A fedett pályás Ob U16-os fiú bajnoka, Páll Noel a Tennis Europe versenyein szerez majd tapasztalatot későbbi nagy tervei megvalósításához.

Edzője, Lippai Zoltán Nyíregyházára is elköltözött, hogy tanítványát ideális körülmények között készíthesse fel, ám edzőpartnerek hiányában tavasztól ismét Budapesten folytatják a munkát.

 

Gy. Szabó Csilla írása * A szakember Noel mentális képességeiben látta meg a lehetőséget, ezért gondolja úgy, tanítványa el fogja bírni azokat a terheket, amelyek a mai modern teniszben elkerülhetetlenek a sikerhez vezető úton.

Az U16-os fiúk fedett pályás országos bajnokságán egyedül párostársa kényszerítette háromszettes mérkőzésre a nyíregyházi Páll Noelt, aki az egyéni bajnoki cím mellett, a pasaréti Szőke Ádám oldalán a kettősöknek járó trófeát is begyűjtötte idén. A korábban  a 12 év alattiak mezőnyében még egyeduralkodónak számító játékos nehéz időszakon van túl: előbb egy sérülés, majd pedig az érési folyamat természetes részeként jelentkező hirtelen növekedés zavarta meg töretlen fejlődését. A kilenc éves kora óta Lippai Zoltánnal dolgozó teniszező azonban a hullámvölgyben sem veszítette el a hitét, így az ob-győzelem egyfajta kárpótlás számára az elmúlt évek nehézségeiért.  S bár a döntőben az addig nagyszerűen menetelő MTK-s Kisantal Botondot látszólag simán, 6:4, 6:1-re verte, valójában saját magával is nagy meccset kellett vívnia.

− Az esélyesség terhe nyomta a vállamat. Nem szeretem ezt a helyzetet, ezért a találkozó elején be is feszültem – eleveníti fel a 0:3-ig történteket Páll Noel, aki a héten már újabb szerepkörben tűnik fel, hiszen az U16-os fiúválogatott színeiben, Kijevben lép pályára a Winter Cup-sorozat selejtezőjében. – Az ütéseimet nem mertem elengedni, de azután taktikát váltottam, és ezzel sikerült nyernem. Nagyon örülök az ob-győzelemnek, ám hogy adott-e kellő önbizalmat, azt csak a jövő döntheti el. A kontinensviadal selejtezőjének azért örülök, mert pontosan látni fogjuk, a nemzetközi mezőnyben hol is állunk a többiekhez képest.

Páll Noel edzője, Lippai Zoltán, aki néhány évvel ezelőtt egy sanghaji ajánlatot utasított vissza, és költözött Nyíregyházára tanítványa kedvéért, már össze is állította a fiú idei programját, amelyben a Tennis Europe korosztályos versenyei kapják a legnagyobb hangsúlyt. A szakember ugyanis játékosához hasonlóan azt szeretné először látni, pontosan hol tartanak, miben kell fejlődniük, miben kell változtatniuk az eddigiekhez képest.

− Szeretem a szokásostól eltérő metodikát követni, vagyis a versenyek tapasztalataihoz igazítani az edzésprogramunkat – jelenti ki az amúgy sem szokványos pályát követő Lippai Zoltán, aki bátran kimondja, azért foglalkozik pillanatnyilag egyetlen egy tanítvánnyal, mert őt szeretné felnőtt top százas játékossá nevelni. Ennek érdekében pedig a fiú családjához hasonlóan, ő is képes minden áldozatra, most például az újabb költözésre. Igaz, az ellenkező irányba, Budapestre.

– Itt Nyíregyházán hiába voltak adottak a tárgyi feltételek, elfogytak az edzőpartnerek, Noel pedig nem fejlődhet tovább csak velem. Úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket, neki viszont változatos stílusú és egyéniségű ellenfelekre van szüksége. De motiváció szempontjából sem túl előnyös, hogy folyamatosan kettesben edzünk napi több órát.

A sportággal Nyíregyházán, hatéves korában megismerkedő Páll Noel eleinte úszott, ám azt nem találta elég izgalmasnak. Nem úgy a teniszt, amelyet a televízióban nézni ugyan nem igen szeret, ám játszani annál inkább. A hullámvölgyekből is rendre ez az elkötelezettség segíti ki, s reméli, hogy ez a motiváció egészen a felnőtt top 100-ig eltart, hiszen oda szeretne eljutni.  Edzője, Lippai Zoltán szerint ez az út azonban nagyon nehéz, s amikor Noelt kiválasztotta, éppen a mentális képességei fogták meg benne.

− Mindig is a hozzáállása tetszett a legjobban, a többi gyerekhez viszonyított mássága – mesél tanítványáról Lippai Zoltán, aki a Budapesti Honvédban vízilabdázott 14 éves koráig, majd versenyszerűen teniszezett. E kettősségnek köszönhetően lát sok mindent másképp, mint teniszes kollégái. – Megvan benne az az alázat, ami által kibírhatja a felkészüléssel járó hatalmas terheket. Az ügyesség ma már mindenki számára alap, a fizikumáról pedig akkor még nem tudhattam, milyen lesz később. Kevesen látják be a hazai teniszéletben, hogy a hihetetlen mennyiségű és professzionális, a cél érdekében mindent alárendelő hozzáállás az egyetlen, amely a sikerhez vezethet. És ezen a ponton meg kell említenem Noel szüleit is, akik mindenben a partnereim. Nélkülük nem juthattunk volna el idáig, s a jövőben is szükségünk lesz a feltétel nélküli megértésükre és támogatásukra.

A szakember a vízilabdából hozta például azt a meggyőződését, miszerint a sportolói életforma kialakítása legalább olyan fontos, mint a helyesen megválasztott technika, vagy a tökéletes erőnléti képzés. Ebbe pedig a pihenés, az étkezés és általában a nap huszonnégy órájában történő valamennyi esemény beletartozik. Úgy véli, vízilabdázóként mind mentálisan, mind pedig fizikálisan nap mint nap megkapta azt a terhelést, amely a sikerhez kell, ám az átlagos utánpótláskorú teniszezők hazai képzése ezt pillanatnyilag meg sem közelíti.

Ennek igazolására Fucsovics Márton példáját hozza fel, aki kamaszként került a német akadémiára, ahol azonnal a kondicionális képzésére feküdtek rá, mert azon a téren voltak a legnagyobb lemaradásai. Mint általában a fiatal magyar teniszezőknek. A biológia pedig könyörtelen, hiszen amit tinédzserkorban nem építenek fel, azt nehéz, vagy talán nem is lehet behozni felnőttként.

− Olyan ez kicsit, mintha a Forma egyesekkel szemben mi a Suzuki kupés kocsikkal vágnánk neki a köröknek – utal az autós hasonlattal Lippai a kondicionális edzés terén messze előttünk járó nemzetekhez viszonyított helyzetünkre. – Meggyőződésem, hogy a tenisz egy küzdősport, csak éppen fizikai kontaktus nélkül. Agassi, akinek bokszoló volt az édesapja, ezt pontosan tudta, én is vallom, egy ütés éppen úgy indul, ahogy az ökölvívásban. Annyira nehéz és összetett lett a sportág, hogy ma már minden apróságra figyelni kell. A Budapestre költözés hátterében éppen ezért nem csak az edzőpartnerek hiánya áll, de az is, hogy Noel nálunk fog lakni és a saját példámmal mutatom meg neki az életformát, amit el kell sajátítania, ha távlati céljait valóra akarja váltani.

Egyelőre azonban maradjunk a közeli céloknál. Az első és legfontosabb, hogy Noel bekerüljön a Tennis Europe korosztályos ranglistáján a legjobb száz közé. Lippai Zoltán azt szeretné, ha először ezen a szinten bizonyítana és szerezne önbizalmat, s csak ezután lépnék meg a következő lépcsőfokot, amelyet az ITF-tornák jelentenek. Utóbbiból a hazaiakon természetesen elindulnak, de a távoli viadalokat egyelőre nem tervezik.

− Egyrészt nem vagyok híve a pénzpazarlásának, másrészt hiszek a fokozatosság elvében. Az önbizalmát is lépcsőzetesen kell felépíteni, s amikor rászolgált, akkor lépni meg a következőt. Félelemmel nem lehet teniszezni, ezt pedig csakis a jól megalapozott versenyprogrammal lehet elkerülni – összegzi a jövő terveit Lippai Zoltán.

Páll Noel ugyanakkor úgy látja, mentálisan kell még sokat fejlődnie. Erre pedig éppen a mesterével vívott edzőmeccsek során jött rá:

− Én is ismerem ám minden gondolatát, gyengéje a fonákja és a szervája sem az igazi. De ha fejben megfog, akkor még meg tud verni. Remélem nem sokáig…

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső