Nyomtatás

A férfi profi teniszezők világranglistáján nem csupán Fucsovics Márton érte el karrierje eddigi legjobb helyezését (40.), de a huszadik születésnapját napokban ünnepelt Valkusz Máté is (283.).

Máté szerint egyértelműen a tapasztalat játszott ellenfele javára az olaszországi Challenger-döntőben, amelyet ugyan elvesztett, de így is pályafutása legnagyobb sikerét érte el. 84 helyet ugrott előre az ATP-listán, és már 283., miközben a 21 éven aluliak összevetésében a 26. helyen áll.

Valkusz Máté és Kuhárszky Zoltán


utanpotlassport.hu * A két évvel ezelőtt még a juniorok között világelső Valkusz Máté esetében több volt ez egyszerű lépésnél. A 64 ezer eurós összdíjazású olaszországi Challenger-tornán a selejtezőkből szettveszteség nélkül menetelt a döntőig, ahol a tavaly még 33. helyen rangsorolt, de idén is Top 100-as, első kiemelt Paolo Lorenzitől szenvedett 6:3, 3:6, 6:4-es vereséget. A fináléig vezető úton, a főtáblán, a legjobb háromszáz elején tanyázó teniszezők közül hármat is két szettben „végzett ki”.

A Cordenonsból szusszanásnyi szünetre hazatérő fiatal játékost többek között arról kérdeztük, milyen érzés volt élete első Challenger-döntőjében játszani?

− Természetesen fantasztikus volt, de nemcsak a sportértéke miatt – mesélt a hétvégi fináléról Valkusz Máté. – Egyébként is szeretek szerepelni, közönség előtt játszani, különösen délen, Spanyolországban vagy Olaszországban, ahol remek a hangulat. A helyiek kedvence ellen léptem pályára, úgyhogy jobban magam sem tervezhettem volna meg a finálés debütálásomat. A villanyfény volt az egyetlen, amit kicsit nehezen szoktam meg. Összességében hatalmas élmény volt, a drukkerek nagyon sportszerűek voltak, az én szép pontjaimnál is kitört a tapsvihar, nemcsak Lorenzi jó megoldásainál.

− Szoros mérkőzés volt, egyáltalán nem játszott megilletődötten.
− Nem izgultam, nem nyomott össze a tét, nem a döntő jelentősége miatt kezdtem rosszabbul. Hosszú sorozat volt, a fáradtság miatt nem jött ki tökéletesen a lépés. A harmadik szettben négy-négynél a kiszáradás közelében voltam, nem találtuk még meg a számomra tökéletes izotóniás italt. Már hétközben is folyamatosan kínzott a szomjúság, ittam, ittam, ittam, de hiába. Nem tudtam tökéletesen pótolni a hiányzó ásványi anyagokat. De tényleg nagyon kevésen múlott.

− Mi volt az a kevés?
− Egyértelműen a tapasztalat döntött Lorenzi javára, és a hálónál is jobb volt nálam. Alapvonalról viszont én voltam eredményesebb, szerintem több pontot is nyertem hátulról. A rutintalanságom számlájára lehet írni, hogy több ziccert elhibáztam, miközben ő extrákat ütött. Olyan helyzetekből adta vissza a labdát, ahonnan a többiek már nem szokták. Hiába, egy top százas ellen már nem lehet gyorsan befejezni, türelmesnek kell lenni, de hát ezt is meg kell tanulnom.

− Úgy tűnik jól megy ez a tanulás, hiszen a kortársaihoz képest is remekül halad előre. A huszonegyéven aluliak világranglistáján tizenegy helyet javítva, jelenleg már a huszonhatodik. Zverev, Cicipasz, Sapovalov… és a többi ifjú titán mögött.
− Igen, ez még számomra is szinte hihetetlen! A saját generációmban elfoglalt helyem, inkább a jövőt vetíti előre. A komplett ATP rangsor viszont a kegyetlen jelen. Amikor tavaly év végén azt mondtam, a legjobb háromszázba szeretnék bekerülni, a szívem mélyén nem hittem, hogy ez már idén valóra válhat. Valójában egy álom volt, miközben ezzel a nagyon is komoly célkitűzéssel motiváltam magamat. Hogy ilyen hamar beteljesül ez az álom, arra tényleg nem számítottam.

− Mi változott, mitől indultak be az eredmények?
− Nagyszerű csapat vesz körül, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Edzőmmel Kuhárszky Zoltánnal tökéletes összhangban dolgozunk. Szerintem ő a világ egyik legjobb mestere, miközben a személyiségünk is tökéletesen passzol egymáshoz. Ugyanakkor a szövetségtől is minden segítséget megkapok. Két-három éven át hátráltattak különböző egészségügyi problémák és sérülések, de miután a legjobb orvosokat, étkezési szakembereket, gyógytornászokat hívták segítségül minden a helyére került.

− A negyeddöntőben játékveszteség nélkül, szinte lelépte a cseh Kolart, akinek a neve, a szeptemberi Davis Kupa-ellenfelünk kapcsán is felmerült. Milyen érzésekkel készül a szeptember közepi meccsre?
− Ha a kapitány bedobna a mélyvízbe, természetesen minden tőlem telhetőt megtennék, és örömmel játszanék. De azt is tudom, hogy három nyert szettre játszani, nem ugyanaz, mint kettőre. Ez is hatalmas ugrás, és nekem ezen a téren még nincsenek tapasztalataim. De hát egyszer mindent el kell kezdeni. Én pedig szeretem a kihívásokat.

FaLang translation system by Faboba