A HE-DO Hungarian Challenger Open apropóján a kulisszák mögött jártunk és a labdaszedő fiatalok életébe kukkantottunk be.

Az MTSZ labdaszedő akadémiájának adatbázisából kikerülő gyerekek számára minden torna felejthetetlen élmény.

Indulás munkába, irány a BOK-csarnok - Fotó: Facebook

Gy. Szabó Csilla írása * Pontosan két évvel ezelőtt hívta életre labdaszedő akadémiáját az MTSZ. S bár már megszületése pillanatában hasznos és jó ötletnek tűnt, a kényszerűség játszotta a legnagyobb szerepet a kezdeményezés elindításában. A WTA és ATP Tour rangos tornáinak hazai színvonalas megrendezéséhez ugyanis már olyan fontos kisegítő személyzetre is szükség van, mint amilyenek a labdaszedő gyerekek.

Természetesen nem volt könnyű feladat, egyik percről a másikra, elegendő, a szabályokat is értő, lelkes fiatalt találni a feladatra, mára azonban már olajozottan működik a gépezet. Az első felhívásnak köszönhetően kialakított adatbázis évről évre bővül, s a programban résztvevők szerint valódi csapatot alkotnak a labdaszedő gyerekek, akik nemcsak a kiemelt események kapcsán jönnek össze, de ha tehetik, a hétköznapokban is tartják egymással a kapcsolatot. Igazi teniszbarátságok alakultak ki a WTA és az ATP Tour sztárjainak árnyékában. 

– A gyerekek többsége maga is teniszezik, így a szabályokat alapvetően már ismerték – avat be a különleges foglalkozás rejtelmeibe Kántor Anikó, az akadémia vezetője. – Az adatbázisunk folyamatosan frissül, ha valaki kiöregszik, akkor fiatalok lépnek a helyére. A képzéseinket azért tartjuk közvetlenül a nagy versenyek előtt, mert minden esetben a versenyigazgatók egyéni elvárásaihoz kell igazodnunk. Van, aki a vonalbírákkal egy időben szereti cserélni a labdaszedőket, van, aki épp ellenkezőleg, s a bevonulást is többnyire egyedi módon kérik. Az erre vonatkozó információkat én kapom meg a torna előtt, s ehhez igazodva készítjük fel a fiatalokat a konkrét eseményre.

A BOK-csarnokban idén a férfiak ATP-versenyével kezdődött a nemzetközi szezon. A pálya szélén pedig hosszúujjú, kék pólóikban a labdaszedő gyerekek is lelkiismeretesen végezték a munkájukat. S bár örömmel és lelkesen hozták vitték a sztárok törülközőjét, adogatták a labdákat, valójában nem is olyan könnyű feladat az övék. A viadal elején, amikor még egymást-követik a mérkőzések, bizony reggel 8-tól este 10-ig állniuk kell a sarat.

A rákoskeresztúri Fitt Tenisz Klub 18 éves játékosa, Berényi Dénes, aki két évvel ezelőtt a közösségi médiában megjelent felhívásra jelentkezett, nem is titkolja, hogy estére már igencsak elfáradnak:

– A késő esti meccseknél azért már mi is drukkolunk, hogy minél előbb vége legyen, ezért annak szorítok, aki éppen vezet. Nagyon hosszúra tud nyúlni egy nap, nekünk pedig végig koncentrálnunk kell, egy pillanatra sem hagyhatunk ki. Nagyon szeretem a teniszt, hatalmas élmény testközelből látni a sztárokat. A legizgalmasabb persze az, ha magyar játszik, szerencsére Szintai Dávid meccsén éppen „szolgálatban voltam”.

A Pestszentlőrinci Tenisziskola játékosa, Dudás Szilveszter és a Cso-Ko Teniszsuliból érkezett Urvölgyi Marcell mindketten 13 évesek és egyet értenek abban, hogy miként a pályán, úgy a pálya szélén is minden fejben dől el. Előbbi szerint, ha fejben ott vannak, akkor nem is hibáznak, s bár ő felnőtt korában inkább zenélni szeretne, hobbiként azért most még a tenisz az első:

– Nincsenek példaképeim, nem szeretnék senkire sem hasonlítani. Mindig tanulok a hibáimból és a saját stílusomat próbálom kialakítani. Egyébként a sztárok sem egyformák, a cseh Kolarpéldául volt, hogy maga hozta oda a törülközőjét, érte sem kellett mennem.

Urvölgyi Marcellnek viszont van példaképe. És nem is véletlenül az, aki. Már tavaly szeptemberben, a Csehország elleni Davis Kupa-mérkőzésen is labdát szedett, mégpedig Piros Zsombor és Jiry Vesely elleni ötszettes találkozóján.

−Ahogy Zsombor visszajött azon a meccsen, az valami fantasztikus volt – emlékezik vissza lelkesen Urvölgyi Marcell a válogatott találkozóra, amely példakép-ügyben megpecsételte sorsát. – A küzdőszelleme teljesen magával ragadott, arról nem beszélve, hogy mindig nagyon kedves velünk. Boldog vagyok, ha neki szedhetem a labdát. Egyébként amikor egy hétig itt vagyok a tornán, alig várom már, hogy utána újra edzhessek, annyira megjön a kedvem a teniszhez.

S hogy a profi játékosok vajon megismerik-e a pálya szélén segédkező fiatalokat, arra a labdaszedők irányítója, Kántor Anikó éppen Piros Zsombor példáját hozza fel:

– Igazából ezt nem lehet tudni, hiszen a játékosok a meccsel vannak elfoglalva, Zsombor azonban olyan barátságos és közvetlen mindenkihez, hogy úgy tűnik, mintha megismerné a fiúkat. De ennek végülis, nincs nagy jelentősége, a srácok büszkék rá, hogy neki adhatják a labdát ő pedig mindenkihez régi ismerősként fordul.

A gyerekek egyébként sohasem a játéktudásuk alapján szimpatizálnak egy-egy híres teniszezővel. Számukra a hozzájuk való viszonyulás a mérce, akik barátságosak velük, azok lesznek idővel a példaképek. Kántor Anikó szerint a vendégek közül jónéhányan meg is tanulják magyarul az olyan alapszavakat, mint labda, törülköző, köszönöm, kérem, ezzel is kellemesebb hangulatot teremtve maguk körül a mérkőzés során.

Ami pedig a munka színvonalát illeti, amikor zsúfolt a nézőtér és izgalmas a találkozó, akkor a fiatalok sem hibáznak, hiszen együtt élnek a meccs minden rezdülésével. Ha viszont kevés az érdeklődő, és unalmas egy meccs, a fiatalok is el-elbambulnak.

A Cso-Ko Teniszsuliból érkezett a 11 éves Burkus Bella először nézőként járt hazai nemzetközi versenyen, s kapott kedvet a labdaszedéshez. S bár kellett egy kis idő ahhoz, hogy megszokja a hangulatot, ma már fiatal kora ellenére is igazi teniszszakemberként nézi a meccseket:

– Most már a labdaszedőket is folyamatosan figyelem, és azonnal kiszúrom, ha valamit rosszul csinálnak. Persze azért a meccs is érdekel, az én példaképem Sztefanosz Cicipasz. Jó lenne egyszer neki is labdát szedni!

Hogy Bella álma valóra válik-e egy napon, azt persze nem tudhatjuk, ám az biztos, hogy a jó hangulat a legnagyobb sztárok részvétele híján is garantált a WTA és az ATP Tour budapesti meccsein. A gyerekek teljes ellátást és felszerelést kapnak, ám a legnagyobb jutalom mégsem ez.

– Tavaly részt vehettem a player’s partyn, amit egy hajón rendeztek a Dunán – meséli Dudás Szilveszter, aki nemcsak a sztárokra, de a válogatott finomságokra is pontosan emlékezett.  – Akkora élmény volt, hogy egyhamar nem felejtem el.

S hogy a labdaszedés többről is szól, mint egyszeri feladatról, arról néhány budapesti klub hozzáállása tanúskodik a legjobban. A Balázs Testvérek Tenisziskola, a Gubacsi Zsófi Tenisz Klub és a Pestszentlőrinci Tenisziskola például három nap alatt, 24 gyereket szállított a Challenger Open-re. Közösen, minden terhet igazságosan megosztva.

– Az élményen és a részvételen túl, az is fontos, hogy együttműködjünk egymással – mondta honlapunknak Balázs Ildikó, a Balázs Testvérek Tenisziskola vezetője. – Lehet, hogy a pályán riválisok vagyunk, azon kívül azonban elsősorban barátok és kollégák, akiket a magyar tenisz szeretete köt össze. Ennek szellemében, amikor csak módunk van rá segítjük és támogatjuk egymást. Most éppen a labdaszedők kapcsán, de biztos találunk majd más hasznos akciókat is, amelyre egyesíthetjük erőinket.

FaLang translation system by Faboba
A tenisz-palya.hu évkönyve – 2018

Pályakereső