Tavaly két, idén pedig hét hetet töltött Sergi Bruguera akadémiáján Boros Attila, aki a hétvégén nyerte pályafutása első junior ITF-címét, mégpedig Kalocsai Péter oldalán.

A Pasarét TK játékosa a tervek szerint hamarosan egy teljes évre utazna Barcelonába, ahol a profizmus mellett a családias hangulat fogta meg leginkább.

Boros Attila a pályán és azon kívül is igen közel állónak érzi magához a spanyol mentalitást.

Boros Attila és Kalocsai Péter, a fehérvári tornagyőztes duó

 

Gy. Szabó Csilla írása * A Viszló Trans Cup nemzetközi korosztályos viadal fiú párosát Kalocsai Péter (Tenisz Műhely) és Boros Attila (Pasarét TK) nyerte vasárnap Székesfehérváron. Mindketten először állhattak a dobogó legfelső fokára junior ITF-tornán, de nemcsak ez köti össze a két jóbarátot, akik korábban a Tenisz Műhely csapatában együtt is játszottak. Idén nyáron közösen töltöttek néhány hetet Barcelonában, a kétszeres Roland Garros-győztes, atlantai olimpiai ezüstérmes spanyol Sergi Bruguera akadémiáján. Az ötlet gazdája Boros Attila volt, aki már tavaly belekóstolt a korábbi ATP 3. helyezett és édesapja, Luis Bruguera által vezetett edzésközpont légkörébe. S már akkor úgy megtetszett neki, hogy idén szinte az egész nyarat ott töltötte. S ha rajta múlik, akkor hamarosan nemcsak a nyári szünet idejére tér vissza.

De mi fogta meg ennyire Barcelonában a lassan 17 esztendős játékost, hogy most már csak ott tudja elképzelni a jövőjét? – tettük fel a kérdést Boros Attilának, aki Székesfehérváron már az első körben búcsúzni kényszerült, miután szoros meccsen vereséget szenvedett Deli Mersétől.

− Talán nem ez a legfontosabb, de elámultam az akadémia vezetőinek nemzetközi befolyásán, ami a szabadkártyák megszerzésében nyilvánul meg. Ahol, és amit el akarnak intézni, azt el is intézik – emelt ki egyet barcelonai tapasztalataiból Boros Attila, de ugyanezt a határozottságot és céltudatosságot érezte mindenben, a katalán fővárosban töltött napjai során. No és persze a profizmust. – Akiben egy kis fantáziát is látnak, abból mindenképpen topjátékost akarnak faragni. Ez tény. De nem csak mondják, maguk is jó példával járnak elől. Az edzők is motiváltak, lendületesek, egyszóval ők is igazi profik. Azt hiszem ez a mentalitás az, ami a sikereik titka. Persze nagy könnyebbség, hogy minden egy helyen van, kiváló az infrastruktúra, hogy a suli igazodik a teniszhez és nem fordítva, de számomra mégis inkább az ambíció a vonzó, mert én is nagyon motivált vagyok és vágyom a sikerre. Egészen kicsi korom óta.

A nagy akadémiákat gyakran éri az a vád, hogy valójában nagyüzemként dolgoznak, csak a nyereség a céljuk, s tehetségek sora vész el ebben a rendszerben. A Luis Bruguera által igazgatott intézményre azonban sokkal inkább a családias hangulat a jellemző, amelyet Boros Attilán kívül e sorok írója is meg tud erősíteni saját tapasztalatai alapján (nagyobb fiam háromszor, kisebbik egyszer volt Serginél Barcelonában, s imádták...) A versenyzőket személyesen ismerik az akadémia vezetői, és ennek megfelelően, egyéniségükre szabottan foglalkoznak velük.

Spanyolország hívó szava persze nem véletlenül érintette meg a fiatal magyar játékost, hiszen kisebb korában már töltött két-három heteket Marbellán, amikor édesapja ott dolgozott. A családi együttlétek természetesen nem hasonlíthatóak az egyedül töltött barcelonai napokhoz, amelyek során két öccse és szülei hiányoztak neki a leginkább, ám abban mindenképpen segítette, hogy azonnal otthon érezze magát. A tenisz révén pedig már azt is régen megtanulhatta, hogy az utazások és a távollétek elviselhetőek, mi több elengedhetetlenek egy későbbi, komolyabb cél eléréséhez. Még akkor is, ha az első ütőfogáskor nem igazán voltak nagy tervei, csak a játék vonzotta.

 

boros attila barclonbanEdzés Barcelonában

 

− Pici koromban édesapám Dzsobák Tamással, a gyerekkori edzőjével teniszezett, s mivel anyukám is nála tanult meg játszani, én gyakran autóztam, csúszkáltam, szórakoztam mellettük a salakban. Eleinte eszem ágában sem volt beállni, hiába kérdezgettek. Egy nap azonban én is kedvet kaptam hozzá és később már azért sírtam, ha le kellett jönnöm a pályáról. Látták, hogy ügyes vagyok, így kerültem a Molnár Akadémiára és tizenkét-tizenhárom éves koromra életcéllá vált számomra a tenisz – emlékezett vissza a kezdetekre Boros Attila, aki valamennyi korosztályos válogatottat megjárta azóta, és leginkább fejben érzi magát erősebbnek az átlagnál. Pörgetéseivel sokaknak okoz kellemetlen pillanatokat, s nevetve mondja, hogy igazi salakspecialista. Mint általában a spanyolok, akik közé annyira vágyik. A példaképe azonban nem Nadal, hanem Djokovics. Azért, amiért sokan nem kedvelik.

− Nekem pont az tetszik benne, hogy természetes, nem játssza meg magát – jellemzi idolját Boros Attila, hangsúlyozva, hogy a pályán mindenkiben tombolnak az érzelmek, amelyekből azért valamennyit, a sportszerűség keretein belül meg lehet mutatni. A tavaly fedett pályás országos bajnokságot nyert fiatal persze most leginkább a saját terveivel foglalkozik. A spanyol edzői stáb az ő esetében már a felnőtt tornákat helyezi előtérbe és amennyiben a koronavírus-járvány nem akadályozza, a 15 ezer dolláros összdíjazású ITF-tornákat fogják megcélozni. Egyelőre persze szabadkártyák segítségével, de mint mondta, Brugueráék ebben (is) profik.

FaLang translation system by Faboba

Pályakereső