A György családban már a harmadik generáció van pályán, s ifj. György Károly gyermekei jelentik az utánpótlást.
A németországi évek meghatározóak voltak a GS Tennis Clubban dolgozó szakember és öccse számára: profizmust és munkamorált tanultak Münchenben.
Ifj. György Károly szerint a hit és az önbizalom emeli ki a legjobbakat a sok jó játékos tömegéből.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * A sikeres magyar teniszdinasztiák egyike a György családé. Az édesapa, vagyis ma már nagypapa, idősebb György Károly játékos, edző, a 70-es évek ifjúsági válogatottjának kapitánya, akiről sokaknak Gulyás István legyőzése jut az eszébe, hiszen salakon, itthon, ez csak neki sikerült. Fiai, Károly és Tamás egyaránt követték példáját a teniszpályán, s ma már unokái is versenyszerűen űzik a sportágat.
− Apa miatt természetesen mindig jelen volt a tenisz az életünkben, én mégis viszonylag későn vettem először hivatalosan is ütőt a kezembe – idézi fel a kezdeteket ifj. György Károly, aki jelenleg a GS Tennis Clubban neveli a tehetséges fiatalokat, öccsével Tamással és Böröczky Zoltánnal. A tanítványok között pedig ott vannak gyermekei, Emília és Sára is. Natália ma már inkább röplabdázik, Ákos pedig még a legkisebbek között bontogatja szárnyait. A kondiedzéseiket, felesége, Gattyány Krisztina irányítja. – Tízéves voltam, Tomi néggyel fiatalabb és együtt kezdtük meg az edzéseket. Szerintem későn értem, s mivel nem volt semmilyen nyomás rajtunk, rám bízták a döntést. Tomival viszont kifejezetten érdekesnek találtam a sportágat. Az első versenyemre a mai napig jól emlékszem, Pasaréten volt az akkori Vasason, s bár gémet sem nyertem a nálam idősebbek között, annyira megtetszett a hangulata, hogy itt pecsételődött meg a sorsom. Pedig előtte nagyon izgultam, nem igazán szerettem volna elindulni. Így kezdődött a játékoskarrierem. Patay Laci, Kárász Attila voltak a korosztályom legjobbjai, tőlük általában ki is kaptam.
A György család élete azonban nagyot változott 1981-ben, hiszen a családfő Németországból kapott ajánlatot, amelyet el is fogadott. Ez azonban akkor még disszidálást jelentett, így a következő öt évben nem is jöhettek haza. Északon, Bréma volt az első állomásuk, majd igyekeztek minél délebbre, Magyarországhoz közelebb költözni. Végül Münchenben kötöttek ki, ahol idősebb György Károly a neves Iphitos München edzője lett. A György fiúk pedig a kor legjobb német játékosai között találták magukat.
Id. és ifj. György Károly, valamint György Tamás
− Ott tanultam meg, milyen nagy szerepe van a példaképeknek és a kiváló edzőpartnereknek egy teniszező fejlődésében – vonja le ifjúsága egyik fontos tanulságát ifj. György Károly, aki Münchenben top százas német játékosokkal készülhetett, sőt Goran Ivaniseviccsel is edzett néhány hétig, amikor a horvát Münchenben készült a következő Grand Slam-tornájára. – Szerencsésnek érzem magam, hogy Németországban testközelből megismerhettem a legjobb európai teniszezőket, s tőlük tanulhattam. S hogy miben jobbak ők a többieknél? Szerintem a hitük és az önbizalmuk nagyobb az átlagos játékosokénál. Az elvégzett munkamennyiségről persze senki sem feledkezhet meg, ezen a szinten az az alap, amire építkezni kell. Németországban ez egyébként sem volt sohasem kérdéses. Visszatérve a példaképekre, Stefi Graf és Boris Becker berobbanása mindenkire nagy hatással volt, ebből a népszerűségi hullámból mi is profitáltunk. Bernd Karbacher esetében például a kiegyensúlyozott, biztos háttér volt az, ami folyamatosan táplálta az önbizalmát, nem tett fel mindent egy lapra, rendesen járt suliba. Nem volt különlegesen tehetséges sem, mégis 22. lett az ATP-n. Viszont az idegrendszere nagyon jó volt. Azt hiszem ez is különösen fontos a teniszben, a stresszhelyzetet kihívásként kell felfogni, nem pedig gátló tényezőként. Úgy gondolom, a nagy játékos mindig megtalálja az útját, nem kell hozzá a világ legjobb edzője. Günter Bosch például egy nagyon jó nevelőedző volt, de szerintem inkább a Beckerhez fűződő jó kapcsolata, kiegyensúlyozottsága volt az, amivel Borist leginkább segíteni tudta. Beckernek olyan jó alkata, és olyan hatalmas önbizalma volt, hogy sok más jó edzővel is feljutott volna a csúcsra. Az önbizalmat azonban sohasem keverhetjük össze a nagyképűséggel!
Ifj. György Károly a jó utánpótlás-nevelő edzők fontosságát azonban kifejezetten hangsúlyozza. A tökéletes technikai alapképzés még a tehetséges fiatalok esetében is elengedhetetlen. Aki ütőt ad egy gyermek kezébe, annak a legnagyobb a felelőssége, hiszen a jó alapokra lehet csak később építeni, és a későbbi sérüléseket megelőzni.
A siker újabb Németországban tapasztalt titkaként ugyanakkor a közeget jelöli meg. Münchenben a csoportos edzések jelentették az alapot, amelyek során mindenki húzza a másikat. S mivel több órás, hosszabb gyakorlásokat tartottak, ebbe az egyéni képzéses részfeladatok is jól beilleszthetőek voltak. Az alap azonban az egymást segítő, támogató és motiváló csapat volt.
Az ő karrierje is ennek köszönhetően indult meg, háromszor nyert müncheni fedett pályás bajnokságot, a bajorok között pedig a második helyen végzett. Hetvenedik volt a német ranglistán, ami az ország nagyságát és teniszezőinek számát nézve igen jó eredménynek számított.
Első felnőtt évében azonban már haza is jöhetett, s nyomban az első tornán óriási meglepetést okozott Sziráki László, Pintér Antal és Komáromy Zsolt legyőzésével. Lázár Vilmos állította meg az elődöntőben. Az igazi nemzetközi sikerek azonban csak ezután következtek. Egyéniben a 490., párosban pedig a 410. helyezése volt a legjobb az ATP-ranglistán, értékes győzelmeket aratott Kim Warwick, David Prinosil, Jaroslav Navratil, Kenneth Carlsen, vagy éppen Laurence Tieleman ellen. A legnagyobb sikert azonban párosban könyvelhette el, mégpedig Keszthelyen, a Kafelnyikov, Szargszian kettős legyőzésével. Német partnerével, Robert Kraus-szal, azonban nem ez volt az egyetlen kiugró eredményük.
Archív fotó: ifj. György Károly, Kerekes Péter, György Tamás, Patay Gabriella, hátul id. György Károly
− Hiba volt, hogy nem erőltettük jobban a párost, ám Robert az egyéni karrierjére akart koncentrálni – véli György Károly, aki sokat tanult a számára fájó pontként megmaradó esetből, amit később, edzőként fel is használt tapasztalatként. – Persze, lehet, hogy nem volt véletlen, ami velem történt, hiszen amikor Marosi Katalin, korábbi tanítványom másodszor is nekivágott a tornáknak, akkor nagy szerepem volt abban, hogy ráállt a párosra. Igazam lett, hiszen végül a WTA 33. helyére jutott el. Katához egyébként is szép emlékek fűznek, hiszen velem lett elődöntős a Roland Garros juniortornáján, és a vigói huszonötezer dolláros női viadalt is a közös munka idején nyerte.
A közösségi szellem ereje edzőként is fontos volt számára munkája során. Olyan fiatal, tehetséges teniszezőkből, mint Molnár Eszter, Horváth Mónika, Kelemen Szilvia, Kováts Katalin, később Turbók Gizella, Rékási Magdolna, egyénileg pedig Selmeczi Petra, úttörőként hozott össze példaértékű csapatot. Ennek sikerei miatt hívták később vezetőedzőnek az első hazai igazi versenyzői team-be a Talentum Tenisz Centrumba.
− Szávay Ágnes, Németh Virág, Balázs Attila később komoly karriert futott be, de én azokra a játékosokra is büszke vagyok, akik végül Amerikába mentek tanulni teniszösztöndíjjal – beszél tanítványai későbbi sorsáról ifj. György Károly, aki a profizmus jegyében játékosként, majd edzőként is nagy figyelmet fordított az egészséges táplálkozásra és a mentális felkészülésre. – És itt ismét hangsúlyoznám a csapat szerepét, összetartó és motiváló erejét. Edzőtársak nélkül ugyanis nincs fejlődés. Ahogy profi szemlélet és alázatos munka nélkül sem. Nagyon szerettem játszani, de még inkább edzősködni. Ebben biztos nagy része volt annak, hogy az egyik első feladatom különösen nagy örömet okozott nekem. Keller Laci és Fagyas Katalin mellé kerültem a női vonalra, és kilencvenötben én kísérhettem el a junior csapat-világbajnokságra a Gubacsi Zsófia, Szegedi Szilvia, Szalay Ilona triót. A korosztály legjobbjai vettek részt a japán viadalon, és mi csak a szlovénoktól kaptunk ki. Zsófi parádézott, minden meccsét hozta. Azzal az ezüstéremmel indult az edzői pályám, s bár apró csalódásaim nekem is voltak, összességében nagyon sok örömben, sikerben volt részem az elmúlt kicsit több mint negyed évszázad alatt.
Pedig ifj. György Károly saját bevallása szerint sohasem volt az a minden áron befutni kívánó típus, mégis mindig megtalálták a nagy kihívások, amelyeket igyekezett maximálisan kihasználni. Az újabb lökést számára gyermekei hozták el, akik mellett az edzői szerepkörét kell a szülőivel összehangolni. Ám ez egyáltalán nem jelent neki problémát. Talán azért nem, mert a György családban, most már harmadik generációs szerelem a tenisz:
− A fejlődést egy spirális mozgásban kell elképzelni, vannak hullámhegyek, hullámvölgyek, de alapvetően előre, vagyis felfelé mutat az irány. Ezt a szülők gyakran nem értik meg és az első nehézségek idején új lehetőségek után néznek. A saját gyermekeimhez természetesen egy életre szóló elkötelezettség láncol, az ő esetükben, nekem kell majd nemet mondanom, amikor új impulzusokra lesz szükségük. De fel vagyok készülve a helyzetre, s remélem nekik legalább annyi örömük lesz a teniszben, mint amennyi nekem eddig volt!
