Nyomtatás

Balázs Attila és Nagy Péter a Kőér utcában találkozott a helyi klub fiataljaival.

A közös délelőtt során a két Davis Kupa-játékos előbb bemutatót tartott az ifjú teniszezőknek, majd mindenkivel játszott egy kört és válaszolt a felmerülő kérdésekre.

Punyi Gábor edző szerint különösen fontos, hogy a jelenlegi éljátékosok személyes példájukkal és jelenlétükkel „kampányoljanak” a magyar tenisz mellett.

 

Gy. Szabó Csilla írása * Nemcsak teniszezőket oktat Punyi Gábor a Kőér utcai régi Spartacus-pályán, de közösséget is épít. A PG Tenisz és Sport Club Egyesület alapítója szerint pedig ehhez az is elengedhetetlen, hogy fiatal tanítványai a magyar tenisz jelenlegi legjobbjaival személyesen is találkozzanak. Azokkal, akik pontosan onnan indultak, ahol most ők ismerkednek a sportág alapjaival, tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően azonban igen messzire jutottak.

A jelenlegi elsőszámú férfi teniszezőnk, Balázs Attila (ATP 76.) és a magyar Davis Kupa-csapat bravúrembere, Nagy Péter (ATP 533.) volt kedden délelőtt az a két példakép, aki meglátogatta Punyi Gábor tavaly áprilisban létrehozott klubjának fiataljait.

− Évek óta nem jártam itt, pedig a szomszédos Száva utcai iskolában tanultam, s az uszodában kezdtem a sportpályafutásomat – tekintett körbe kissé meghatódva Balázs Attila, amikor a program előtt a klubház teraszán örömmel üdvözölték egymást egykori edzőjével. – Nem igazán fogott meg az úszás, szerencsére itt voltak ezek a teniszpályák, amelyek sokkal jobban érdekeltek. Szinte minden fűszálat ismerek, sok szép emlék köt ide, amelyekre most, a sikerek idején is jól esik visszagondolni.

De nemcsak az élmények hozták Balázs Attilát ismét a Kőér utcába, hanem az elkötelezettség is, amellyel egykori edzője és a jövő nemzedékei iránt érez. Utóbbit hangsúlyozta Punyi Gábor is, a „sztártalálkozó” ötletéről mesélve:

− Sem Atit, sem Petit nem kellett hosszasan invitálni, első szóra igen mondtak a felkérésemre, ami nagyon jól esett. Ám ennél is fontosabbnak tartom, hogy manapság, amikor olyan kevés gyerek választja a teniszt, az aktív és sikeres játékosaink éljenek az alkalommal és népszerűsítsék sportágunkat. Ők jelentik az igazi vonzerőt a kicsik számára, különösen akkor, ha személyesen láthatják, megérinthetik, kérdezhetik őket.

 

punyiBalázs Attila, Punyi Gábor és Nagy Péter

 

A PG Tenisz diákjai a pillanat fontosságát pontosan megérezve, őszinte csodálattal figyelték Balázs Attila és Nagy Péter közös bemelegítését, a kedvükért bemutatott alapgyakorlatokat, majd a 10-es tie-breaket, amelynek eredményét nem is áruljuk el, hiszen nem ez volt a lényeg. A két kiválóság a forróság ellenére sem kímélte magát, s olyan trükköket mutatott be a fiataloknak, amelytől sokuknak tátva maradt a szája. Ati és Peti pedig csak mosolygott és élvezettel végezte a dolgát.

A közel egyórás bemutatót követte a délelőtt fénypontja, vagyis a közös játék. Balázs Attilával  elsőként egy nyolcéves kisfiú, Erdei Benedek üthetett, aki olyan ügyesen adogatta vissza a labdákat, hogy Punyi Krisztina, a klub erőnléti edzője meg is jegyezte: „Erre születni kell, Piros Zsombi volt hozzá hasonló!” A Csendes Zsolt bácsihoz két éve járó Beni pedig akkurátusan adogatta vissza a labdákat, s egy percre sem tűnt megilletődöttnek. Pedig amikor a gyakorlás után példaképeiről kérdeztük, gondolkodás nélkül Fucsovics Márton és Balázs Attila nevét vágta rá:

− Nagyon jó érzés volt Attila ellen játszani – mondta a fiatalember elfogódottan, aki láthatóan otthonosabban érezte magát néhány perccel korábban a pályán, mint az interjúalany szerepében. A teniszről és a későbbi terveiről is csak annyit mondott: élvezi a játékot.

Ezen a kedd délelőttön azonban nemcsak ő, mindenki így volt ezzel a Kőér utcában. Akár játékosként üthetett a két magyar teniszezővel, akár nézőként figyelhette az eseményeket. A közös ütögetést, amelyben mindenki sorra került, rögtönzött beszélgetés követte, amelyben a tenisziskola fiataljai bátran kérdezhettek Attilától és Pétertől. A játékosok pedig a legnagyobb őszinteséggel válaszoltak nekik.

A kérdés-felelek során kiderült, hogy Balázs Attila jelenlegi edzőjével, Szendrei Dániellel közösen úszott a Spartacusban, utóbbi azonban sokkal tehetségesebbnek bizonyult, s ezért választotta végül az öttusát. Ezt követően mindketten a saját útjukat járták, s csak néhány éve kezdtek együtt dolgozni. Dani, mint edző, Ati pedig mint játékos. A közös sikerhez, amely idén a Top100-ba repítette őket, nehéz és lemondásokkal teli út vezetett, amelyet Attila ma már büszkén vállal, s szerinte ez nem is történhetett másképpen. Ebben azonban annak is része volt, hogy olyan edzőt, kísérőt talált gyermekkori pajtása személyében, akivel jóban-rosszban, örömben-bánatban osztozva baráti kapcsolatot is ápolhat.

 

tabor copy copy copy

 

A teniszezők magányos utazásaival kapcsolatban feltett kérdésre Nagy Péter saját példáját hozta fel. Őt ugyanis a középiskola elvégeztével a családja küldte ki egy amerikai egyetemre, ahol nem volt más választása, mint önállóságot tanulni. Utóbbinak pedig a teniszpályán is nagy hasznát vette, jóllehet többször is hangsúlyozta, annyira szereti a teniszt, hogy még az utazások magányossága sem tudta ettől elriasztani. Sőt. Kifejezetten büszke arra, hogy egyedül is képes elérni a céljait, amire akkor van igazán esély, ha valaki megtalálja önmagát, s legfőképpen kitartóan, szorgalmasan dolgozik. Eddigi karrierjében is csupán azt bánja, hogy erre nem jött rá sokkal korábban, már tizennégy-tizenötéves korában.

A két teniszező személyes tapasztalatai alapján azt a tanácsot adta az őket érdeklődéssel figyelő fiataloknak, hogy soha ne csüggedjenek, hiszen a helyesen feldolgozott kudarcok is az előmenetelüket szolgálják. Ne koncentráljanak egyetlen meccsre, sokkal inkább a fejlődésre, amely elengedhetetlen feltétele a sikernek.

A kérdések között persze voltak viccesek is, s mindketten bevallották, pici korukban bizony többször is sírtak a pályán. És soha nem örömükben. Ám ahogy nőttek, az érzelmileg nehéz helyzeteket is egyre rutinosabban oldották meg.

S hogy mi is volt oly vonzó számukra a teniszben kisgyermekként? Ati számára a szép színes ütő, Petinek pedig maga a labda. Még az oviban is ez volt a jele.

Balázs Attila és Nagy Péter utolsó intelme az volt, hogy mindenképpen fogadják meg Gábor bá’ és Kriszta néni tanácsait, ha már ilyen kiváló mesterekkel hozta össze őket a sors.

„Ja, és a vicceket jegyezzétek meg!” – tette hozzá a legjobb magyar teniszező, aki a közös ebéden már nem is vehetett részt, hiszen klubjában, a Budapest Tenisz Centrumban várták a doppingellenőrök. Utóbbiak nem fogadták el kifogásként, hogy éppen a hazai teniszutánpótlás egy kis csoportja számára tart „motivációs tréninget”.

FaLang translation system by Faboba