A fiú utánpótlás munkájáért március 1-jétől felelős szakember Szlovákiából hozta a kemény munka iránti elkötelezettségét, amelyhez új posztján is igyekszik hű maradni. Kisantal Pétert harminc évvel ezelőtt a magyarországi beilleszkedésben sok jó ember segítette, akiknek a mai napig hálás ezért.

Szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy nagyszerű edzők mellett tanulhatta a szakmát, és tehetséges játékosok sorával dolgozhatott.

Kántor Anna és Udvardy Luca 2020-ban a BTC-n Kisantal Péter edző társaságában

 

Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az alázatos munkában hisz a fiú utánpótlás március 1-jétől kinevezett szövetségi edzője, Kisantal Péter. A Szlovákiából 1990-ben áttelepült szakember azonban nemcsak a játékosaira, de saját magára vonatkozóan is kötelezőnek tartja ezt a hozzáállást. Bármelyik klubnál is dolgozott, hihetetlen munkabírásával mindig kivívta környezete elismerését. No és persze az ebből fakadó eredményeivel is, amelynél sokkal többet ér számára korábbi játékosai megbecsülése. Utóbbit ugyan néha már indokoltnál is hangsúlyosabbnak érzi, de ebben vélhetően közismert szerénysége is közrejátszik.

– Nagyon szerettem Czink Melindával dolgozni és később, az edzőváltásai közötti időszakokban mindig jól esett, amikor hozzám fordult segítségért – idézi fel a pályacsúcsát a női világranglistán 37. helyezettként elérő balkezes teniszező személyét, aki éljátékosként nemcsak neki, de például Punyi Krisztinának és Punyi Gábornak is adott ily módon vissza valamit abból, amit még fiatal, feltörekvő tehetségként kapott tőlük. – Nagy megtiszteltetés volt őt elkísérni a Roland Garrosra és Wimbledonba. Amikor az utóbbi versenyen vettünk részt, sokat segített nekem, hogy Keller Lászlónak köszönhetően korábban részt vehettem Gubacsi Zsófi műfüves felkészülésében. Visszanézve érdekes látni, ahogy az életünk apró eseményei egymásra épülnek, egyik tapasztalat szolgálja a másikat, s ezeknek köszönhetően lépkedhetünk előre. De visszatérve Melindára, mindig elmondom, az ő esetében Hegedüs József volt a „főnök”. Az ő kőbevésett programja alapján dolgoztunk, amelyben a hét minden egyes napjára megvolt a teendő, az éppen aktuális kihívásoknak megfelelően. Páratlan rendszert hozott létre, s ez volt a hosszantartó sikereinek titka. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb sikeres éljátékos az ő keze alól került ki. Számomra könnyen elfogadható volt az ő módszere, mert hasonlóban nőttem fel magam is Szlovákiában. Én is a sok munkában hiszek, szerintem más nem vezet sikerhez.

 

kisantal peter es czink melinda wimbledonban az egyik legszebb emlekWimbledoni emlék, Czink Melinda társaságában

 

Szülővárosában, Rimaszombaton a sportpálya mellett laktak, szülei már a babakocsiban is ott tologatták a teniszpálya mellett. Tanárember édesapja a helyi sportélet egyik nagy szervezője volt, amibe a szabadidős tevékenységek is beletartoztak: emlékezetes kajakos, síelős és hegymászós táborokba kísérhette el őt. A sportos életmód legfontosabb része azonban mégiscsak a tenisz volt, s ennek köszönhetően költözött 15 évesen Zólyomba, ahol a teniszközpontban már válogatott szintű edzők, köztük Pavel Mrkvan, akivel a mai napig jó viszonyt ápol, folytatták az apuka által letett alapok finomítását. A fiatal játékos a 12 évesek között 6. volt a szlovák ranglistán, az összesített csehszlovákon pedig 40. Tizenhat évesen a legjobb nyolc szlovák fiújátékos között volt, s ezzel kivívta a csehszlovák korosztályos ob-n indulás jogát. Két évvel később, a felnőtté válás küszöbén azonban nem volt elég pénzük a folytatásra, ezért Csorba János hívására Magyarországra költözött.

Az első edzői lehetőséget Fülöp Attilának köszönheti, aki az általa vezetett Sportiskola elnevezésű magánklubban adott neki munkát. Ezzel párhuzamosan Mátyásföldön, az olimpikon atléta, Encsi István által vezetett MLTC-nél is dolgozott, ahol az egykori kalapácsvető fantáziát látott a fiatal teniszezőben és támogatta versenyzését. Itt ismerkedett meg Pintér Andrással és feleségével, Pintér Máriával, akik végtelen profizmusukkal és elhivatottságukkal gyakoroltak rá nagy hatást.

– Mindig is vonzott az edzői pálya, a tenisz volt az életem, ezért hálás voltam a lehetőségnek – beszél a kezdetekről Kisantal Péter, aki az új szerepkörével párhuzamosan még sokáig játszott aktívan. Két csapattal, az Elektromossal és a Honvéddal egyaránt Szuper Ligában szerepelt. Utóbbira azért is emlékszik vissza szívesen, mert olyan tanítványai nőttek fel mellé ekkora, mint Filipenko Viktor vagy Nemcsek Norbert.  Öröm volt egy csapatban játszani velük. – Igazából egyetemre szerettem volna menni, de a rendszerváltás előtt időkben ez szlovákiai magyarként nem volt egyszerű. Később azonban visszakaptam az élettől, sok jó ember személyében, akik segítettek, hogy edzőként itt megtaláljam a helyemet. Amikor Fülöp Attila Gyömrőre kivitt, nagyon érdekes helyzetbe kerültem, hiszen egy autentikus vidéki környezetben, amatőröknek tartottam edzést. Azt hittem versenyzők lesznek, ezért jól meg is dolgoztattam őket. Szerencsére fiatal voltam, gyorsan alkalmazkodtam és nagyon sok mindent azonnal megtanultam. Például azt, hogy minden teniszezőt becsülni kell a játéktudásától függetlenül és mindenkivel másként kell bánni. Karai Anna volt az első komolyabb tanítványom, akit később szerencsére sokan követtek. Később, már a Honvédnál volt tanítványom Kellner Ádám, az ő esetében nagy örömmel töltött el, hogy testvérével, Ferenccel is foglalkozhattam. Ettől családiasabb lett a munka hangulata, amit mindig is nagyon szerettem. A gyömrői teniszélet lelke, Erős Erzsébet is sokat segített a beilleszkedésben, amolyan pótanyaként állt mellettem.

Kisantal Péter nosztalgiával emlékszik a Pécelen töltött évekre is, ahol számára ideális helyzetben dolgozhatott. Sok gyerekkel, a klub támogatása pedig azt is jelentette, hogy az üresen álló pályákat szabadon használhatták. A szakember meggyőződéssel állítja, hogy a „régi iskola”, miszerint a gyerekek a pályán nőttek fel, továbbra is az egyik legeredményesebb, bár manapság a klubok gazdasági érdekei felülírják ezt az alapelvet.

– Mi állandóan teniszeztünk és Dodi bácsi is hasonlóan gondolkodott erről. A jelenlegi viszonyok között, Budapesten azonban ez nem megvalósítható, hiszen a pályák bérbe vannak adva. Mégis úgy gondolom, hogy a versenyteniszt is lehet gazdaságosan működtetni, csak irtózatosan sokat kell vele dolgozni. Amikor nagy bázist hoztam össze, az sem jött magától. Hosszú időn keresztül ingyen adtam edzést olyan gyerekeknek, akiket szívesen láttam volna a csapatomba, s végül sikerült is őket leigazolni. Tíz játékossal mentem oda, s a végén voltunk vagy százan. Lépésről lépésre, tégláról téglára építkeztünk, de én csak ebben hiszek – mondja Kisantal Péter, aki nemcsak a pályán, de azon kívül is sok időt tölt tanítványaival. Szerinte mindennek a jó személyes, emberi kapcsolat az alapja, nemcsak az órát kell leadni, de szinte együtt is kell élni velük. Elismeri, hogy ez rendkívül időigényes feladat, és hangsúlyozza családja szerepét, különösen a feleségéét, aki mindig is támogatta elkötelezett munkájában. Az évek során, több tanítványa, mint például Arany Ágnes és Szintai Dávid is lakott náluk, utóbbit gyakran Anikó vitte kocsival az edzésekre.

