Több mint két évtizedes profi karrierje végére tett pontot Arn Gréta, aki a női világranglista 40. helyén érte el 2011-ben pályafutása legjobb pozícióját. A német és magyar színekben egyaránt versenyző teniszezőt akarata, kitartása és munkabírása, s egy kiváló edző, az olasz Vittorio Magnelli szakértelme repítette a top50-be. Gréta elképzelhetőnek tartja, hogy edzősködésre adja a fejét, most azonban belsőépítészeti tanulmányaira koncentrál új hazájában, Svájcban.

 

Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Kisebb fajta szenzációt keltett 2019 áprilisában Arn Gréta a mexikói Monterreyben megrendezett WTA tornán. Az akkor 39 éves teniszező szerencsés vesztesként jutott fel a főtáblára, ahol az első fordulóban 7:5, 3:6, 7:5-re verte a világranglista 102. helyén álló Lara Arruabarenát. Miközben ő éppen a 403.-on tanyázott.

Persze az eredmény csak azok számára volt meglepő, akik nem ismerték Grétát, és hihetetlen küzdeni tudását, akaratát, elszántságát. No és az előéletét, hiszen a német-magyar teniszező 8 évvel korábban a női világranglista 40. helyén érte el legjobb pozícióját, és huszonhat esztendős profi karrierje során háromszor is (2002, 2010, 2011) a top100 tagjaként zárhatta az évet. A tudása tehát kétségtelenül megvolt ahhoz, hogy bárkit, bárhol legyőzzön.

De vajon hány sportolónak lett volna kedve egy olyan megpróbáltatásokkal teli pályafutás után, mint amilyen az övé volt, még a negyven kapujában is a visszatérésre gondolni? A kérdés költői, amelyre Gréta természetében kell a választ keresni. Őt ugyanis soha nem érdekelte, mit gondolnak róla mások, s minél nehezebb volt egy feladat, annál nagyobb kedvvel végezte.

Az önállóságot is korán megtanulta, úgy tizenkét éves kora táján, a dunaharaszti HÉV megállóban, a 6 óra 10-es szerelvényre várakozva. Azzal utazott reggelente Pesterzsébetre, hogy Zsitva Zsolt edzésein részt vehessen. Később az Építők pályájára költözött tovább a csapat. A napi hat órányi edzés mellett magántanárok segítettek az ígéretes teniszpalántáknak, hogy az iskolában se maradjanak le túlságosan. Gréti pedig este hullafáradtan várta ismét a HÉV-et, immáron hazafelé. E napirend alól csak az volt a kivétel, amikor édesapja autóval érte jött, hogy az Elektromos pályára vigye, ahol Bányai Gáborral gyakorolt még egy kicsit…

– A Húsosnál kezdtem teniszezni hét évesen, Úri Zsolt volt az első edzőm – emlékszik vissza a kezdetekre, és a mai Lurdy-ház helyén álló teniszpályákra Arn Gréta, aki bár többször is visszatért karrierje során, most már biztos abban, hogy nem lesz több fellángolás. – Igazából édesapám álma volt, hogy teniszező legyek, azután én is megszerettem és szép lassan az életem nélkülözhetetlen része lett. Kicsiként is ügyes voltam, kevés energia-befektetéssel utolértem a nálam többet gyakorlókat, de valójában az akaratos karakterem és a nagy munkabírásom tett később sikeressé. Telente a Csepeli Papírgyár egyik irodaépületébe jártunk át edzeni, ahol a második emeleten volt egy tökéletes betonalapú teniszpálya. A betört ablakok miatt hideg volt, néha mínuszokban kellett gyakorolnunk, de ez sem engem, sem Zsoltot nem érdekelte. A mai napig nem értem, hogy kerülhetett oda egy pálya, nekünk azonban nagyon jól jött.

A hazai kezdeteket követően Gréta Németországban folytatta pályafutását, amikor szülei ott vállaltak munkát, s az édesapja német származásának köszönhetően még az állampolgárságot is megkapta. Kisvártatva U16-os bajnok lett új hazájában, ám ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy ettől kezdve minden feltétel adott volt a profi karrier felé. Sőt. Ekkor alakult ki benne az a kettősség, amelytől a mai napig nem tudott megszabadulni, s most már vélhetően nem is fog.

– Németországban mindig túl magyar voltam, itthon pedig túlságosan német – beszél erről a furcsa helyzetről az otthonát végül egy harmadik országban, Svájcban megtaláló Arn Gréta, aki a későbbiek során talán megpróbálkozik majd az edzősködéssel, pillanatnyilag azonban belsőépítészeti tanulmányai számára a legfontosabbak. – Ennek a furcsa kettősségnek köszönhetően lettem magányos farkas, nagyon hamar megtanultam, hogy senki másra nem számíthatok, csakis magamra. De ez egyáltalán nem rossz dolog. Attól, hogy egyedül vagyok egy adott helyzetben, az nem jelenti azt, hogy el vagyok veszve. Gyakorlatilag tizenhárom évesen hagytam el a szülői házat, ami kirívóan korai időpont, de a tenisz arról is szól, hogy nagyon korán fel kell nőni hozzá fejben. A pályán is minden pillanatban fontos döntéseket kell hozni, s ha erre nem vagy képes, az nagyon gyorsan visszaüt. Biztosan sokan irigyeltek azért, hogy Németországban készülhetek, de igazából soha nem vettek be a csapatba, megtűrt személynek éreztem magam. Az első ITF-tornákra is apukám kísért el. Emlékszem, Pozsonyban debütáltam, és a kvalifikációból azonnal az elődöntőbe jutottam. Akkoriban nagyon nehéz volt az előrelépés, ezért a nyolc nyert meccsért összesen másfél pontot kaptam.

A köztes lét okozta kettősség miatt Gréta korán a felnőtt mezőnyben találta magát, hiszen már 15-16 évesen fel kellett adni azt az álmát, hogy junior Grand Slam tornákon indulhasson. Németországban ugyanis hiába került be a korosztályos válogatottba, az utazó csapatokból rendre kimaradt és anyagi támogatást sem kapott. A fiatal játékos maga választotta a tornáit is, leginkább a pénzdíj nagysága alapján. Ebben az időszakban a német szövetségtől kapott egy szobát a szövetségi központban, amely a hétvégékre teljesen kiürült, így a szociális élete szinte a nullával volt egyenlő. Vonattal utazgatott a versenyekre, s csak abban bízhatott, hogy minél előbb a legjobbak közé kerülhet. Ez 2002-ben sikerült is hiszen már 81. volt a világranglistán, de rossz menedzsment kezébe kerültek az ügyei, így az álom rémálommá vált.

– Nagyon mély válságba kerültem, a vitánkból bírósági per lett. Nem tudtam feldolgozni a történteket, ezért huszonnégy évesen abbahagytam a teniszt – idézi fel a 2003-ban történteket, amikor végül Amerikából visszaköltözött Németországba, ahol egy német edző a cégénél rendezvényszervezői állást kínálva próbált meg segíteni rajta. Meg akarta mutatni neki, hogy a teniszen kívül más is van, Gréta pedig a sportversenyek reklámjainak kezelésében is jól feltalálta magát. De legfőképpen időt nyert és regenerálódott. Addig, amíg a belső hang ismét pályára nem szólította. – Visszamentem Amerikába Karim Balagh-hoz, a floridai családi házuk vendégszobájában laktam, fél év alatt újra felépített és a kétszáz környékére jöttem vissza. Ekkor azonban kaptam egy mélyvénás trom

bózist, amelynek a sok repülés és egy genetikai hajlam volt az oka. Megint elveszítettem nyolc hónapot, és ismét az elejéről kezdtük az építkezést. Tíz hónappal később, a kvaliból indulva nyertem az első WTA tornámat, Estorilban.

 

arn greta

 

A top50-hez azonban arra is szükség volt, hogy végre megtalálja a hozzá illő edzőt Vittorio Magnelli személyében. A francia top10-es játékos, Sandrine Testud korábbi edzőjével és férjével a szerencse hozta össze, hiszen pont annak az olasz klubnak volt a vezetőedzője, amelynek női csapatát Gréta is erősítette. A kiváló szakembernek megtetszett a magyar lány akarata, önkínzó, mindent elviselő, kibíró személyisége és mellé állt.

– Bár mindig jöttek emberek, akik segítettek, gyakorlatilag huszonnyolc éves koromig, vagyis addig, amíg Vittorioval nem találkoztam, egyedül róttam az utamat – hangsúlyozza az olasz edző szerepét Arn Gréta. – Ő tanított meg a sportág lényegre, olvasni a játékot és jól mozogni a pályán. Neki köszönhetem, hogy bevitt a legjobb ötvenbe, és hogy igazi teniszező lett belőlem. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, és a négy évvel ezelőtti immáron utolsó visszatérésemkor is ő indított el az úton. Négy év kihagyást követően két hónapot vállalt az elején, hiszen akkor már tudta, nem szeretne többé utazni, nekem azonban mindenképpen segíteni akart. Segített is, hiszen kilenc versennyel visszajöttem a háromszázon belülre. Jó ötlet volt a visszatérés, élveztem is, de nem volt annyi támogatóm, hogy a maximumot ki tudjam hozni magamból. Pedig még most is fitt vagyok, a testem bírja, a tudásom megvan. Az akarattal pedig soha nem volt gondom.

Amikor 21 évesen, életében először Wimbledonban felkerült a kvalifikációs táblára, belopakodott a centerpályára és körbejárta a szentélyt. Úgy érezte képes lenne itt is nyerni, csak ki kell várnia az idejét. A német mentál edzője által kitartása kapcsán „Kelj fel Jancsinak” becézett játékosnak végül azonban nem adatott meg, hogy megvalósítsa ezt az álmát. A 2012-es Australian Open második fordulójában azonban olyan emlékezetes, több mint háromórás meccset játszhatott Dominika Cibulkova ellen, hogy még Andy Murray meccséről is inkább hozzájuk kapcsolt a televíziós közvetítés. A gigászi küzdelmet végül Gréta nyerte egy 10:8-as harmadik szettben – az akkor vesztes szlovák teniszező pedig egy évvel később már döntős volt Melbourne Grand Slam tornáján.

 

arn 2012

 

– Alkatom és az egyéniségem egyaránt tökéletes volt a versenyzésre. Minél több követ hengergettek elém, én annál nagyobb lendülettel vágtam át rajtuk. Azokból az akadályokból merítettem az energiámat, amelyekbe mások már régen beletörtek volna. Pedig nekem is sok minden fájt, csak éppen megtanultam kezelni és eltűrni a rossz dolgokat. Talán, ha lett volna mögöttem egy csapat, akkor tényleg játszhattam volna Wimbledonban a centerpályán. De ez most már a múlt, én pedig boldog vagyok a jelenben – vonja meg karrierje mérlegét Arn Gréta, akit a kétlaki élet továbbra is kisért, igaz, ma már Svájc és Magyarország között kell idejét megosztania. A tenisz helyét pedig a belsőépítészet vette át, amelyben vélhetően ugyanolyan sikeres lesz, mint volt a pályán, több mint harminc éven át.

*

ARN GRÉTA (Budapest, 1979. április 13. –), WTA profi játékos, olimpikon, 2011-ben az év magyar teniszezőnője, magyar bajnok (2019).

1997–2014 között versenyzett a profik között, majd két éves kihagyás után 2017-től tért vissza. Karrierje során kétszer nyert egyéniben WTA-tornát. 2007-ben Estorilban a fehérorosz Viktorija Azarenka ellen nyerte a döntőt 2:6, 6:1, 7:6-ra (a torna során győzött a későbbi világelső dán Caroline Wozniacki ellen is), 2011-ben az új-zélandi Auckland verseny fináléjában a belga Yanina Wickmayert verte 6:3, 6:3-ra, de menet közben legyőzte az orosz Marija Sarapovát is), emellett öt egyéni és négy páros ITF-tornagyőzelmet mondhat magáénak. Pályafutása legjobb világranglista-helyezése egyéniben a negyvenedik volt, ezt 2011 májusában érte el.

2017-ben újrakezdte karrierjét. Szeptemberben Balatonbogláron elveszítette a szlovén Polona Hercog elleni finálét, ám októberben a kanadai Saguenayben megrendezett ITF-versenyt már sikerült megnyernie, a döntőben a holland Bibiane Schoofs elleni győzelemmel zárta profi pályafutását.

2019-ben országos fedettpályás magyar bajnokságot nyert.

 

20190220arn greta

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső