A Nemzetközi Tenisz Szövetség bírók számára tartott rendszeres online továbbképzéseinek sorozatában a napokban a US Openről láthattunk, hallhattunk egyenes közvetítést.

Az eseményt Nyirő László aranyjelvényes nemzetközi versenybíró foglalja össze.

 

Az online szeminárium moderátora Anastasia Kosheleva volt, akit hazánkban is láthattunk valamikor a 2000-es évek elején a Rómain, akkor még mint bronzjelvényes játékvezetőt. Most ő felelős az „Education Portal”, tehát az oktatási panel működtetéséért a nemzetközi teniszbírók honlapján.

A többi megszólaló is a fiatal nemzedék képviselője volt, ők kalauzoltak bennünket végig a new York-i szállodától a pályáig. Bemutatták a szigorú biztonsági protokoll minden lépését, amit be kell tartaniuk.

Szokatlan procedúra, az biztos. Mindent fertőtlenítenek mindenki után, és még a játékvezetői mikrofon is mérkőzésenként újabb és újabb védősapkát kap, nehogy azon telepedjen meg a vírus.

Számomra a legszimpatikusabb intézkedés az, hogy a labdaszedők nem nyúlhatnak a játékosok törülközőihez, tehát nem ugráltathatják szegényeket minduntalan, akár minden labdamenet között. Jó lenne, ha ez így is maradna majd a vírus utáni világban is, mert amúgy is éppen eléggé gusztustalan mások átizzadt törülközőjét fogdosni. Ráadásul úgy tűnik, a játékosok egész jól  alkalmazkodnak ehhez az új rendhez, ritkán lépik át a labdamenetek között rendelkezésükre álló 25 másodpercet csak azért, hogy a pálya sarkához, vagy a székükhöz elvándoroljanak törülközni.

Természetesen slágertéma volt Djokovics leléptetése, és ennek kapcsán nem árt felidézni a „háromból-kettő” ökölszabályt, vagyis a labdaelütés, ütőeldobás megítélésének három kritériumát.

Ezek a szándék, az erő és a következmény.

Jellemző példák: a játékos lepattintja az ütőjét, nem erősen és nem a rongálás szándékával, de pechjére az elreped. A három kritériumból itt csak egy, a „következmény” valósult meg, tehát nincs büntetés.

Ha legalább két kritérium fennáll, akkor automatikus a büntetés, és ennek mértékét a következmény súlyosságához kell igazítani.

Emlékezetes eset Tim Henman leléptetése Wimbledonban, amikor erősen maga mögé ütötte a labdát anélkül, hogy hátranézett volna, és pechére éppen keresztbe szaladt mögötte egy labdaszedő, akit jól fejbe trafált. A gyerek össze is esett. Szerencsétlen véletlen történt, a következményért való felelősség viszont a játékost terhelte.

Itt tennék egy rövid kitérőt annak a bemutatására, laikusok mennyire rosszul értelmeznek szabályokat. Néhány héttel a Henman eset után a magyar CSB-ben történt egy óvási ügy.

Az egyik játékos nem erősen, nem célzottan, csak magasan ívelve kiütött egy labdát a pályáról, és az  véletlen egy néző hátára hullott, akinek a meglepetésen kívül az égi világon semmi baja nem esett.  Megállt a játék, az ellenfél azonnali leléptetést követelt, mondván, hogy aki eltalál valakit, azt le kell léptetni, mert Wimbledonban is így csinálták.

Mondanom sem kell, hány fórumot járt meg, amire nyugvópontra jutott az ügy. Végül a panasztevő is belátta, hogy a két eset közé nem lehet automatikusan egyenlőségjelet tenni, tehát alaptalan volt az óvás.

A szakmánk szempontjából az igazi slágert a HE Live, vagyis a Sólyomszem rendszer élő, labdamenet közbeni kipróbálása, működtetése jelentette. Eddig ez a rendszer a salakpályán megszokott  „labdanyom keresés” funkcióját töltötte csak be, vagyis pontbefejező ütés után lehetett kérni a visszajátszást. Ilyenkor a kamerák képét összegezve a számítógép kikalkulálja a labda földet érésének valószínűsíthető helyét és meghozza a döntést.

Nem így mostantól! A kamerák által követett röppályát a számítógép folyamatosan elemzi, és amennyiben kint látja a labdát, egy hangszóró bemondja, hogy „out”! Természetesen a székbírónak továbbra is jogában áll korrigálni az ítéletet, amennyiben egyértelmű tévedés, technikai hiba  történik. Még a lábhibát is figyeli a gép, ennek érdekében külön kamerát szereltek fel, amelynek  jelzése a székbíróhoz jut el.

Vannak, akik szerint ez jelenti majd a Grand Slameken és a nagy tornákon a vonalbíráskodás halálát.

Persze, nem eszik ilyen forrón a kását, ez az egész technika még gyerekcipőben jár. A US Open két stadion-pályáján nem is használták, csak a külső pályákon folyt a tesztelés.

Az azonban kétségtelen, hogy az embert, ahol csak lehet, először segíti, később felváltja a gép, tehát egyszer valóban eljöhet a vonalbírók alkonya.

Még nem tudni, hogy a játékosok mit szólnak mindenhez, de egy támogatója már biztosan lesz az új technikának Novak Djokovics személyében...

 

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső