Sávolt Attila prioritásai: az utánpótlás-nevelés, a klubok és a vidéki teniszélet fejlesztése, a hazai szakembergárda megteremtése és a nyugati színvonalú infrastruktúra létrehozása.

A szövetség új szakmai igazgatója honlapunknak nyilatkozott.

Sávolt Attila - Fotó: origo

 

Gy. Szabó Csilla írása * A csapatmunkában, a fegyelemben és a következetességben hisz a hazai szövetség október elsejétől kinevezett új szakmai igazgatója, Sávolt Attila. A korábbi sikeres profi teniszező, majd edzőként Fucsovics Mártont is a világ élvonalába vezető szakemberrel terveiről és a sportág jövőjéről beszélgettünk új megbízatása kapcsán.

− A szövetségben korábban történtekről már sok szó esett, így most elsősorban az Önre váró teendők érdekelnének. Egy rövid összegzés mégsem kerülhető el azzal kapcsolatban, honnan indul a munkája.

− Sajnos minden téren iszonyatos káosz és rendezetlenség fogadott bennünket a szövetségben. Emiatt első lépésben rendet kell tennünk, szervezetileg és a fejekben egyaránt. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy sok jó dolog is történt az elmúlt években, készültek előremutató anyagok, amelyeket mi most nyilvánosságra is hoztunk. Az egyik legnagyobb problémának a szabályok be nem tartását látom, s mivel én edzőként és játékosként egyaránt szerettem a rendet és a fegyelmet, ezen a téren biztosan ellentétes irányban indulunk el.

− Az új elnök és csapata megválasztása óta eltelt három hónap alatt felpezsdült az élet az MTSZ-nél, szeptemberben újabb közgyűlésre került sor, az elnökség többször is ülésezett. A szakmai vonalon remélt változások azonban eddig csak részben és apránként valósultak meg. Miért?

− Egy minden szempontból nagyon rossz állapotban lévő szövetséget vettünk át, a helyes irányra átállni időigényes feladat. Tudom, sokan úgy gondolták, az új elnök, Lázár János csettintésére egyszeriben minden tökéletes lesz. Sajnos, ez nem így működik. Játékosként és edzőként is a türelmet tartottam az egyik legfontosabb erénynek, s ez nincs másképp az életben, a sportirányításban sem. A teniszben igazi eredményeket csak hosszú távon lehet elérni, mi pedig mindenképpen távlatokban gondolkodunk. Mostani döntéseink a sportág következő tíz-húsz évének sorsát határozhatják meg, s ezzel nem lehet játszadozni. Éppen ezért az év végéig a pénzügyi konszolidáció befejezése az elsődleges cél. Amint az anyagiak rendben vannak, akkor tudunk szakmailag tovább építkezni. Úgy gondolom, sok területen már rövid idő elteltével is érezhető lesz a pozitív változás.

− Időközben bekérték a magyar teniszélet összes résztvevőjének véleményét, felálltak az új bizottságok, tehát nemcsak a konszolidációval foglalkoznak jelenleg a szövetségben.

− Ez így van. Hogy is indulhatnánk el máskülönben a jövő év elején egy megalapozott és előremutató szakmai koncepció nélkül? Más kérdés, hogy most még az egyeztetések és az ötletelések idejét éljük. Különösen azért, mert mindent meg szeretnénk tartani, ami eddig működött. Amire a jövőben is lehet építkezni, azt semmiképpen sem szeretnénk pusztán azért kidobni az ablakon, mert nem a mi nevünkhöz fűződik. Novemberre elkészül az egységes és hosszútávú koncepció, s ez alapján indulhat új élet január első napjaiban.

− Személyesen milyen irányvonalat képvisel majd Sávolt Attila, és hogyan érzi magát a szakmai igazgató szerepkörében?

− Az első pillanattól testhez állónak éreztem ezt a feladatot. Úgy gondolom, hogy a Fucsovics Mártonnal végzett munkámmal sokat tettem hozzá a magyar teniszhez, most pedig tapasztalataimat és munkamorálomat a sportág hazai szervezeti fejlesztése érdekében szeretném kamatoztatni, az utánpótlás-nevelésre különösen nagy hangsúlyt fektetve. Az Egyesült Államokban töltött éveim során olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy egy amerikai sportmenedzser cégnél dolgozhattam, ahol a klubok, az akadémiák és a versenyrendezők mindennapjaiba is betekinthettem. A sportág szinte minden szegmensére volt rálátásom. Ezek a külföldi tapasztalatok, hiszen Marcival is többnyire úton voltunk, különösen nagy előnyt jelentenek a pozíciómban, hiszen van viszonyítási alapom. A magyar teniszélet jelenlegi szereplőit kell majd még jobban megismernem, de ebben segítségemre lesz Bardóczky Kornél, aki viszont itthon vált a sportág megkerülhetetlen személyiségévé. Mindezek alapján, s a nehézségek ellenére, igen ambiciózus és kifejezetten derülátó vagyok a jövővel kapcsolatban.

− Mire alapozza ezt az optimizmust? A szövetségben történtek hallatán, most az ön állása az egyik legkevésbé irigyelt a hazai sportéletben.

− Az elsődleges motivációt és garanciát az elnökség jelenti számomra, amely pontosan a magyar tenisz jelenlegi igényei szerint állt össze. Az elnök és alelnök urak, valamint a tagok személye és rövid idő alatt megnyilvánuló aktivitása teszi különösen hitelessé munkájukat. Példaként említem meg Vágó Lászlót, akit a két hónap leforgása alatt, az utóbbi évtizedek legszorgalmasabb elnökségi tagjaként ismerhettem meg. Hasonlóan fontosnak érzem a bizottságok létrehozását, amelyekbe olyan kollégák kerültek, akik nemcsak kiváló szakemberek, de a magyar tenisz érdekeit is maximálisan szem előtt tartják. Kifejezett előnynek érzem, hogy rajtuk keresztül a korábbinál nagyobb számban nyernek beleszólási jogot a teniszéletünk különböző szereplői. Ugyanakkor egy nagyon fontos üzenete is van a bizottságok felállításának. Szeretnénk gyökeresen szakítani azzal a módszerrel, hogy gyakorlatilag egyetlen ember döntsön a fontos ügyekben, s az ő kezében fusson össze minden szál. Én kizárólag csapatmunkában tudom elképzelni a jövőnket, amelyhez mindenki hozzáadja azt, amiben ő a legerősebb. Nem tartom magamat mindentudónak, vannak területek, amelyekre nincs elég rálátásom. Ilyen például a gyerektenisz, amely sajátságos módszereivel szinte önálló szakmát képvisel a sportágon belül is. A bizottságok tagjai szerencsére szakértői a saját területeiknek, az ő véleményükre fogunk tehát alapozni a döntések során. S hogy a kezdeti lendületük ne fogyjon el, az már én felelősségem lesz.

− A szakmai program ugyan még nem készült el, de az irányvonalak már bizonyára kirajzolódtak.

− Négy pillért határoztunk meg, amelyen a sportág fejlődése nyugodhat, a vidéki teniszélet fellendítését pedig prioritásként jelöltük meg. Ezek a sarkalatos pontok, a széles tömegbázis kialakítása, a nyugati színvonalú infrastruktúra megteremtése, a klubok által megvalósítható szakmai programok megalkotása és a megfelelően képzett szakembergárda, amely mindezt hatékonyan tudja működtetni. Az óvoda- és iskolatenisz, valamint a Play and Stay programok alapjai ugyan megvannak, ám az előző vezetés számára nem voltak elég fontosak. Számunkra viszont prioritást élveznek majd, éppen úgy, mint a klubokban folyó nevelőmunka szakmai hátterének biztosítása. Úgy gondoljuk, tizennyolc éves kor alatt az egyesületekben kell a képzés döntő részét elvégezni. A korábbi évek tapasztalataira alapozva kijelenthetem, a felnőtté válással fordul a kocka. Kiemelkedően jó juniorjátékosainknak tizennyolc és huszonhárom éves koruk között van a legkomolyabb anyagi és pénzügyi támogatásra szükségük, amelyet a NEK-en kaphatnának meg. Egy mentor program keretében jó lenne a legfiatalabbak közül is néhány játékost kiemelni, ám ezt nem feltétlenül a szövetség keretein belül kell elképzelni, sokkal inkább a saját környezetükben tartva, az eddigi edzőjükkel folytatott közös munkát segítve. Ám ez egyik esetben sem jelenti azt, hogy majd a szövetség mindent megold helyettük. Kifejezetten hibás gyakorlat volt szerintem egy-két sikeres fiatal korai túlsztárolása, úgy tetszik, elkényeztetése, az eredmények szigorú számonkérése nélkül. Ez sokszor kontraproduktív tud lenni. Mi ezen a téren mindenképpen következetesebbek szeretnénk lenni.

− Az eredménykényszer ugyanakkor sokszor szakmai tévutakra visz.

− Nincs egyetlen biztos recept a siker felé vezető úton, ezt a teniszben már megtanulhattuk. Azt gondolom, hogy a jó szakembereknek bizalmat kell adni, ha egy helyes koncepció mellett valakinek a kezébe adunk egy játékost, annak időre van szüksége az eredmények eléréséhez. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy minden nagy teniszező mögött volt, illetve van, egy edző, egy szülő, vagy akár egy menedzser, aki mindenen keresztül, az utolsó pillanatig hajtja és segíti őt a céljai elérésében. Ezt az akaratot is respektálni kell, ám a megfelelő keretek között. Ezzel összhangban most mindenképpen a klubok, azon belül pedig a vidéki egyesületek megerősítése a cél, a későbbiek során pedig velük szeretnénk nagyon erős szakmai együttműködést kialakítani.

− A versenyrendezésekkel kapcsolatban is máshová kerülnek majd a hangsúlyok. Melyek maradnak és melyek nem?

− Első lépésként mindenképpen modernizálni kell a hazai versenyrendszert. A minőségi rendezést tűztük ki célként, ami azt is jelenti, hogy a szülők, az edzők és a játékosok egyaránt kulturált és kényelmes körülmények között tölthessék idejüket a tornák alatt az adott klubban, s kellemes élményekkel távozhassanak még akár egy vereség esetén is. Ez a bázis növelése szempontjából is nagyon fontos, hiszen csak így tudjuk népszerűsíteni a sportágunkat. A nemzetközi versenyek már nagyobb falatok. A csúcsesemények megrendezése valóban irreális addig, amíg bérelnünk kell hozzá mind a jogot, mind pedig a létesítményt. Az előző vezetés ezekkel megelőzte a sportág valós fejlettségi szintjét, mi most épp ellenkezőleg, először az alapokat szeretnénk biztos lábakra helyezni. Ráadásul az alacsonyabb Challenger és Futures tornák a feltörekvő fiatalok érdekeit is jobban szolgálják. Ezekre remélhetőleg a jövőben is lesz forrás, ahogy a nemzetközi juniorversenyekre is. Utóbbiak közül minden eddigit meg szeretnénk tartani.

− WTA-tornánk azonban még mindig van elvileg, hiszen Márky Jenő a jogtulajdonosa.

− Jó lenne azt is megtartani és a Rómain rendezni, de ehhez még sok feltételnek kell teljesülnie és rengeteg akadálynak elhárulnia.

− A nagyközönséget a sikerek érdeklik leginkább. Hogyan képzelik a virágzó és eredményes versenytenisz kialakítását?

− Úgy vélem, nem nekünk kell feltalálnunk a spanyolviaszt, vannak követhető nemzetközi példák előttünk, amelyeket a magyar viszonyokhoz kell alakítani. Engem személy szerint a kanadai sikersztori érdekel a legjobban, mert gyakorlatilag a semmiből építettek ütőképes teniszt az elmúlt húsz évben. A környező országokból sokan, például a csehek vagy a horvátok is jóval előttünk járnak, bizonyára tőlük is lenne mit tanulni, ám náluk mindig erős hagyományokkal rendelkezett a sportág. Kanadában viszont a nulláról indultak, ezért szeretném a szövetségükkel felvenni a kapcsolatot.

− Végül, de nem utolsósorban, Bardóczky Kornél fejlesztési igazgatóként teljesen új munkakört fog ellátni. Mi lesz a feladata?

− Ez a titulus valójában Kornél szívéből indult, vagyis a vidékből és a vidékfejlesztésből, amely az elnök úrnak is kedves terület. Nagyon sokrétű lesz a feladata, hiszen az infrastrukturális beruházásokon túl, minden hozzá tartozik majd, ami a fejlesztés szó alatt érhető, és ami összekapcsolódik a szakmai programunkkal. Kornéllal tökéletesen kiegészítjük egymást, hiszen míg én a nemzetközi színtéren szereztem nagyobb tapasztalatokat, ő mindig is a magyar teniszben volt aktívabb, ott ismerik a legjobban, s nemcsak a fővárosban, de vidéken is. Ahogy tágabb értelemben a bizottságok jelentik majd számomra a biztos hátteret, úgy a mindennapi munkában Kornéllal alkotunk majd erős párost. 

 

000017752 clipboard01.jpg copySávolt Attila és Bardóczky Kornél

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső