A magyar teniszutánpótlás egyik korábbi kiemelkedő játékosa, Zsiga Máté az edzősködésben találta meg hivatását. Szívesen vágott volna neki a profi világnak, ha adottak lettek volna hozzá a körülményei. Az amerikai egyetemi karriert választó szegedi fiatalember a Baylor diákjaként is remek eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, ám ezek híre Magyarországra már nem igazán jutott el.
Gy. Szabó Csilla írása * A korosztályos csapat Európa-bajnokságok történetében a Fucsovics Márton nevével fémjelzett U16-os, majd U18-as máig a legeredményesebb magyar fiú együttes. Az ATP világranglistán tavaly a 31. helyen karriercsúcsot beállító játékos azonban egyedül kevés lett volna a 2008-as téli arany, nyári ezüst és a két évvel későbbi Summer Cup-on aratott diadalhoz.
Az MTK 28 éves játékosát jól ismerő szakemberek szerint azonban nemcsak ezekben a pillanatokban, de egész fiatalkori karrierje során jó hatással volt rá, hogy itthon is talált hozzá méltó riválist, mégpedig Zsiga Máté személyében. A ma már Amerikában élő és dolgozó Hornok Miklós is többek között őket említette honlapunknak, a hazai erős konkurencia fontosságát hangsúlyozva: „Ahogy Susányi Zsófi (ITF 15.-2010.01.04) nyomta Babos Timit (ITF 2.-2010.01.04) éppúgy inspirálták Fucsovics Marcit (ITF 1.-2010.07.05) Zsiga Máté (ITF 7.-2010.04.12) eredményei.” S bár utóbbi junior Grand Slam-et ugyan nem nyert, ám a 2010-es ifjúsági olimpián jobban szerepelt csapattársánál. Marci első kiemeltként fájdalmas verséggel kezdett Szingapúrban, Máté viszont csak a negyeddöntőben kapott ki, így végül pontszerző, ötödik helyen végzett. Utánpótlás-karrierjét az előkelő 17. helyen záró szegedi fiatal G1-es és G2-es tornákat is nyert, a rangos Eddie Herr, valamint a Wimbledont megelőző roehamptoni viadalon negyeddöntős, a US Open előversenyeként számon tartott kanadai bajnokságon pedig elődöntős volt.
A páratlan korosztályos sikerek Zsiga Máté esetében a felnőtt színtéren már nem folytatódtak. Az Egyesült Államokban élő és most már elsősorban az edzősködésre koncentráló fiatalember szerint azonban ez nemcsak rajta múlott, hanem sok minden máson is. Ha adottak lettek volna a körülmények, boldogan vágott volna bele a profi életbe.
− Abban az időben nagyon szerény körülmények között készültünk édesapámmal Szegeden, egy olyan klubban, ahol szinte teljesen egyedül voltam – idézi fel a felnőtté válás küszöbén jelentkező problémákat a kiváló szakember, dr. Zsiga László fia, aki kiemelkedő korosztályos eredményeinek egyik titkául a családját jelöli meg. S nemcsak akkori edzőjére, az édesapjára gondol, de testnevelés-biológia szakos tanár édesanyjára és bátyjára is, akik a pályán és a pályán kívül egyaránt segítették, támogatták és jó példával jártak előtte.
– A legnagyobb probléma a pénzhiány volt, s emiatt a tornákra is csak módjával és igen fapados kivitelben jutottam el. Egyszer bátyám kísért el Szlovákiába, ahol nem is szerepeltem rosszul, s végül százhúsz dollárral lettem gazdagabb, miközben legalább nyolc-kilencszázat elköltöttünk. Akkor szembesültem a valósággal, hogy milyen nehéz út is lesz a felnőttek közé vezető. Megpróbáltunk egy német akadémiát is, de az is túl drága volt. A másik gond a partnerhiány lett, hiszen Marci sokat készült külföldön. Hornok Miki próbált nekem ellenfeleket szerezni, de gyakran senkit sem talált, s így sokszor vele kellett beérnem. S bár tizenhét-tizennyolc éves koromig mindent az édesapámnak köszönhettem, ebben az időszakban egyszerűen többre lett volna szükségem.
Az amerikai Baylor Egyetemre szóló kétszázezer dollár értékű ösztöndíj elfogadásában azonban nemcsak a hazai lehetőségek hiánya játszott komoly szerepet. A családi hagyományok, pontosabban a tanulásnak és a diplomának a megbecsülése, legalább ennyit nyomott a latba. És persze az is, hogy kiemelkedő junioreredményeinek köszönhetően teljes ellátást és díjmentességet kapott az egyik legjobb felsőoktatási intézményben. Az esze pedig azt súgta, egy percig se tétovázzon! Ilyen lehetőséget soha többé nem kínál neki az élet. A Baylor egyetemen elnyerte az „All-American egyéni státuszt” (a legmagasabb egyéni cím, több mint ezer játékosból húsz-harminc kapja csak meg – a szerk.) Top10-es egyéni rangsort szerzett, négy konferencia-bajnokságot nyert, es elődöntőig jutott csapatával a nemzeti bajnokságban. S mindezt olyan ATP Top100-as játékosok között, mint Steve Johnson (később ATP 21. is volt, a riói olimpia párosversenyén bronzérmese), a brit DK-csapatban is bemutatkozott Cameron Norrie (ATP 77.), Mackenzie McDonald (tavaly ATP 57.), vagy éppen a német Yannick Hanfmann (ATP 143.). S hogy az eredetileg közgazdasági és üzleti előadásokat idővel a sport irányában módosította, annak is megvolt az oka. Egyrészt ismét az otthonról hozott példa, másrészt pedig az oktatásba, a másokon való segítésbevetett hite és általában, a tenisz iránti végtelen szeretete.
− Tizennégy évesen kezdtem el konditerembe járni, aminek köszönhetően mindig is kitűntem a jó erőnlétemmel, mégis itt, Amerikában tanultam meg mi az igazi kondiedzés – mesél első és sorsfordító texasi élményeiről Zsiga Máté, aki azt sem titkolja, hogy igazi európai sztárként érkezett az Államokba, még az ütőjét is odavágta néha, az edzésről pedig ettől függetlenül hatszor egyszerűen kidobták. Ő azonban vette a jeleket, s nagyon gyorsan megtanulta, mit szabad és mit nem.
– A mai fejemmel már teljesen logikus, ám akkoriban még új volt nekem, hogy a fegyelmezés valójában az erőnléti edzéseken történik. Nem lehetett leülni, sétálni, beszélgetni, csak pontosan és hangtalanul végrehajtani a feladatokat. Az itt tanultaknak azután a pályán láttam hasznát. Összességében vagy tíz kiló izmot szedtem fel az amerikai éveknek köszönhetően. Ekkor derült ki, hogy korábban kellett volna a súlyzóhoz nyúlni, s bizony a nyújtás is elengedhetetlen. A testet ugyanis tökéletesen fel kell készíteni arra, ami a teniszpályán várja.
zsiga m. 2015 baylorÖt esztendővel ezelőtt, a Baylor Egyetem csapatának tagjaként
A kétszeres korosztályos csapat Európa-bajnok teniszező az alapszakasz elvégzése után egy évet edzősködött Oklahomában, majd visszatért a Baylorhoz, ahol sportpedagógiai mesterdiplomát szerzett. Jelenleg – ismét Oklahomában − 10 és 18 év közötti tanítványai vannak, akik közül a legjobbak dollárdíjazású ITF-tornákon is indulnak. Ennek köszönhetően, ha már ott van, ő is benevez egyikre, másikra, s nemcsak azért, hogy jó példát mutasson, de örömében is.
Merthogy a tenisz a mai napig boldoggá teszi, s azok az emlékek is, amelyek Marcival összekötik. S bár nem beszélnek nap mint nap, a lehetőségekhez mérten tartják a kapcsolatot.
− Nem volt köztünk komoly rivalizáció, inkább segítettük egymást. Amikor Marci Wimbledonban megnyerte a juniortornát, azt gondoltam, akkor nekem is jobban oda kell tennem magam. A csapatversenyeken pedig tényleg egymásért is küzdöttünk, azokat a pillanatokat nem lehet elfelejteni. Számomra mindig különleges megtiszteltetés volt a válogatott mez viselése, az ifjúsági olimpia pedig egyszerűen hihetetlen élmény. Itt, Amerikában, tovább erősítették bennem a csapat fontosságát, amely nekünk teniszezőknek különösen hasznos. A közösség ereje ugyanis nemcsak a karakterünket építi, de a mindennapi együttműködést is segíti. Bármikor kérdésem van a munkám során, vagy elbizonytalanodom, azonnal hívom valamelyik kollégámat és kikérem a véleményét. De ez fordítva is működik, mert együtt többet érünk, mint egyedül – beszél a Marcival közös élményeiről és a közösségi érzés fontosságáról Zsiga Máté, aki ennek megfelelően az U18-as Summer Cup-győzelmet idézi fel az egyik legkedvesebb emlékeként. A döntőben a selejtező során elszenvedett vereségért vágtak vissza a szlovákoknak, s nem is akárhogyan, mindkét egyénit hozva. A padon Papp Sándor ült szakvezetőként, akire a mai napig a legnagyobb tisztelettel gondol.
De gyakran eszébe jut Wimbledon, ahol az egyéni verseny második fordulójában az aktuális korosztályos Australian Open-párosgyőztesétől kapott ki, s még gyakrabban a Roland Garros, ahol a legjobb tizenhat között teltházas mérkőzésen szenvedett vereséget, a melbourne-i egyes juniorgyőztes, brazil Tiago Fernandes-től. Utóbbi ma már nem játszik, de egy évvel később, 2011 nyarán, 371. volt az ATP rangsorában. – Sose felejtem el, hogy még maga Taróczy Balázs is megnézett Párizsban, és ha jól emlékszem, Temesvári Andrea is.
zsiga m. wimbledon 2010Tíz évvel ezelőtt, a wimbledoni juniortornán
Zsiga Máté nem tagadja, sokszor eljátszott a gondolattal, hogyan alakult volna a sorsa, ha csak egy kicsivel több lehetőséget kap felnőttként? Nem tudja, de ma már nem is bánja, hogy így alakult. Edzőként megtalálta a helyét, azt csinálja, amit a világon a legjobban szeret. Sikeres junior, majd amerikai felnőttkarrierje soran szerzet tapasztalataiból pedig ma már játékosai profitálnak. Meggyőződése, hogy ez a szakma nem a mesterekről, hanem tanítványaikról szól, s ezt mindig szem előtt is tartja.
Júliusban munkavállalói vízumot kell hosszabbítania, ám ettől még nincs világvége hangulatban. Ha marad az Államokban, akkor annak örül, ha Németországban talál munkát, akkor annak, ha pedig hazaköltözik Magyarországra, akkor annak. Bármi is lesz, a sors szerinte ismét jól fog dönteni:
− A körülményekhez mindig gyorsan kell alkalmazkodni. Annyi minden más mellett, azt is megtanította nekem a tenisz, hogy az nyer, aki előbb hozzászokik a pályához, a labdához, a szélhez, a naphoz, egyszóval a nehézségekhez. Az élet is erről szól. Bármi lesz is, én feltalálom magam és örülni fogok neki!