Viszontagságos évek után ismét játékosként tért vissza a teniszpályára Füle Mátyás.

A jelenleg a BTC-n készülő teniszező tizenhét évesen, éppen első ATP-pontjainak megszerzését követően szakította meg először karrierjét.

Az idén 23 éves játékos Keller Lászlót tartja nevelőedzőjének, később azonban Morvai Árpádtól tanulta a legtöbbet.

Füle Matyi az őszi, 25 ezres tornán - Fotó: huntennis.hu

 

Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Ritka az olyan játékos, aki hosszú évek kemény munkájának gyümölcseként éppen addigi karrierje legnagyobb sikerét aratja, majd alig egy hónappal később szögre akasztja a teniszütőjét. Füle Mátyással azonban pontosan ez történt 2015novemberében, Thaiföldön. A nagykanizsai teniszező éppen tizenhét éves volt ekkor, s élete első ATP-tornáján nyomban értékes felnőtt világranglista-pontokat szerzett. A ma még mindig csupán 23 éves játékos azonban saját bevallása szerint nem tudta értékelni a történteket, igaz, már egy évvel korábban is érlelődött benne a korai „visszavonulás” gondolata. Pedig gyermekként még ő is profi álmokat szövögetett.

− A mi családunkban ez teljesen természetes volt, hiszen mindenki teniszezett – idézte fel a kétezres évek közepének nagykanizsai hangulatát Füle Mátyás, aki szerint féltestvére Füle Zsolt idején még nyüzsgő teniszélet jellemezte a Zala megyei várost, amely őt is magával ragadta. – Nővéremmel kezdtünk Márton Józsefhez járni, meghatározó mesterem azonban Keller Laci bácsi lett. Eleinte apukám példáját követve párhuzamosan fociztam is, ám egy hétvégén a labdarúgó meccs helyett anyukám a tenisztornára küldött. S bár jobban szerettem lábbal bűvölni a labdát, mint ütővel, igazából nem volt nagy trauma számomra, hogy a teniszpályán kötöttem ki. Azt is szerettem.

Ebben a sportág iránti vonzódásban pedig a családi kötődésen túl Keller Lászlónak is nagy szerepe volt, akit anyukájával maguk között csak Laci faternak hívtak a bizalmas kapcsolatból fakadóan. A kiváló szakember ugyanis igazi pedagógusként szigorúan és következetesen, ám annál nagyobb szeretettel és odaadással terelgette nemcsak Matyi, de valamennyi fiatal tanítványának az útját. Egészen 2011-ig, amikor egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Ausztriából a TC Braunau-tól.

− Bármennyire is kötődtem hozzá, megértettük a döntését, s mi Balatonboglárra kezdtünk járni Fekete Rudihoz, kéthetente pedig Budapesten, a korosztályos válogatott edzésein vettem részt. Az ingázós időszak azonban csak átmeneti volt, anyukámmal Budapestre költöztünk, mert nem akartak ilyen fiatalon kollégiumba íratni. Ő munkát keresett, miközben apu és a nővérem otthon maradtak. Nagyon nehéz időszak volt, de a családom minden áldozatot vállalt azért, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, s amihez tehetségem van. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok nekik – emlékszik fel a 2012-es Budapestre költözés körülményeire Füle Mátyás, aki a Tálentum TC-ben folytatta a csoportos edzéseket, egyénit pedig hol Mák Tibortól, hol pedig Gulyás Istvántól vett. A helyét azonban a jó csapat és közösség ellenére sem találta, így ezt követően edzett Pákai Norberttel, a Folyondáron Tatár Zsolttal és Bocskay Józseffel, sőt egy hónapot, bátyjánál, Füle Zsoltnál is töltött Németországban. Ám ott annyira magányosnak érezte magát, hogy gyorsan hazakönyörögte magát Magyarországra.

− Mindig fontosak voltak a barátaim, hogy a teniszen kívül is legyen társaságom, amelyik ismer és szeret. Az emberi kapcsolatokat az edző-játékos viszonyban is meghatározónak tartom. Így amikor azt kérdezi valaki, hogy ki volt az, akinek végül a legtöbbet köszönhetek, akitől a legtöbbet tanultam, akkor Morvai Árpád nevét mondom. S nemcsak a tenisz miatt. Emberileg is ő formálta rajtam a legtöbbet, nemcsak szakemberként kiváló, de teljes odaadással is foglalkozott velem. Olyan törődést mint amilyent tőle kaptam, máshol nem tapasztaltam. Életem legnagyobb eredményét is vele értem el, s bizony ő volt az, aki azonnal megérezte, hogy ez a Matyi nem az, aki meg akarja váltani a világot. Őt nem lehetett átverni, pontosan tudta, mi játszódik le egy játékos fejében és a szívében – utal Füle arra, hogy ekkoriban gyakorlatilag a szülei kedvéért játszott, így amikor kellett, hosszabb pórázra engedte. 2016. januárjában azonban egy rosszul sikerült edzés után, a fiatal játékos halálosan komolyan vette a „hazaküldést”, s meg sem állt Nagykanizsáig. Leérettségizett, s még a PTE sportmenedzseri szakára is beiratkozott, ami végül nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tenisz viszont egyre jobban hiányzott neki.

 

fule es kellner btc foto aleksandar kamasiEdzés a BTC-n Kellner Ádámmal

 

Aztán 2018 elején, a BTC városmajori indulásakor, Babos Csaba és Borsos Olivér hatására visszatért a pályára, majd néhány hónappal később ismét Morvai Árpádhoz csatlakozott, s lett szparing partnere többek között Hermán Benedeknek, Dobák Bálintnak és Sallay Péternek. Sokat ugyan nem keresett, mégis jól érezte magát, mert a tenisz is visszatért az életébe és szabadideje is bőven maradt. A nyári ob azonban a vártnál is jobban sikerült a számára, simán megverte Borsos Gábort, Nagy Petitől pedig csak döntő szettben kapott ki. Igazi örömteniszt mutatott be, s mivel még csak 19 esztendős volt, úgy gondolta, egy kis edzésmunkával ismét visszaverekedheti magát a legjobbak közé. Ebben Morvai Árpád is megerősítette, aki szerint ritka, hogy valaki a semmiből visszatérve így tudjon játszani. Az újabb közös munka 2020 januárjáig tartott, majd szabadúszóként adott edzéseket és szparingolt. De a helyét továbbra sem találta, a versenyzés egyre jobban vonzotta.

Ismét a családja nyújtott neki segítő kezet.

− Most a BTC-n vagyok „főállású” játékos, mert fejlődni szeretnék. A szüleim úgy döntöttek, biztosítják terveimhez az anyagi hátteret, hogy még egy ideig azt csinálhassam, amit most már a saját akaratomból, szívből szeretnék. Célom, hogy a jövő esztendőben minimum huszonöt versenyen elinduljak, s ezzel a ATP első ötszázába kerüljek – határozza meg 2022-es terveit Füle Mátyás, aki az erőnléti edzéseket is mindig fontosnak tartotta, s ebben a mai napig Kiss Dániel a példa számára. A Vasas szakembere kiváló egyensúlyt adott neki, egykori profi atlétaként minőségi munkára sarkallta. Igaz, ő már Nagykanizsán is egy atlétaedzőtől kapta meg az erőnléti alapokat.

Idei nagy döntéséhez, miszerint ismét nekivág az ITF-tornák világának, egy beszélgetés is hozzájárult, amelyet a nyári korosztályos ob-n Keller Lászlóval folytatott. A nevelőedző és tanítványa felidézték a közös múlt szép pillanatait, valamint Matyi személyes sorsát. A mester szerint a fiatal játékos által az évek során begyűjtött keserűséggel és csalódással, nagyon nehéz tisztán és könnyedén mozogni a profi teniszezők között. Mostanra azonban megérett arra, hogy mindezt megértse, feldolgozza és maga mögött hagyja. Különösen úgy, hogy az az ember, aki mindig is a legjobban bízott benne, most sem hagyta magára:

− Az én igazi hősöm az édesapám, aki lehetővé tette, hogy azt csináljam, amit szeretek. S mivel Zsolttal már előttem végig járta a „tenisziskolát”, nemcsak anyagilag tudott mögém állni, de abban is segíteni tudott, hogy mindig jó szakemberekkel dolgozhassam. Az igazi akaratot azonban magamban kellett megtalálnom, még ha jó néhány év késéssel is. Ígérni azonban semmit sem akarok, az idő majd választ ad a most még nyitott kérdésekre!

 

fule matyi es kellner foto aleksandar kamasi 2Füle Matyi és Kellner Ádám - Fotók: Aleksandar Kamasi

FaLang translation system by Faboba

teniszlexikon – rendelje meg itt online

Pályakereső