Négy év után szerzett ismét ATP-pontot a Davis Kupa csapat korábbi játékosa, Madarász Gergely. A Diego SC 23 éves versenyzője érettségi után az amerikai tanulmányokat választotta a teniszkarrier helyett.

Döntését nem bánta meg, sőt ismét profi karriert tervez.

Nem tartja magát akkor tehetségnek, mint Valkusz Máté vagy Piros Zsombor, ám akaraterejének köszönhetően semmit sem tart lehetetlennek. Így azt sem, hogy néhány éven belül akár a top 200-ba kerüljön.

A kemény fizikai edzéseknek köszönhetően a tengerentúlon nagyon sokat javult a munkabírása, de leginkább mentálisan fejlődött az elmúlt négy évben.

Madarász Gergely - Fotó: Zádor Péter

Gy. Szabó Csilla írása * Szinte pontosan négy éve, hogy Madarász Gergely a 618. helyre küzdötte fel magát az ATP világranglistáján, elérve ezzel karrierje legjobb helyezését. Nem véletlen tehát, hogy az akkor mindössze 19 éves játékos a Davis Kupa csapatban is helyet kapott, mi több, fontos mérkőzéseket nyert. Úgy tűnt, semmi nem állíthatja meg profi pályafutását. Hacsak önmaga nem. A fiatal versenyző 2014-ben úgy érezte, válaszút elé érkezett. A Diego SC játékosát ma már „csak” az 1323.-ként jegyzik, mégsem bánta meg döntését. Sőt. Elégedettebb, mint valaha. Újból profi álmokat dédelget.

 – Hogy is jellemezhetném az elmúlt négy évet? – teszi fel a kérdést Madarász Gergely a történteken elgondolkozva. − Mintha érzelmi hullámvasúton ültem volna. Hiába voltak szép sikereim tizennyolc-tizenkilenc éves koromra, belefásultam a versenyzésbe. Sokat utaztam egyedül, hiszen minimális költségvetésből kellett mindent megoldanom. Volt, hogy tízdolláros szállásokon húztam meg magam, s nem feltétlenül a szakmai szempontok alapján állítottam össze a programomat, hiszen ugyanazért az összegért, mondjuk Szerbiában vagy Boszniában húsz, Olaszországban ugyanakkor csak négy versenyen indulhattam el. Természetes, hogy az előbbit választottam. Nemcsak a pályán kellett tehát küzdenem, de azon kívül is. A tenisz volt az életem, nem tudtam volna elképzelni, hogy abbahagyom, miközben a tanulás is nagyon fontos volt. Magyarországon ezt a kettőt azonban nem lehetett összeegyeztetni, ezért hoztam meg ezt a döntést, és mentem el Amerikába.

Az Egyesült Államok a lehetőségek tárháza. A választható tanulmányok és a sportcsapatok színvonala széles skálán mozog. Madarász Gergely a legjobbat akarta, sem egyikben, sem másikban nem akart megalkudni. Így esett választása az indianai Purdue Egyetemre, ahol ősszel kezdi meg pénzügy- és menedzsment szakon az utolsó évét.

Nem érzem úgy, hogy kényszerhelyzetben lettem volna, de egyértelműen életmódváltásra volt szükségem. Visszatekintve ez volt a legjobb döntés. Amellett, hogy nagyon jó diplomám lesz, s biztosított a jövőm, annyi mást is tanultam. Önálló lettem, megtanultam értékelni az élet fontos dolgait, s közben teniszben nemhogy megtartottam a szintemet, de még fejlődtem is. A kemény fizikai edzéseknek köszönhetően javult a munkabírásom, de a legtöbbet mentálisan javultam. Sokszor előfordult, hogy reggel fontos vizsgám volt, délután pedig a rivális egyetem csapata ellen kellett helytállnunk. Senkit nem érdekelt, ha fáradt voltam, a pályán akkor is a legjobbat kellett kihoznom magamból. Kemény négy év volt, de a javamra vált.

Pedig az átállás korántsem ment könnyen. A nyarakat ugyan itthon töltötte, de nem sok kedve volt tornákon indulni. Az egyetemi bajnokságban sorozatban játszotta a meccseket, örült, ha családja körében pihenéssel tölthette az idejét. Még az is megfordult a fejében, hogy tanulmányai végeztével, a tenisznek is örökre búcsút int. Aztán újból visszatért a régi kedv, a régi lelkesedés. Erősebben, mint valaha.

Madarász Gergely pedig ismét döntést hozott. Legalább olyan meghökkentőt, mint négy évvel ezelőtt.

Jövőre befejezem a tanulmányaimat és újból szerencsét próbálok a profik között. A legfontosabb, hogy fizikálisan kész legyek a feladatra, így az elkövetkező egy évben leginkább erre fogok koncentrálni. Úgy tervezem néhány Challenger tornán is elindulok, ám valójában egy hosszú alapozás lesz a jövő májusi indulásig. Ugyanannak az útnak vágok neki, aminek 18 évesen. Azzal a nagy különbséggel, hogy amit akkor két év alatt tettem, azt most egy alatt szeretném.  A cél tehát a legjobb hatszázba kerülni. Az eleje lesz nagyon nehéz, de most már tudom mi vár rám, és mentálisan is sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mint fiatalon.

Madarász Gergely pedig nem szokott a levegőbe beszélni. Idén már nem pihenéssel, hanem teniszezéssel tölti a magyarországi nyári szünetet. S bár ranglistahelyezés híján csak a hazai tornák versenyigazgatóinak jószándékán múlott, hogy felférjen egy-két táblára, végül még az első ATP pontját is megszerezte. S bár saját bevallása szerint nem érzett olyan kitörő örömöt, mint 17 éves korában, azért ezt is fontos pillanatnak érzi teniszkarrierje szempontjából. De legalábbis jelzésnek, hogy nem is olyan elrugaszkodottak a tervei. Úgy gondolja, azzal a játéktudással, amivel most rendelkezik, a Top200-300-ig lehet komoly munkával eljutni. Nagyon szeretne egy Grand Slam torna kvalifikációjára felférni. Ha már juniorként ez sohasem jött össze neki, akkor talán felnőttként.  

Talán még előny is lehet, hogy utánpótláskoromban nem voltam olyan kiugróan jó játékos, mint Fucsovics Marciék. Ők nehezen dolgozták fel, hogy míg juniorként szinte verhetetlenek voltak, a felnőtt mezőnyben hirtelen azért kellett küzdeniük, hogy egyáltalán meccset nyerjenek. Én más utat jártam be, de ez nem jelenti azt, hogy az enyém nem lehet sikeres. Nem tartom magam olyan tehetségesnek, mint Máté vagy Zsombor, de ha valamit akarok, akkor azért nagyon tudok küzdeni.

Madarász Gergely teniszén is nyomott hagytak az amerikai évek. A kemény pálya miatt a korábbi pörgetős, nyesős játéka igencsak átalakult. Erősségét, a jó tenyerest és a szervát tovább fejlesztette, a gyengébb fonákján és szervafogadásán pedig javított. A legtöbbet azonban mentálisan fejlődött, jóllehet ezen a téren 17-18 évesen történt nála a legnagyobb változás, amikor elkezdte a győzelemhez vezető utat keresni. A kifogások helyett.

Amerikai edzőm vakon bízott bennem, tudta, bármi történjék is, megtalálom a győzelemhez vezető utat. Ezt a felfogást még itthon, Pákai Norbert segítségével kezdtem elsajátítani, a tengerentúli közeg pedig segített kiteljesíteni. Itthon ismét ő segít nekem, neki köszönhetem, hogy teniszező lettem.

Az újabb profi karrierre való felkészülésnek persze nemcsak nehéz, de örömteli percei is vannak. Mint az egykori csapata, a Diego SC színeiben lejátszott Szuper Liga meccsek. Mert bármilyen jó alakult az élete Amerikában, a régi játszótársak mégiscsak hiányoztak.

FaLang translation system by Faboba

teniszlexikon – rendelje meg itt online

Pályakereső