Karrierje legnagyobb sikerét könyvelhette el Bondár Anna a sevillai 25 ezres ITF-torna megnyerésével. A 21 éves játékos példás kitartással vészelte át a komoly sérülésének hosszú időszakát. Edzője, Bardóczky Kornél szerint ha valaki, Anna tényleg megérdemli, hogy álmai valóra váljanak.

Gy. Szabó Csilla írása * A  sevillai döntőben  Bondár Anna 6:2, 5:7, 6:2-re verte a salakpályás torna első kiemeltjét, a török Basak Eraydint (183.), s ezzel hétfőtől a WTA-ranglista 292. helyére lépett előre.  A sérülést követően az elmúlt egy évben elvégzett munka hozta most meg gyümölcsét

Minden sportoló legfélelmetesebb rémálma érte el Bondár Annát két évvel ezelőtt, amikor egy mérkőzésen térdszalagszakadást szenvedett. S bár sérülés sohasem jöhet jókor, az akkor 19 éves szeghalmi fiatal esetében nyugodtan kijelenthetjük, a lehető legrosszabbkor vált harcképtelenné. A juniorok közül kiöregedve, a tőle megszokott határozottsággal indult el a WTA-ranglistán, és 2016. augusztus 15-én már az előkelő 304. helyen rangsorolták. Négy lépésnyire volt csupán az áhított Top 300-tól.  

– Egyetlen egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy ez a sérülés derékba törheti a karrieremet – emlékezett vissza a 21 esztendős Bondár Anna a nehéz hónapokra azt követően, hogy az elmúlt hétvégén élete legnagyobb sikerét érte el a sevillai 25 ezer dolláros viadal megnyerésével. – Végig hittem a gyógyulásban. Valahonnan mélyről jött az érzés, hogy az álmomat, hogy jó teniszező szeretnék lenni, nem adhatom fel.

A diagnózis felállítását követően 4-5 hónapon át élt a remény, hogy műtét nélkül is meg lehet oldani a helyzetet. De nem lehetett. Összességében bő egyéves kihagyás várt a fiatal játékosra, akinek szinte a nulláról kellett újraépítenie karrierjét. Edzője, Bardóczky Kornél számára is tanulságos időszak volt ez, hiszen a bajban is megismerhette játékosát.

– Most mondhatnám azt, hogy ezzel a győzelemmel az élet visszaadott valamit Annának abból, amit korábban elvett tőle, az igazság azonban az, hogy ő tett meg mindent azért, hogy ez így legyen – nyilatkozta honlapunknak a korábbi kiváló játékos, Bondár jelenlegi mestere. – Még a sérülése idején is folyamatosan úszott, otthon pedig pluszban végezte a rehabilitációs gyakorlatokat. Példaértékű kitartással küzdött, mégis be kell ismernem, hogy nehéz időszak volt. Gyakran mondtam neki: ha türelmes leszel, minden sikerülni fog. Nekem lett igazam, amihez nagyban hozzájárul, hogy Annával öröm dolgozni. Könnyű személyisége van, nem az a lázadó típus. Végtelenül szerény játékos, akit az otthonról hozott értékrendje segíti abban, hogy alázatosan és céltudatosan készüljön minden erőpróbára. Néha viccesen meg is jegyzem, lehetne kicsit csibészebb! De ezt nem gondolom komolyan. Úgy jó ő, ahogy van!

Bardóczky szerint játékosa nemcsak mentálisan erős, de fizikálisan is az átlagosnál jobb képességekkel rendelkezik. Szülei is sportoltak, mi több testnevelőtanárok, így pici korában remek alapokat kapott.  A sérülést követő lassú felépülés alatti időszakot azonban csak igazi csapatmunkával vészelhették át. A Nemzeti Edzésközpontban Vaskó Balázs erőnléti edző és Muzer Tanja gyógytornász is a maximumot tette kettejük munkájához, akárcsak a mentális felkészítést végző Fonó Rita. S ahogy remélték, az eredmény immár kézzelfogható. 

A befektetett munka hozta meg a gyümölcsét Sevillában, s az utóbbi időszak egyre javuló eredményei voltak a bizonyítékai annak, hogy jó úton járunk – vélekedett Bondár a spanyolországi győzelemmel kapcsolatban. – Nagyon egyben voltam, a nyolc között éreztem meg, hogy jó passzban vagyok, bármi lehet, csak akarnom kell. És én nagyon akartam. A részsikerek is sokat segítettek. Főleg az önbizalmam újraépítésében. Mert amilyen könnyű azt elveszíteni, legalább olyan nehéz visszaszerezni.

Utóbbiban, ahogy általában minden másban is, Bardóczky maximálisan egyetért tanítványával. S mivel a lányoknál ez egyébként is mindig kulcskérdés, Anna esetében is fontos volt, hogy lelkileg támogassák a nehéz időszakban. Ebben sem volt egyedül a mester, a játékos családja egy emberként állt mögötte. No és Anna technikai képzettsége, ami mindig a pozitív oldalra billenti a mérleget:

– Nincs olyan játékos, aki ne tudna fejlődni, tehát Annának is van mit tanulnia, de ha ellene kéne valakit felkészítenem, nem igazán tudnék gyenge pontot mondani – gondolkodik el saját kérdésén Bardóczky. – Első és második szervája a női mezőnyben nagyon erős, jó tenyeressel tud indítani és azzal be is fejezni a pontokat. Ennek ellenére a téli alapozási időszakban azért lesznek kiemelten fontos elemek, amelyeket jobban gyakorlunk, de még a programunkat sem véglegesítettük. A kis csapatunkkal közösen döntjük majd el, hogyan tovább: pihenjünk-e az újabb spanyolországi 25 ezrest követően, vagy most még nyomjuk kicsit, ha szalad a szekér és eltoljuk a szünetet és vele az alapozást.  Az biztos, hogy jövőre a Grand Slamek kvalifikációja a célunk, ehhez pedig most már lőtávolságon belül van a kétszáz körüli helyezés.

A legidősebb Bondár-lány, Sára más utat választott, mint húga. Ő Amerikában tanul egy teniszösztöndíj segítésével. S bár remekül érzi magát a tengerentúlon, Annának eszébe sem jut őt követni. Inkább a saját útját járja:

– Én a profi teniszt választottam, és kitartok mellette, ameddig csak lehet. Ha számokban kell kifejeznem a céljaimat, akkor most mindenképpen a Top-100 lebeg a szemem előtt. Ám ha lehunyom, akkor a csillagos ég a határ…

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső