A teniszező orvosok világbajnokságáról aranyéremmel tért haza Bágyi Kinga, ám nem ő az egyetlen, aki az Debreceni Egyetem egykori diákjaként, vagy jelenlegi dolgozójaként az intézmény hírnevét öregbíti. A fehérköpenyes teniszbajnokok példája is bizonyítja, hogy igenis összeegyeztethető a tanulás és a sport.

 

A tenisz-palya.hu is hírt adott arról, hogy a litván fővárosban a közelmúltban zárult a teniszező orvosok világbajnoksága.

Ez volt a 49. ilyen torna a sorozatban. A magyarok hagyományosan jól szerepelnek e seregszemlén (ezúttal 11 érmet - közte egy aranyat - nyertek a különböző korcsoportok küzdelmein), s az is tradíció, hogy a debreceni teniszezők is rendre ott vannak a dobogósok között.

Ebben az évben (is) Bágyi Kinga vitte a prímet: a 45+ korosztályban három versenyszámban indult, s mindháromban dobogóra került. Aranyat, ezüstöt és bronzot is hozott haza a vébéről.

S a Debreceni Egyetem sportéletének erősségét jelzi, hogy a többi magyar éremkovács között is jónéhány olyan teniszező van, aki egykoron a DEAC, vagy a Tatár TC színeiben játszott, s a hazai bajnoki csapatverseny legjobbjai közé is eljutott, miközben sikeresen végezte orvosi tanulmányait.

degrell istvanDegrell István

 

Az egykori debreceni Szuper Liga együttes akkor még egyetemista játékosa, Degrell Isván ma már németországi Ludwigsburg szülész-nőgyógyász főorvosa (korábbi három világbajnoki címe mellé ezúttal 2 ezüstöt és 1 bronzérmet rakott). A szintén Debrecenben diplomázott Rák Péter Sopronban dolgozik fogorvosként (most 2 bronzérmet nyert), de az elmúlt esztendőkben is voltak olyan világbajnokaink, akik a hajdúsági város orvosegyetemén szereztek diplomát, mint például Móritz András, a korábban DEAC-futballistaként is ismert Mályi Imre, vagy Klekner Álmos, aki napjainkban a Debreceni Egyetem idegsebészeként dolgozik, s négy világbajnoki érem tulajdonosa.

 

klekner almos 2014Klekner Álmos 2014-ben Indonéziában volt világbajnok vegyes párosban

 

Orosz László a debreceni Sebészeti Intézet dolgozójaként 2017-ben szintén Bágyi Kingával volt aranyérmes a vébén vegyes párosban, illetve tavaly Máltán Rák Péter oldalán párosban, valamint egy osztrák partner társaként vegyes párosban szintén aranyérmes lett.

 orosz laszlo rak peter Rák Péter és Orosz László, a tavalyi máltai vébé aranyérmesei

 

A Debreceni Egyetem fehérköpenyes teniszbajnokainak példája is bizonyítja, hogy igenis összeegyeztethető a tanulás és a sport.

Erről beszélgettünk a Vilnius-ban párosban világbajnok, egyesben ezüstérmes, vegyes párosban pedig bronzérmes Bágyi Kingával, aki „civilben” a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánja. Két ifjú ember édesanyja, akik ugyan közelítenek a felnőttkor felé, hiszen Klekner Hunor harmadik gimnazista lesz, Klekner Hanga pedig immár egyetemista, ám – mint minden gyermek, függetlenül a kortól – törődést, figyelmet éppen ugyanannyit igényelnek a szülőtől, mint életük bármely korábbi szakaszában.

