Nyomtatás

Októberben lesz 75 esztendős Hegedűs József, a teniszpályákon mindenütt Dodi néven ismert edző.

Tanítványai közül hatan jutottak el felnőtt korukban a világranglista legjobb 100 játékosa közé, a korosztályos Európa-bajnokságokon tucatnyi érmet nyertek a versenyzői. A hazai edzőbizottságnak negyed évszázadon át volt aktív tagja. Utánpótlás-nevelő munkájáért kétszer is állami kitüntetésben részesült.

utanpotlassport.hu  • A hazai teniszberkekben szinte mindenki egyetért abban, hogy akinek Dodi bácsi adott ütőt a kezébe, az biztosan jó alapokat szerzett. Márpedig Hegedűs József nagyon sok gyereket tanított meg a játék mesterfogásaira. A kiváló szakember még ma, 75 évesen is aktív. Igaz, már csak hobbiszinten, de az az öt-hat óra edzés még mindig belefér a heti programjába.

Eredményeit elnézve talán furcsa, de sohasem volt főállású tréner. Minden klubnál felépítette a virágzó szakosztályt, majd amikor felkínálták neki a biztos állást, ő új kihívás után nézett, és másutt rakta rendbe a teniszéletet.

Hegedűs József tanítványai közül hatan jutottak el felnőttkorukban a világranglista legjobb száz játékosa közé.

– Talán azért is voltam sikeres, mert megőriztem a függetlenségemet, s így az elveimhez is hű maradhattam – gondol vissza Hegedűs József az edzői pályafutására, amelynek idején olyan eredményes klubokban irányította a szakmai munkát, mint a Honvéd, a Budapesti Spartacus, a Vasas vagy az IDOM. – Mindig is volt civil munkám, így sohasem kerültem kiszolgáltatott helyzetbe. Szerencsés vagyok, hogy ennyi kiváló játékost nevelhettem, ám amikor befutottak, elengedtem őket. Gubacsi Zsófi mellé inkább szerződtettem egy utazóedzőt, csakhogy ne kelljen a többi tanítványomtól hosszú időre elszakadnom. A tenisz ilyen, ha valaki a piramis tetejére ér, hagyni kell őt a saját útjára lépni. Sok magán felkérést kaptam, de sohasem vállaltam egyéni tanítványokat. Időm sem volt rá, és a szülőktől való függőség is zavart volna.

A modernkori profi tenisz egyéniben máig legsikeresebb magyar játékosa, Temesvári Andrea szakmai szempontból legfontosabb időszakában, 10 és 15 éves kora között edzett Dodi bácsinál a Szpariban. A szakember szerint benne minden együtt volt, amire egy világszínvonalú játékosnak szüksége lehet. Hihetetlenül jó labdaérzéke kiváló fizikai adottságokkal társult, soha nem fáradt el, jól tűrte az edzések egyhangúságát, miközben pszichésen is bírta a terheket. Nem ijedt meg attól, ha meccslabdája volt, vagy nagy tornán kellett játszania, sőt! Feldobták a kihívások.

A teniszben nincsenek nagy titkok – vallja a mester. – Csak a következetes munkának van eredménye, az alapütéseket pedig tökéletesen kell megtanulni. Ezt senki sem úszhatja meg. A tökéletesség azonban nem egyformaságot jelent. Ahány gyerek, annyi technika, az egyéni képességek figyelembevétele a legfontosabb. Azonos kaptafára nem lehet jó játékosokat nevelni. Sokszor néztek engem is bolondnak, amikor egy-egy külföldi versenyről furcsa újításokkal jöttem haza. Aztán mindig igazam lett, hiszen a jó edző halad a korral, és nemcsak játékosát, hanem önmagát is folyamatosan fejleszti.

A Vörös Meteor csapatában maga is a jó játékosok közé tartozott, korosztályos országos bajnok volt, s csak a véletlen hozta, hogy 24 évesen versenyzői karrierjét váratlanul az edzőire cserélte. Akkoriban nem mindig volt könnyű a klubváltás, őt is egyéves kényszerpihenőre küldték, miután a Meteor nem akarta kiadni a Honvédnak. Új klubjától ebben a tétlen időszakban kapott váratlan ajánlatot a női csapat irányítására. Óriási kihívás volt a válogatott játékosokkal teli együttest ilyen fiatalon átvenni. Dodi bácsi azonban szerette a kihívásokat, elvállalta a feladatot, s remekül helytállt új szerepkörében. A második évben már bajnokok lettek.

Amióta a teniszkosarat feltalálták, bárki lehet edző – viccelődik a még mindig fiatalos és életvidám szakember. − Persze ez túlzás, de a jó trénernek nem kell Wimbledont nyernie. Persze le kell tudni állni játszani a játékosaival, de nem ez a legfontosabb. A szakmai hozzáértés és az empátia sokkal többet számít. A gyereket akkor kell a legjobban szeretni, amikor veszít. Olyankor amúgy is szerencsétlenül érzi magát, s ugyan mire gondol majd a következő meccs előtt, ha alapos fejmosást kap? Hát persze, hogy a vereségre. A félelem a kudarctól pedig messze nem olyan motivációs erő, mint a győzni akarás. Nem eredmény- hanem teljesítménycentrikusan kell őket nevelni. Ha küzd, dolgozik, akar és mindent megtesz a győzelemért, akkor dicséretet érdemel, nem pedig szidást. Tizenhat-tizenhét éves kor előtt nem lenne szabad az eredmények alapján mérni a gyerekeket.

Hegedűs tanítványai közül Temesvári Andrea, Bartos Csilla, Noszály Sándor, Czink Melinda, Gubacsi Zsófia és Kapros Anikó jutott be felnőttként a világ 100 legjobb profi teniszezője közé. Legkedvesebb emléke Gubacsihoz és az amerikai A-kategóriás juniortornához, az Orange Bowlhoz fűződik. Zsófi egyéniben és párosban is döntős volt, utóbbiban bizonyos Kim Clijsters oldalán. Akkoriban még nem a későbbi világelső belga volt a sztár kettejük közül. Olyannyira nem, hogy Clijsters kétszer is kénytelen volt későbbi dátumra átíratni a repülőjegyét, mert nem számított rá, hogy a fináléig juthat. Kim honfitársnője, a később szintén világelső Justin Henin ellen a korosztályos Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében játszott Gubacsi, és nyert. De Dodi bácsi már akkor látta, hogy világsztár lesz a belga lányból. Veresége ide vagy oda.

FaLang translation system by Faboba