Két jó diplomát is szerzett a tengerentúlon Kovács Márk, most mégis teniszedzőként folytatja.

A korábbi sikeres korosztályos játékos számára fontos a csapatszellem, s ennek jegyében szeretne dolgozni júliustól a Vasas Körmöczy Teniszakadémián.

Kovács Márk szerint azokat a gyerekeket, akik versenyezni szeretnének, nem szabad visszatartani.

 

Kovács Márk és U12-es bajnok öccse, Marcell 2020-ban

 

Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Bár teniszkarrierjével kapcsolatban többször is joggal felmerülhetett volna Kovács Márkban a „Mi lett volna, ha…” kezdetű mondat, ő inkább úgy döntött, akkor is belevág elhatározásába, ha az a legkevésbé sem tűnik észszerűnek. Egyszerűen azért, mert a sportban nincs létjogosultsága a feltételes kérdéseknek, a kínálkozó lehetőségeket viszont nem szabad veszni hagyni. Az Idaho Egyetemen 2018. májusában pénzügyi, valamint közgazdasági diplomát szerzett, korábbi hazai korosztályos éljátékos július közepén a Vasas Körmöczy Teniszakadémián kezdi meg edzői pályafutását. S mindezért a Citibanknál lévő remek állását áldozza fel.

− Számomra csalódás, hogy nem lettem profi sportoló – sorolja a váltás melletti érveket Kovács Márk, aki Szávay Blankától hallott a lehetőségről, a Vasas teniszszakosztályának vezetőjével, Bocskay Józseffel folytatott rövid egyeztetését követő hétfőn pedig már fel is mondott munkahelyén, hogy álmait követhesse. – Kicsi gyerekkoromtól kezdve versenyeztem, és még a heti negyven-negyvenöt óra munkát követően is attól frissültem fel, ha az öcsém meccseit izgulhattam végig, illetve azon fiatal játékosokét, akikkel kevés szabadidőmben foglalkoztam. Sokaknak talán őrültségnek tűnhet, egy jó szektorban lévő biztos állást otthagyni az edzősködésért, hosszútávon azonban nem a bankok világában képzelem el magam, hanem valahol a versenysportban.

Nem véletlenül fogalmaz Kovács Márk általánosan, hiszen az ő első választása sem a tenisz, hanem a jégkorong volt. Két és fél évesen költözött szüleivel az Egyesült Államokba és nyolc volt, amikor hazajöttek. S bár családjában mindenki teniszezett, itthon is a hokit folytatta és csak tizenegy évesen vette az első hivatalos teniszórákat a CSO-KO-ban Ledényi-Kovács Viktóriától, majd Csordás Attilától. Tizenhárom évesen tette le végleg a hokibotot és ettől kezdve a tenisz lett az élete.

Ekkor Tóth Gyulával edzett a mai M.E.S.E helyén, majd a Sávolt Akadémián töltött közel egy évet, 16 évesen pedig az MTK-hoz igazolt, ahol a szakma legjobbjai foglalkoztak vele. Korosztályában mindig a legjobb négyben-ötben volt, az egyik legemlékezetesebb meccse a 2008-as U14-es ob-döntő volt, amelyet Tóth Csongor ellen vívott. Az ITF junior világranglistáján a 499. volt a legjobb helyezése 2012. augusztusában.

− Nem voltam magántanuló, így hiányozni sem igen tudtam a suliból, bár abban, hogy a szükségesnél kevesebbet utaztam, az is közrejátszott, hogy nem igazán voltak támogatóim. Három öcsém van, ezért nem várhattam el, hogy minden vagyonunkat rám áldozzák a szüleim – emlékszik vissza a karrierjét akadályozó problémákra Kovács Márk, aki elfogadta, hogy számára egy amerikai teniszösztöndíj lehet a legjobb megoldás. – Már 16 évesen is azért gyűjtögettem a nemzetközi pontokat, hogy minél jobb csapattal rendelkező, nívós egyetemre juthassak be. Ma már tudom, hogy jobban is választhattam volna, az őszi szezonban nem igen rendeztek versenyt a környéken, s a város is pici volt. New York és Budapest után hiányzott belőle az élet. Viszont a tanulástól semmi sem vonta el a figyelmemet, úgyhogy négy év alatt két komoly diplomát is szereztem. Végül a teljes nyugati partot bejártam, ami sok-sok tapasztalattal szolgált. Amikor végeztem, ismét a kiinduló problémával találtam magam szemben, mivel a közelben nem voltak nagyvárosok, nem találtam állást. Ráadásul a Trump-éra elején voltunk, és kezdő pozíciókba nem szívesen vettek fel külföldieket. Ezért hazajöttem és itthon gyorsan el is helyezkedtem.