– Megfordítom a felvetést, nem azt kérdezem, hogy összeegyeztethető-e a sport és a tanulás, hanem inkább úgy fogalmazok, mit veszítenénk, ha nem sportolnánk. A sport, miként a zene is, rendre, fegyelemre, önismeretre neveli az embert. A pályán, s a pályán kívül, így az életben, a munkában is. Én úgy érzem, hiányérzetem lenne a sport nélkül. Megnyugtat, ellazít, oldja a napi stresszt, lelkemet egyensúlyba hozza, testemet felfrissíti. Gyermekkorom óta sportolok, s amit onnan hoztam, beépült az életembe, komoly segítséget nyújt a napi munkámban, a fizikai és lelki egyensúly fenntartásában. A gyermekeim is ezt viszik magukkal az életbe. A szabadságokat, nyaralásokat mindig úgy terveztük, hogy lehessen sportolni, leginkább teniszezni. Hanga lányom, aki a budapesti Károli Gáspár Egyetemen pszichológiát tanul, „átpártolt” ugyan a rúdugráshoz, s a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola atlétájaként szép hazai és nemzetközi sikereket ér el, fiam viszont egyelőre maradt a tenisznél. Mindketten nagy büszkeségeim.

Bágyi Kinga Nyíregyházán ismerkedett meg a tenisszel, miután előtte már kijárta a próbálkozás iskoláját a balett, az atlétika és a torna edzéseivel, egy nyári tenisztábor után, 10 esztendős korában kötődött végleg ehhez a sportághoz.

– Az NYVSC-nél akkoriban igen erős női szakosztály volt, a csapatunk az I. osztályban játszott, s fiatalként én is szerepet kaptam alkalmanként – tudjuk meg, milyen volt az indulás.

A debreceni egyetemi felvételi után a fogorvosképzés első két kőkemény évében valóban nem jutott ideje a teniszezésre, de azóta, kisebb nagyobb megszakításokkal, állandó látogatója a Dóczy József utcai sporttelep pályáinak.

– Nemrégiben egy sportsérülés és egy baleset miatt rövid időn belül kétszer is műteni kellett a jobb térdemet, s volt, aki azt mondta a második operáció után, hogy el kéne felejtenem a teniszt… Nos, ez az opció természetesen nem szerepelt az én terveim között. Szép lassan, óvatosan, nagy türelemmel gyógyultam, s kezdtem játszani is, először inkább párost. Fel kellett készülnöm a világbajnokságra, erőnlétileg is.

Vilnius-ban például öt nap alatt 12 meccset kellett játszani, adódott, hogy hármat is egyetlen nap, úgyhogy szükség volt a jó kondícióra.

A vébé előtt így a sérülésem miatt plusz speciális erősítés is szerepelt a penzumomban, melyben gyógytornászom, Gyurcsik Zsuzsanna, aki szintén a Debreceni Egyetem alkalmazottja, nagyon sokat segített. Nagy hálával tartozom neki, a műtéteket követően ő vitte végig az egész rehabilitációmat. Nélküle nem tartanék most itt. Itthon hetente 2x2 órát szoktam edzeni a DEAC országos bajnokságban szereplő női csapatával, s ezen kívül rendszeresen futok és erősítek. Ha jut idő rá, akkor elindulok egyéni versenyeken. Nemrégiben például a Debrecenben rendezett szenior vidékbajnokságon, vagy a megyei bajnokságban, ahol a DEAC-hölgyek, szétszóródva a különböző férfi csapatokban, lehetőséget kapnak további játékra, én például az Old Boys együttesét erősítem.

S hogy van-e idő a sportolásra, az elhatározás, akarat, hozzáállás kérdése – térünk vissza a beszélgetés kiindulásához.

– Jó szervezéssel mindenre jut idő, s a sport segít fellazítani a munkából hozott fáradtságot, ugyanakkor erőt, friss energiát ad a következő napi munkához.

Ami a sportbeli eredményeket illeti, van mivel büszkélkednie Bágyi Kingának, aki 1998-ban indult először orvos-világbajnokságon, s azóta alig hiányzott e versenyekről. Az évek során a különböző kategóriákban rengeteg ezüstöt és bronzot, s pontosan húsz vébéaranyat nyert, 2016-ban Peruban például mindhárom számban, ahol elindult, ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Jövőre a törökországi Belekben lesz a jubileumi, 50. orvosvébé.

Mondani sem kell, hogy a Debreceni Egyetem teniszező dékánja már azt tervezgeti, miként léphet előre a húszról a huszonegyre…

bagyi ermeiBágyi Kinga éremgyűjteménye az idei világbajnokságról

 

FaLang translation system by Faboba
A tenisz-palya.hu évkönyve – 2018

Pályakereső