Anyai és apai ágon egyaránt a sportág szeretetét örökölte Mihálka Anna a héten Csehországban csapat Eb-döntőző U14-es leányválogatott tagja.
Mihálka Attila a kárpátaljai magyarok erős teniszközösségéről is beszélt honlapunknak, amikor saját fiatalságát idézte fel.
Az Alfa TI edzője szerint egy teniszező nevelésében nagyon fontos a rendszer, s ezt leányuknak is biztosítani szeretnék.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Bár az idei Winter Cup U14-es nyolcas döntőjébe bejutó magyar leányválogatott vezéregyénisége a vasasos Nemcsek Gréta volt, a sikerből Mihálka Anna és Kálmán Luca is alaposan kivette részét. Előbbi különösen a párosjátékára volt büszke, de ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az Alfa TI két 13 esztendős teniszezője évek óta a hazai mezőny egyik legerősebb duóját alkotja. A csapatot elkísérő Bocskay József szerint Mihálka Anna nagyon sokat fejlődött az utóbbi hónapokban, és a selejtező során is mindig számíthatott rá a legfontosabb pillanatokban.
A fiatal játékos életébe a lehető legtermészetesebb módon érkezett a sportág, hiszen édesapja, Mihálka Attila és édesanyja, Mihálka Natasa egyaránt kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetett a „szovjet érában”. Az edzői munka azonban korán elcsábította őket egyéni karrierjüktől, így a fiatalon szerzett tudásukat és tapasztalatukat már hosszú évek óta Budapesten, az Alfa TI tehetségeinek nevelése közben hasznosítják. És persze legkisebb lányuk felkészítésében, aki érthető módon profi teniszező szeretne lenni.
− Gyermekkoromban nagyon erős, összetartó magyar ajkú közösség élt Kárpátalján, a teniszben különösen jók voltunk, a húszas években gyakorlatilag mi hoztuk be a sportágat a régióba – idézte fel fiatalkorát az ungvári születésű szakember. – Ukrán bajnokok és szovjet válogatottak sorát adtuk, Krocskó Józsi a Szovjetunó top5 tagjai közé is bekerült. Vele kapcsolatos az egyik meghatározó emlékem is. Alig tizenkét évesen labdát szedhettem a Cserkaszov elleni ottani ob-döntőben. A példaképekből tehát nem volt hiány, s ez nagyon sokat számított. Nemcsak a célok kitűzésében, de az általuk képviselt alázat és munkamorál elsajátításában is. Nagy előny volt, hogy már akkoriban rendelkeztünk fedett pályákkal, és kiegészítő sportokat is űztünk. Legnagyobb eredményünk az volt, amikor az ungvári együttessel ötödik lettünk a szovjet csapatbajnokságban. Az annak idején 290 milliós országban, azért ez nem volt kis teljesítmény. Az ukrán tenisz erejét egyébként nagyon jól mutatja, hogy amikor 13 évesen hetedik voltam a szovjet korosztályos ranglistán, hatan saját köztársaságomból előztek meg…
Mihálka Attila számára is családi örökség volt a tenisz, édesapja is jól játszott, ám amikor felvették az orvosi egyetemre, döntenie kellett. A fiú ugyanebben a helyzetben már másképp határozott, ő a sport mellett tette le a voksát. S bár karrierje elején ATP-pontot is sikerült szereznie, anyagi okok miatt végül nem teljesedhetett ki játékosként. Rossz korban született, hiszen éppen 15 éves volt a Szovjetunió szétesésekor, a nehéz idők kezdetén. Sokat játszott magyar versenyeken is, hiszen ezek közelebb voltak, mint a legtöbb tagköztársaság tornái. A csapatbajnokságért kapott pénzzel próbálta finanszírozni az egyéni utazásait, de azok csak néhány hónapra voltak elegendők. Ráadásul éppen a nyári, legaktívabb időszakra jelentettek elkötelezettséget. 2001-ben Kijevben még játszott, de már edzősködött is, többek között Szerhij Sztahovszkij szparingpartnere volt két hónapon át. Vele 2017 és 2022 között immáron az ATP Touron dolgozott ismét együtt, a világszervezet honlapján még mindig Mihálka Attila neve szerepel edzőjeként. Később Donyeckben, nagyon jó körülmények között kaptak munkát Natasával közösen, 2009-ben mégis hallgatott az addigra Miskolcra áttelepült orvos édesapja hívó szavára, és Magyarországra költöztek.
− Natasával gyermekként ismertük meg egymást, a tornákon nagyon sokat találkoztunk, de csak később, felnőtt fejjel hozott ismét össze minket az élet – beszélt Mihálka Attila a párosban top 200-as, egyesben pedig top 450-es WTA-játékos felesége történetéről, amely sokban hasonlít az övéhez, hiszen Natasa édesapja szintén a tenisz szerelmese volt, de a Lomonoszov Egyetem filozófia szakát választva, csak amatőr szinten teniszezett – Natasa orosz szülők gyermekeként született a Fekete-tengernél, Novorosszijszkben. Nagyon jó játékos volt, sokáig Moszkvában edzett, több tízezres tornát is nyert, de végül nem futott be az éljátékosok közé. S hogy miért jöttünk át Magyarországra? Elsősorban a gyerekek jövője miatt. Ancsa márciusban született, mi pedig szeptemberben már itt is voltunk. Donyeckben az év felét úton töltöttem a játékosokkal, ami három kislány mellett már Natasának sem volt egyszerű. A közelmúltban elhunyt Nagy Csaba edzőn keresztül ismertem meg Szabó Tamást, akivel megalapítottuk az Alfát, s így vált teljessé az életünk Budapesten.
A profi szülők azonban sem Zsófit, sem Marikát, sem pedig Ancsát nem terelték a teniszpálya felé. Hogy ennek ellenére a legidősebb és a legfiatalabb Mihálka leány is eredményes versenyző lett, az természetes velejárója volt az édesapa és az édesanya példájának. S ahogy tőlük megkövetelték szüleik a tanulást, ők is nagy hangsúlyt fektetnek gyermekeik iskolai kötelezettségére.
Mihálka Anna egy soroksári versenyen
Mihálka Anna édesanyja mellett fogott először ütőt a kezébe, hároméves korától kísérte őt az edzésekre, s örömmel állt be, amikor csak lehetett. 2016-ban már Play and Stay-játékosként csatlakozott hozzá Kálmán Luca, fél évvel később pedig Szabó Flóra. Így jött létre korosztályos ob-győztes Alfa leánycsapata, amelynek tagjai azóta is folyamatosan segítik és motiválják egymást. Edzőként pedig Attila és Natasa felügyeli a fejlődésüket.
− Szerencsések vagyunk, hogy mindketten azzal foglalkozhatunk, amit szívből szeretünk – foglalta össze életfilozófiájukat Mihálka Attila. – S úgy tűnik, ez igaz Ancsára is. Rendes, szorgalmas kislány, aki szereti, ha rendszer van körülötte. Amióta belépett a serdülőkorba, vele is nehezebb néha, de ez teljesen normális. Az edzéseken kívül inkább szülőként tekintünk rá, és kerüljük a tenisz témáját. Kivétel, ha valamit nagyon jól csinál, akkor nem fukarkodunk a dicséretben. Néha megnézünk egy videót is, szerencsére nagyon jól felismeri a hibáit. Eddig nagyon gyorsan nőtt, amit az izomzata nem tudott követni, most ezen a téren kicsit beállt, ennek köszönhető, hogy egyre jobban játszik.
Az édesapa szerint Ancsa technikája mindig is jó volt, csak hiányzott belőle az izomerő. Emiatt igyekezett a kelleténél gyorsabban befejezni a labdameneteket. Testalkata alapján inkább támadó szellemben játszik, ugyanakkor az egész pályát kihasználja. A gyorsuló ritmus mellett most arra kell figyelniük, hogy megőrizze a stabilitását. A jövő évtől pedig már délelőtt is lesznek edzései, hiszen most jön el az óraszám-emelés ideje. Mihálka Attila szerint egy játékos nevelésében nagyon fontos a rendszer, a kondinak, az edzésnek és a pihenésnek pontosan megszabott helye van a programban. A szakember úgy véli, ha jók az alapok, arra a test is biztonságosan épülhet fel, miközben a technika is folyamatosan fejlődik.
Az U14-es válogatott Bocskay József edzővel
A hazai U14-es leányranglista jelenlegi negyedik helyezettje, Mihálka Anna egyáltalán nem érzi tehernek, hogy szülei egyben az edzői is. Éppen ellenkezőleg. Kifejezetten jól érzi magát velük, jelenlétük biztonságot ad neki.
− A szabadidőben mindig törekszünk arra, hogy más is legyen az életünkben, ne csak a tenisz. Azt hiszem nagyon jól megtaláltuk az egyensúlyt – vélte Mihálka Anna. – Körülbelül két hónapja érzem, hogy az eddig befektetett nagyon sok munka meghozta gyümölcsét, egyre jobban megy a játék. És persze egyre több mindenre figyelek én magam is, most például a táplálkozás került sorra, jól megválasztott vitaminpótlásra van szükség nagy terhelés esetén. Nagyon örültünk a selejtezős sikernek, a páros teljesítményemmel elégedett is vagyok, egyesben nyertem ugyan az ír lány ellen, de nehezebben, mint szerettem volna. Most az a célom, hogy az egyre magasabb ritmusú játékot is a korábbi stabilitással tudjam hozni. Ha jó a szervám, akkor általában gyorsan be tudom fejezni a labdamenetet. Egész pályás teniszezőnek tartom magam, szerválni, röptézni, ejteni egyaránt szeretek és a fonák egyenesek, keresztek is jól szoktak menni. A tenyeresemmel azonban néha vannak problémáim. Fejlődni azonban nem csak ez utóbbi terén kell, hanem folyamatosan és mindenben.
Benke-Giosanu Izabella és Mihálka Anna a Mesterverseny után
Anna minden edzés után komolyan nyújt és hengerez, úgy ahogy azt a szülei elvárják tőle. Mentálisan pedig az utóbbi két évben fejlődött sokat, a vízválasztó éppen egy Kálmán Luca elleni mérkőzés volt számára. Akkor és ott kezdte elfogadni a hibáit, ami az érzelmei hatékony kontrolálásához vezetett.
Ez utóbbira Rakovnikban, a Winter Cup döntőjében is szüksége lesz, hiszen itt már a kontinens nyolc legjobb csapata méri össze tudását.
− Szerintem a szerbek a legveszélyesebbek, az első két játékosuk egyaránt európai top10-es és párost is jól játszanak. Én őket szeretném a leginkább elkerülni az első fordulóban. De ettől függetlenül úgy érzem, hogy bárki ellen lehet esélyünk, ezért minél messzebb szeretnénk jutni – foglalta össze elvárásait Mihálka Anna, aki Nemcsek Grétával és Kálmán Lucával utazott el kedden Csehországba, a leányok U14-es Winter Cup-döntőjébe.