A játékosok megismerésében olyan elismert szakember segítségét is igénybe vette, mint például dr. Vura Márta, aki többet tett hozzá a közös munkához, mint egy átlagos sportpszichológus. Olyan személyiségtesztekkel ismertette meg Kisantal Pétert, amely alapján tökéletesen fel lehetett állítani egy-egy játékos profilját és ebből fakadóan a különböző helyzetekben várható reakcióit is. De az állapotfelmérésnek is mestere volt, s ez alapján a mások által váratlannak tűnő helyzetekre is fel lehetett időben készülni. A teniszedzőnek már csak a saját részletes statisztikáit és versenyprogramját és napi beosztását kellett emellé tennie, hogy egy verhetetlen információhalmaz tulajdonosa legyen. S már mutatja is egy másik kedves játékosa, Bukta Ági 2016-os mutatóit.

– Szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetségekkel dolgozhattam, akik mellett magam is fejlődhettem – jelenti ki a szakember és a már említetteken túl Lukács Vanda, Bartakovics Marcell, Cseresznyés Máté, Bartosik Réka, Majer Tamás, Szappanos Márton, Sári Botond, Balog Attila, Rummel Iván, Török Ákos és Zsitvay Adrienn nevét sorolja, s igyekszik senkit ki nem felejteni a sorból. – Ám akiknek a legtöbbet köszönhetek, azok az idősebb kollégák, akik szárnyai alá vettek. Dodi bácsi mellett Keller Laci volt meghatározó ember az életemben. Fiatal zöldfülűként ismertem meg, de nagyon gyorsan bevont a munkába, sok játékost küldött hozzám szparingolni. Ahogy ő bánik az emberekkel, ahogy csapatot épít, s ahogy mindenkinek megtalálja a helyét, az példaértékű. A szülőkkel úgy senki nem kommunikál, mint ő. Tíz évvel ezelőtt meghívott a FED kupa csapat mellé dolgozni, amiről csak szép emlékeim vannak. Az az esztendő volt egyébként az egyik legjobb számomra, Szintai Dáviddal akkor nyertünk Héraklész-díjat is.

De az Idomon töltött időszakra is örömmel emlékszik vissza, ahol Juhász Gábor és Gulyás István hozott létre egy működő rendszert. Ebben szerinte Gödry Ádámnak volt a legnagyobb szerepe az anyagi háttér megteremtésével. Olyan profi körülményeket biztosított a szakembereknek, amellyel úttörő volt a maga korában. S talán még ma is az lenne, ha az üzleti politika nem teszi lehetetlenné a klub működését.

Legutóbbi munkahelyén, a BTC-n, nagy elismeréssel figyelte azt a munkát, amelyet Borsos Olivér végzett Tóth Amarissával, ezért különösen megviselte a fiatal szakember halála. A Városmajorba elsősorban Babos Csaba személye vonzotta, s nagyon várta a vele való közös munkát, amelyre végül legnagyobb sajnálatára nem került sor. Úgy gondolja, hasonló elvek vezérlik, mint Timi édesapját, s amikor a „régi iskoláról” beszél többek között rá, valamint Papp Sándorra és Polyák Ferencre is gondol.

 

 

polyak kisantalMester és tanítvány a Felvidékről: Polyák Ferenc és Kisantal Péter

–  Nagyon megtisztelő feladat, hogy márciustól a legjobb fiújátékosokkal dolgozhatom egy nagyszerű edzői stábbal együtt – beszél az új kihívásról Kisantal Péter, amellyel kapcsolatban csak a tőle megszokottakat ígérheti. – Dolgozni szeretnék, mégpedig minél többet és eredményesebben. Első lépésként mindenképpen feltérképezem valamennyi korosztályt, s nemcsak a játékosokkal, de a szülőkkel is aktív, személyes kapcsolatot szeretnék kialakítani, ahogy a klubokkal is. Sok ötletem, elképzelésem van, remélem, hogy meg tudom őket valósítani.

Kisantal Péter azonban nemcsak edző, de büszke apa is, s bár leánya Fanni inkább a tanulást választotta a közös családi sportág helyett, s most a TF-re készül, fiai, Dominik és Botond, szintén a teniszpályán találták meg önmagukat. Az idősebbik, Domi, pedig nemcsak a játékban, de az óraadásban is nyomdokaiba lépett édesapjának. A szakma alapjait jelenleg Pasaréten tanulja, a szerinte legjobbaktól, igazi tanáremberektől:

– Nagyon örülök, hogy ilyen kiváló mesterei vannak a fiamnak, s annak is, hogy elkezdte a Testnevelési Egyetemet. Sokat dolgozik, szombatonként egymás mellett szoktunk órát adni és én végtelenül büszke vagyok rá. Ennél kevés jobb érzést tudok az életben elképzelni!

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső