Átok vagy áldás a szülői szerepvállalás a sportoló gyermekek életében?

A Budai Tenisz Centrumban szakemberek részvételével megrendezett gondolatébresztő fórumon ehhez hasonló kérdésekre kaphattak választ a megjelent szülők és edzők.

Borsos Olivier, a BTC sportigazgatója, dr. Berczik Krisztina klinikai szakpszichológus és Kabarcz Zoltán pszichopedagógus és mentáltréner a BTC fórumán - Fotó: Zádor Péter

Gy. Szabó Csilla írása * Egy klub történetében nem túl hosszú időszak egyetlen esztendő, ám az első év mindig is meghatározó a folytatást illetően. A városmajori több, mint 100 éves teniszhagyományok megőrzését felvállaló és az MTK Budapest szakosztályaként működő Budai Tenisz Centrum dinamikusan robbant be a hazai teniszéletbe, s nemcsak utánpótláskorú versenyzőinek száma sokszorozódott meg ez idő alatt, de a klubélet beindítása is sikeresen megtörtént.

A 2019-es esztendőt a BTC vezetői egy különleges, ám annál fontosabb pályán kívüli esemény megszervezésével kezdték. Fiatal játékosaik szüleit gondolatébresztő fórumra hívták, amelyen dr. Berczik Kriszina klinikai szakpszichológus, Kabarcz Zoltán pszichopedagógus és mentáltréner, valamint a BTC klubizgatója, Borsos Olivier vezette be az érdeklődőket a játékos, szülő és edző bonyolult kapcsolatrendszerének titkaiba.

Nem volt véletlen a témaválasztás, hiszen a tenisz az a sportág, amelyben a szülői szerepvállalás fontossága, valamint a korai eredménycentrikusság miatt talán a legnehezebb az apukákkal és az anyukákkal kialakuló konfliktusok kezelése. Ráadásul a BTC szakmai vezetője, Borsos Olivier, sportszakpszichológusi végzettsége révén egyébként is szívügyének tekinti a versenyzői háttér ideális kialakítását, amelynek bázisát minden körülmények között a szülők képezik.  

– Klubunk professzionális feltételeket kíván biztosítani minden nálunk készülő fiatalnak, s ebbe a teniszpályán kívüli oktatás is beletartozik – tájékoztatta honlapunkat Borsos Olivier az esemény előtt. – Ez a fórum egy sorozat kezdetét jelenti, minden olyan témát érinteni fogunk a jövőben, amely egy versenyző felkészítésével összefügg. Szó lesz a helyes táplálkozásról, az ideális fizikális alapok letételéről és még sok más témáról, amelyeket a mindennapi munkából merítünk majd. A mostani nyitó fórumhoz hasonlóan a jövőben is külsős szakembereket kérünk fel a téma alapos megvilágításához. Edzőként, és egykori sportolóként, sőt, élsportolók gyermekeként pontosan tudom milyen feszültségforrások rejtőznek a játékos, szülő, edző kapcsolatban, ezért választottuk ezt az első témánknak.

A városmajori klubház tárgyalójában közel harminc érdeklődő gyűlt össze az első fórumra, amelyen nem az előadások megszokott, kissé egyoldalú formátumát választották a meghívott vendégek, hanem egy interaktív beszélgetés keretei között zajlott az eszmecsere. Ezzel is sugallva a végső megoldást, a kommunikáción, tiszteleten és megértésen alapuló gyermekközpontú kapcsolat kialakítását a háromszög résztvevői között.

A Nyerő hármas – sportoló, edző, szülő című könyv szerzője Kabarcz Zoltán frappáns megjegyzéssel indította a beszélgetést. Szerinte az edzőknek általában két nagy óhaja van. „Csak szülők ne lennének!” – sóhajtanak fel, amikor a gyermek körül rosszul működő családi kapcsolatok negatívumai gátolják a mesterek munkáját. Majd a versenyeztetés és az edzéskörülmények megteremtése közben hozott áldozatokra tekintve ismerik el: „Szülők nélkül nem menne!”. Ez a kettőség nyomja rá bélyegét az utánpótláskorú teniszezők és környezetük életére is. A szakemberek jó híre azonban az, hogy mindez tanulható, s javítható. A legfontosabb azonban az edző és a szülő közötti tiszteletteljes és szinte feltétlen bizalmon alapuló kommunikáció, amelynek egyetlen szereplő, mégpedig a gyermek érdekeit kell maradéktalanul figyelembe venni.

Borsos Olivier szerint világosan meg kell határozni a szerepeket, a szakmai képzés és a tenisszel kapcsolatos tennivalók mindenképpen az edző kompetenciájába tartoznak, a szülőknek pedig a gyermek motivációját és az edző megbecsülését kell támogatnia.

Kabarcz Zoltán a szerepek kapcsán azt is hangsúlyozta, hogy a győzelem és a vereség egyaránt a játékos dolga, az apukák és az anyukák egyetlen perce sem lehetnek gyermekük helyében, úgymond nem vihetik helyette el a balhét. Szerinte a sikeres sportoló, azon belül is a bajnok egyik legfontosabb erénye, hogy saját magáért versenyez és nem a szülei ambícióit próbálja megvalósítani. Ha valakiből nem belülről jön ez a sikeréhség, akkor legfeljebb középszerű játékos válhat belőle felnőtt korára. A szakmai vezetést pedig minden körülmények között az edzőre kell bízni. Még ha téved, akkor sem szabad a tekintélyét lerombolni, mert hosszú távon azzal sokkal többet lehet ártani, mint használni.

A sportoló családból származó dr. Berczik Krisztina fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kiélezett versenyhelyzetben tanúsított szülői magatartás a gyermek egész életére, tehát a pályán kívüli viselkedésére is hatással van. Az otthoni körülmények között kedves, elfogadó családtag semmilyen körülmények között sem vetkőzhet ki önmagából a pálya szélén agresszívvé és erőszakossá válva. Ez a „kettős beszéd” ugyanis teljességgel érthetetlen egy még kiforratlan személyiség számára. A szakember szerint a szülő és az edző közötti véleménykülönbségeket nem szabad a gyerek füle hallatára, annak jelenlétében rendezni. Dr. Berczik Krisztina külföldi kutatásokból idézett, miszerint a gyermekek legfőbb kívánsága, hogy támogató, elfogadó szülői háttér legyen mögöttük.

A BTC szakmai igazgatója, személyes edzői gyakorlata alapján úgy gondolja, hogy a háromszöges kapcsolatokból nagyon gyorsan lesz üzengetés, amelynek mindig a gyermek a szenvedő alanya, ráadásul számtalan félreértésre ad okot, amelyek sokkal inkább romboló, mint építő jellegűek. Egyik fél beszéde és viselkedése között sem lehet ellentét, hiszen a fiatalok azt mindenkinél előbb kiszúrják. A teniszvilág legnagyobb játékosainak példája alapján az erős edző és támogató család képletével állítható fel a siker receptje.

A fórumon szó esett a „car coaching” fogalmáról is, amikor a szülő a meccs után hazafelé, már az autóban vitába keveredik gyermekével. A szakemberek szerint ezek a beszélgetések sokkal többet ártanak, mint használnak, nem véletlenül fordult már elő több gyerekkel, hogy inkább be sem ült egy vesztett találkozó után a családi autóba. Tudta, hogy ott mi vár rá. Kabarcz Zoltán szerint egyébként az az edző sem igazán képzett pszichológiailag, aki nyomban mérkőzés után vonja le a tanulságokat. A meccs utáni feszült helyzet egyik fél esetében sem tűri el a kritikát, tehát nem alkalmas az értékelésre. Egy nappal később már építő jelleggel lehet beszélni a történtekről.

A sport az egyik legjobb terep a személyiségfejlesztésre. Borsos Olivier ezért is tartja fontosnak, hogy minden egyes tanítványukkal építő jelleggel foglalkozzanak, személyiséget adjanak nekik, s nemcsak a pályán, de azon kívül is. A mindennapokban azonban szülőké a legnagyobb felelősség, emberként nekik kell példát mutatniuk gyermekeiknek. A meccsek és edzések alatti viselkedésükkel is.

Sportoló gyermek szülőjének lenni nem könnyű feladat. Sőt, talán a világ egyik legnehezebb mestersége. Bármilyen sok áldozatot is hoz ugyanis egy család a kicsik sportkarrierje érdekében, valamennyi tagjának el kell viselnie, ha éppen nem szívesen látott vendég az edzéseken vagy a meccseken. A játékos ugyanis egymaga áll a pályán ellenfelével szemben, s minden külső tényező, legyen az a legjóindulatúbb anyuka, vagy a legképzettebb apuka, csak elvonja figyelmét arról, ami akkor éppen a legfontosabb számára. Csak 18-20 éves kortól várható el egy sportolótól, hogy függetlenítse magát a külső körülményektől. A szülőknek „csak” azt a pár évet kell kibekkelniük a klubház legtávolabbi csücskéből leselkedve, amíg gyermekük el nem éri ezt a kort. 

FaLang translation system by Faboba
A tenisz-palya.hu évkönyve – 2018

Pályakereső