A 88 esztendős korában meghalt Jancsó Antal főiskolai világbajnok, sokszoros magyar bajnok volt, az ötvenes évek kiemelkedő játékosának tartották. Az MTSZ saját halottjának tekinti az egykori remek teniszezőt, edzőt, szakvezetőt.
Március 3-án, 88 esztendős korában elhunyt a magyar tenisz egyik csillaga, Jancsó Antal. Budapesten született 1934. október 28-án.
Nyolcszáz kilométerről indultak a Jancsók az 1600-as években - külön utakon, kilenc ágra szakadva jutottak el Erdélyből Magyarországra. Közéjük tartozott a filmrendező Jancsó Miklós, a színész Jancsó Adrienn, s a teniszező Jancsó Antal is, aki 2008 szeptemberében a Kovászna megyei székely településen, Gelencén a falu meghívására szervezett nagyszabású családi találkozót, csaknem száz résztvevővel.
Jancsó Antal a II. világháború utáni évek egyik legkiemelkedőbb játékosa volt. Hatalmas tehetségnek tartották, jelzi ezt egy 1952-es tudósítás is.
Az 1954-es budapesti Universiadén egyesben és párosban (Sikorsky-Zsolnay István társaként) főiskolai világbajnok lett, vegyes párosban (Zimándi Sarolta) oldalán második. Asbóth Józseffel 1956-ban páros magyar bajnoki címet ünnepelhettek, a magyar nemzetközi bajnokságon ugyanebben az évben diadalmaskodott egyéniben. Davis Kupa csapatunkban az ötvenes évek elején szerepelt, négy alkalommal kapott játéklehetőséget.
Az 1954-es budapesti Universiade tenisztornájának nyertesei
Az ötvenes évek második felében Párizsban telepedett le, az európai ranglista 7. helyén jegyezték. Legjobb nemzetközi eredményeit tekintve Wimbledonban a második, a Roland Garroson a negyedik fordulóig jutott el, a monte-carlói versenyt megnyerte, Rómában és Hamburgban párosban diadalmaskodott. 1957-ben, mielőtt a rövidítés szabályát bevezették, a valaha volt leghosszabb (83 játékig tartó) mérkőzést játszotta a francia nyílt teniszbajnokságon Bob Mark ellen, amit végül öt szettben (15:13, 3:6, 8:6, 6:8, 8:10) elveszített.
Két klasszis aláírása az 1956-os képeslapon: Jancsó Antal és Asbóth József
Korabeli Népsport-fotó az ötvenes évek klasszisairól: Jancsó Antal és Széll Erzsébet
Főleg párosban ért el kiemelkedő eredményeket, a legnagyobbak is szívesen választották partnernek. A szakemberek Asbóth-szintű sportembernek tekintették, aki fényesebb pályaívet is befuthatott volna, ám - saját bevallása szerint - a teniszben is a játékot szerette, nem a futást, a kínlódást és a sok edzést. Stílusa a modern játék sok elemét hordozta: gyakorta rohamozta a hálót, ott hasznosította robbanékonyságát, nagyszerű labdaérzékét.
Az 1962-es hazatérése után a BSE-ben és a Vasasban versenyzett, vegyes párosban (Doba Renátával) 1966-ban magyar bajnok lett, aztán 1967-től edzőként tevékenykedett a városmajori klubnál, majd a NIM egyesületében, illetve az ifjúsági válogatott keretnél. Közel húsz évig Bécsben oktatott teniszt, s a hetvenes évek közepén az osztrák nemzeti együttesnél is dolgozott. 2004-ben tért végleg haza, és még sokáig indult veterán versenyeken is. Egykori tanítványa, Machán Róbert így emlékezett vissza rá a huntennis.hu hasábjain:
„Szenzációsan teniszezett, az akkori fiatalok velem együtt mint géniuszra néztek rá fel. Modern teniszt játszott, az első olyan magyar játékos volt, aki a tenyeresnél már nem nyeste, hanem pörgette a labdát, valamint gyakran rohamozta a hálót, s ott hasznosította robbanékonyságát és nagyszerű labdaérzékét. A magyar bajnokságon partnerekként elődöntőt játszottunk, nagyon sokat tanított mérkőzés közben és a pályán kívül is. Roppant jó indulatú, kedves, humoros emberként emlékszem rá, fiatalon tehetséges és nagy reményekkel megáldott játékos volt. Nincs olyan a teniszberkekben, aki bármi negatívat mondhatna róla, mindenkivel barátságosan és segítőkészen viselkedett.”
Machán Róbert 2018-ban így emlékezett vissza szeretett edzőjére
Három gyermeke (Gábor orvos, Antal közgazdász, Rita tolmács), tíz unokája, s az egész magyar tenisztársadalom gyászolja.
A Magyar Tenisz Szövetség saját halottjának tekinti Jancsó Antalt.
Temetése április 6-án 12.45 órakor lesz a Farkasréti temetőben.