 

kovacs mark idaho

 

Azt azonban soha nem felejtette el, hogy milyen fontos az Amerikába igyekvő teniszezők tájékoztatása, ezért barátjával és korábbi csapattársával Kaszás Benjaminnal sok játékosnak segítettek a helyes választásban. Egészen más lehetőségei vannak ugyanis egy hazai szinten sikeres sportolónak és egy az ITF világranglistáján jó pozícióban lévőnek, miközben sok más egyéb tényezőre is figyelni kell a jelentkezés során. A teniszhez fűződő viszonyában is azért alakult ki egy se veled se nélküled kapcsolata az egyetemen, s akart visszatérni a hokihoz, mert az edzések és a meccsek szempontjából voltak gyengébb évei is. Kivéve az utolsót, amikor attól való félelmében, hogy a diplomaosztót követően élete végéig egy irodában fog ülni, belevetette magát a versenyek világába. Sőt az edzősködést is megpróbálta, rangidősként rendre beült csapattársaihoz a padra, s már-már segédedzőnek tekintették.

− Korábban szerettem hátulról, védekező stílusban játszani, hiszen a hokinak köszönhetően jó volt az állóképességem – beszél a tengerentúlon szerzett tapasztalatairól Kovács Márk. – Kemény borításon azonban támadóbb szellemben kellett fellépnem. A röpte sem volt az erősségem, ám egyetemi éveim alatt nagyon sokat párosoztam, így ebben is javultam. Amerikában a csapatszellem a meghatározó, a munka ennek jegyében zajlik, még akkor is, ha a tenisz egyéni sport. Éppen ezért én is a közösség erejét, az együtt, egymásért végzett munka fontosságát szeretném képviselni. S bár itthon sokan próbálják meg önállóan, pusztán szülői támogatással bejárni ezt a nagyon nehéz versenyzői utat, én nem igazán hiszek benne. A hasonló korú gyerekek társasága minden életszakaszban fontos, a csapat ereje pedig még az egyes meccsekre is rá tudja nyomni a bélyegét. Úgy látom, a Vasasnál most valami hasonlóban gondolkodnak, többek között ezért is ragadtam meg a kínálkozó lehetőséget.

Kovács Márk nem véletlenül érvel a csapat fontossága mellett, hiszen ő az egyedüllétet is megtapasztalta. Nemcsak az egyetemi évei alatt volt saját magára utalva, de már jóval korábban is. Mivel szülei dolgoztak, édesapja sok esetben még a külföldi tornákra is csak kivitte, letette, majd a meccsek után érte ment. Márk pedig mindig jól elboldogult, amiben az is közrejátszott, hogy New Yorkban nőtt fel, tökéletesen beszélt angolul, nem jött zavarba egy idegen környezetben. Az igazi önállóság útján azonban a páratlan csapatszellem ellenére is Idahoban indult el.

− Az egyetemi tenisz szinte egy egészen más sportág. Az amerikai foci légkörét viszik bele, még a meccsek alatt is olyan hangzavar uralkodik, hogy aki ott megtanul játszani, azt soha többé, semmi nem fogja zavarni – mesél tovább amerikai tapasztalatairól Kovács Márk, aki ennek köszönhetően bárhol és bármikor rezzenéstelen arccal képes pályára lépni. S ha holnap nyerne a lottón, akkor biztosan megpróbálkozna egy profi karrierrel. Ám addig is, legkisebb öccsét, Marcellt segíti, aki a Pasarét TK játékosa és a 2020-as fedett pályás U12-es ob fiúbajnoka egyesben és párosban egyaránt. Most, hogy több ideje lesz, vele is gyakrabban szeretne foglalkozni. Látja a benne rejlő lehetőséget, még akkor is, ha pontosan tudja, milyen nehéz a legjobbak közé vezető út. Szerinte itthon is van elég tehetség, akik közül többen már csak egy lépésnyire vannak az igazi sikertől.

− Úgy gondolom, hogy a hozzáállással van nálunk a probléma, a befektetett munka az, ami hiányzik ehhez az utolsó lépéshez. S bár Amerikában néha már eltúlozzák az erőnléti edzéseket, abban azért igazuk van, hogy felépített test, valamint tökéletes fizikai kondíció nélkül ma már lehetetlen eredményt elérni. Egy idő után, ez válik a legfontosabbá, egy képzett játékos tenisztudása kevesebb edzéssel sem esik szét felnőttként. Megfelelő kondi, pihenés és regenerálódás, vagyis profi szemlélet nélkül viszont semmire sem mész a szép ütésekkel. Nekem szerencsém volt a hokival, jól kiegészítette a teniszemet, de a foci sem rossz, hiszen jó állóképesség és gyorsaság szükséges hozzá – érvel az erőnléti képzés fontossága mellett Kovács Márk, aki szerint mindennél fontosabb, hogy a fiatalok szeressék a teniszt, aki versenyezni akar, azt nem szabad visszafogni. A korai kiégés akkor következik be, ha valaki a szülei vagy az edzői kedvéért játszik. Sok-sok meccsel a kézben és a lábban lehet profi karrierről álmodni, s ennek kapcsán jut csak eszébe, vajon mi lett volna, ha ő maga is korábban kezdi a teniszt. Ezt a gondolatot azonban hamar elhessegeti, hiszen pontosan tudja, a „Mi lett volna, ha…” kezdetű mondatoknak semmi értelmük. Inkább a „belevágok” és „megpróbálom” szavakat használja, hogy soha semmit ne kelljen megbánnia. A bankszektor pedig megvárja.

 

kovacs mark 2020

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső