléket alakít ki, és a szükséges bizalmat is megalapozza. A legkisebbekre építve szeretnénk a jövőben növelni a versenyzői létszámot. Bizakodásra ad okot, hogy kislány vonalon több igen tehetséges játékosunk is van. A tavasz egyik nagy feladata a további bővítés, valamint a meglévők megtartása, motiválása. Utóbbi a szülők esetében is elkerülhetetlen.
Nagy Gyula szerint jelenleg úgy tizenhat éves korig tudják az MTK-nál egy teniszező töretlen fejlődését biztosítani. Ezt követően azonban az az ideális, ha bekerül a NEK-re, ahol szövetségi támogatásban részesülhet, valamint jó szparing partnerekkel edzhet. Még akkor is, ha a teniszben egyelőre még nincs meg az utánpótlás-nevelő edzők munkáját anyagilag is kompenzáló rendszer. Ezért kell sok trénernek amatőröket is vállalnia, ugyanez a kényszer egy foci vagy kosáredző esetében teljesen ismeretlen fogalom.
Nagy Gyula edzés közben
− Úgy gondolom, sok jó magyar edző van. Fábi is itthon tanult meg teniszezni és most is hazai csapata van. Ez tény, amit nem lehet elvitatni. Abban is biztos vagyok, hogy nem mindenki lesz annyira eredményes, mint amennyire a tudása alapján lehetne. Ez játékosra és edzőre egyaránt érvényes. Nekem eleinte óriási szerencsém volt, hiszen kiváló teniszezőket kaptam, s mivel mindannyian ugyanazt akartuk, s keményen dolgoztunk, a siker sem maradt el. Sok esetben a körülmények akadályozzák meg a szakemberek kibontakozását, ahogy a korosztályos nemzetközi porondon eredményes fiatal játékosaink problémamentes átlépését a felnőttek mezőnyébe is ennek számlájára lehet írni. Le kellene ülni, együtt gondolkodni és elindulni egy határozott irányba. Amíg ez nem történik meg, addig abból főzünk, ami éppen van, és a befutás lehetősége is igencsak esetleges marad – zárta gondolatait Nagy Gyula, aki szerint az MTK stabilitásának egyik titka, a klubvezető Homonnay Géza személyében is keresendő, aki mindig biztosította a megfelelő hátteret a munkájukhoz. Ennek a kiszámíthatóságnak is nagy része van abban, hogy az ismert szakember most már több mint három évtizede hűséges klubjához, és a fiatalabb edzőkkel töretlen lelkesedéssel képezi, neveli és tanítja a teniszezők újabb generációit. Ehhez pedig az egykori tanítványok, mint Marozsán Fábián eredményeiből is meríti az erőt. Az ő sikerük, az ővé is.
