Nyomtatás

Lapszemlénkben a szerbiai szupertorna részleteit elemzi az egyik magyar szervező.

A sorok közül kiolvasható, hogy noha az ATP-szabályzat szerint a szereplőknek garanciapénzt most is tilos fizetni, ám a verseny promóciója néven beilleszthető a büdzsébe. Ezt a kiskaput használják ki Belgrádban.

 

(Lapszemle: 24.hu) * Miért kifizetődő Belgrádban ugyanazt az ATP250-es tornát megrendezni, melyről Budapest és a Magyar Tenisz Szövetség gazdasági megfontolások alapján 2020-ban lemondott? - teszi fel a kérdést a hírportál.

Vasárnap Andrej Rubljov 6-2, 6-7(4), 6-0-ra legyőzte Novak Djokovicsot a Serbian Open döntőjében, ezzel az orosz teniszező megnyerte azt az ATP250-es tornát, amelyet a szerb világelső saját, belgrádi teniszakadémiáján saját üzleti kockázatára rendezett.

Ennek kapcsán a magyar teniszrajongók is felkaphatják a fejüket, és nem csak azért, mert a koronavírus elleni oltás hiányában hosszú kihagyásra kényszerülő Djokovics elveszítette idei első döntőjét.

Már tavaly azzal szembesülhettünk, hogy Belgrád átvette fővárosunk helyét, szerepét, mert a korábbi kiváló teniszező, Ion Tiriac oda vitte az április eleji salakpályás tornáját. Azt, amelyet 2017-2019 között Budapesten rendezett meg a Magyar Tenisz Szövetség, de mivel az akkori MTSZ nem megfelelően gazdálkodott, negatív pénzügyi spirálba került, a maga előtt görgetett több milliárd forintos köz- és beszállítói tartozás miatt 2020-ben az akkori elnök, Szűcs Lajos, valamint a főtitkár, Richter Attila távozott posztjáról. Az új elnök Lázár János, illetve az új elnökség első intézkedései egyikeként felmondta a torna román jogtulajdonosával fennálló szerződést, a magyar rajongók pedig azóta nem láthatnak testközelből top100-as játékosokat, vagy legalábbis tavaly és idén áprilisban Belgrádig kellett utazniuk ezért.

A magyar teniszkedvelők ráadásul amiatt is irigykedhetnek, hogy hiába beszélünk ugyanarról a kategóriájú versenyről, a részt vevő teniszezők ranglistahelyezése, minősége között ordító a különbség. Míg Magyarországon a még kevésbé ismert, jó esetben feltörekvő, top50 és top100 közötti fiatal tehetségek adták a krémet, Szerbiában világsztárok szerepeltek. Például 2019 április elején, a budapesti torna győztese, az olasz Matteo Berrettini akkor még csak az 54. helyen állt az ATP-világranglistán (igaz, jelenleg már a 6.), a második Filip Krajinovic pedig a 109. pozíciót foglalta el (49. most). Belgrádban a világelső Djokovics és Rubljov (8.) mellett salakra lépett további két orosz menő, Karen Hacsanov (26.), és Aszlan Karacev (33.), valamint a chilei Christian Garin is (ATP 30.).

Mindezek után joggal merül fel a kérdés, miért kifizetődő Belgrádban ATP250-es tornát rendezni, és miért nem éri meg Budapesten? Hogyan tudnak Szerbiába világsztárokat csábítani, és miért nem sikerült ez a magyar szervezőknek? Pusztán csak Djokovics és a többi sztárteniszező a magyarázat rá, vagy más oka is van annak, hogy amíg Belgrádban napokon át megtelt a 7500 férőhelyes lelátó, Budapesten pangott a nézőtér?

Novak Djokovics az öccse, Djorge közvetlen irányításával két éve szervez tenisztornákat. Kicsiben kezdte, mert ő sem tudja másképp. Azt is tudja, az ATP250-es torna az a szint, ahova egy-egy top10-es teniszező nem nagyon ereszkedik le, mert egyszerűen nem éri meg neki. Még top50-est is csak garantált rajtpénzért lehet elcsábítani. Rubljov sem jött volna el, ha nem fűzné baráti szál a szerb világelsőhöz, de ettől még az orosz – ahogy Hacsanov, Karacev és Garin is – jelentős rajtpénzben részesült.

A cikk részletei ITT olvashatóak.

FaLang translation system by Faboba